Az eszméletemet nem vesztettem a szemeim minden áron leakartak csukódni , próbáltam magamnál lenni de nehezen ment. Valaki gyorsan felkapott és a hátsóbejáratnál távozott velem futva azután egy nagy autóba fektettek . Az arcomat fogva sírdogáltam halkan és közben azt hajtogattam , hogy fáj . Aki felkapott és idehozott az nem más mint Harry volt.
-Hallasz Brooke?.-kérdezte kétségbeesetten utána az arcomból kisöpörte a hajszálaimat , hogy megnézze a vérző orromat.
-Igen?.-kérdeztem vissza fájdalmasan a szememmel körülnéztem , hogy kik vannak még itt , itt van ő is , sokkoson nézett maga elé.
-Fáj nagyon! Valaki segítsen már! Nem bírom!.-kezdtem kiabálni .
-Nyugodj meg nincs semmi baj mindjárt hazaérünk.-simogatta a hátam Harry nyugtatás képen.
-Nem tettem semmi rosszat , miért bántott? Én nem szóltam hozzá ő meg ok nélkül fájdalmat okozott nekem.-beszéltem már összevissza.
-Véletlen volt , nem akart bántani.-beszélt folyamatosan hozzám Harry.
Nagyon fájt amit akkor éreztem , nem az ütés hanem az , hogy ez mind velem történik ez a sok borzalom. Hihetetlen, hogy mennyi fájdalmat okoztál már nekem. De az még hihetetlenebb, hogy még így is tudlak szeretni téged. Fájdalom az, amikor csöndben maradsz, pedig kiáltanál.
-Megjöttünk Brooke , még egy kicsit bírd ki .-kapott fel valaki újra. Behunytam a szemem és hagytam , hogy úgy viselkedjenek velem mint egy gyerekkel . Göndör hajú barátom lerakott az ágyra , belepuszilt a hajamba és hagyott aludni. Puha takarók és párnák közt rögtön elkapott az álom , mondjuk ez a nap elég kimerítő volt.
Azt hittem álmodok mikor éreztem , hogy valaki befekszik mellém , biztos , hogy álom volt . Felültem és megnéztem ki az .
-Mit keresel itt?.-kérdeztem kedvesen és megsimítottam az arcát. Most már biztos voltam benne , hogy álmodok , hogy miért? Azért mert az álmok mindig szépek és legalább ebben az álom világban boldog lehetek.
-Látni akartalak.-suttogott és odabújt a nyakamhoz , mindig odabújik mikor szomorú volt.
- Mi a baj? Látom , hogy szomorú vagy.-toltam el egy kicsit , hogy a szemébe nézzek.
-Valakinek fájdalmat okoztam , olyan valakinek akit nagyon szeretek.-lábadt könnybe a szeme.
-Megfog bocsájtani.-nyugtattam meg és beleültem az ölébe. Már törökülésben ült , szembeültem vele a fejemet meg a vállára hajtottam . Erősen fogott magához és hanyatt feküdt az ágyon. Pár percig némán feküdtünk , de nem ez a kínos csönd volt hanem ez a kellemes.
-Mikor felkelsz kérlek ne legyél rám mérges.-szólalt meg Zayn.
-Miért haragudnék rád? Hisz szeretlek.-néztem rá mosolyogva. Lefektetett az ágyra és odahajolt hozzám , hosszan megcsókolt.
-Miért sírsz ennyit? Miért sírsz mikor nem érdemlem meg ? Miért nem szarsz le? Hisz annyiszor megbántottalak már . Látom a szemeidben azt a sok fáradságot , azt a sok könnyet.
-Mert nekem nem így megy. Ha egyszer szeretek valakit tök mindegy ki az és mit csinál és hogyan tapossa meg a lelkivilágomat én akkor is sírni fogok és még akkor is hibásnak tartom majd magam mikor nem én csesztem el .
-Ez hülyeség.-nézett rám szomorúan.-Nekem most mennem kell , nem sokára visszajövök addig pihenjél. Jó éjt baby.-csókolta meg a homlokomat .
Reggel alig bírtam felkelni mert annyira fájt a fejem , megakartam vakarni az arcomat de ahogy hozzáértem fájdalom nyílalt bele.
-Mi a...?.-nyúltam még egyszer az arcomhoz , felkeltem az ágyból ami egyáltalán nem ismerős most már kezdek ideges lenni , nem tudom hol vagyok . Megkerestem a fürdőszobát ami nehezen ment , mikor végre megtaláltam benyitottam és magamra zártam , belenéztem a tükörbe és elszörnyedtem az arcom látványától. Fáj a fejem ezért belekapaszkodok a csapszélébe , megpróbálok visszaemlékezni .
Bulizni mentem Bennel ez meg van . Ittam , sokat. Észrevettem Zaynt , ezért bemenekültem a mosdóba. Kijöttem , iszogattam Bennel odajött Zayn . Veszekedtek. Közéjük álltam és engem ért a Bennek szánt ütés. A szemét engem ütött le! És még volt egy fura álmom , de arra alig emlékszek . Feltéptem a fürdőszoba ajtót és mint egy állat úgy rohantam le . Rögtön észrevettem , ott ült a konyhában és Harryvel beszélgetett.
-Te rohadék! Megvertél!.-mentem neki és elkezdtem lökdösni. Mielőtt rosszabbat is tehettem volna vele Harry lefogott. Én meg elkezdtem vele kiabálni , hogy eresszen.
-Most szépen leülsz , nyugton maradsz és meghallgatod , hogy tegnap mi történt.-ültetett le.
-Nem maradok nyugton! Megütött.-halkultam el és letöröltem az arcomat.-Haza akarok menni.-néztem Harryre. Nem érdekelte , hogy mit mondok.
-Figyelj Brooke.-szólalt meg Zayn.
-Utállak.-szóltam vissza vicsorogva.-Nem érdekel mit mondasz , bántottál!.-kiabáltam.
-Én nem téged akartalak megütni. Nagyon sajnálom.-jött közelebb hozzám , de én elhúzódtam tőle.
-Csak annyit kérek tőled , hogy hagyj békén.-mondtam fáradtan és felálltam a helyemről.-Haza akarok menni.-ismételtem újra.
-Persze .-szólalt meg Harry.-Hazaviszlek rendben?
-Köszönöm.-néztem rá könnyes szemmel. Felvettem a kabátomat meg a cipőmet és utána beültem a meleg autóba. Az út alatt nem beszélgettünk jobb volt így csendben lenni. Nagyot dobbant a szívem, de nem akartam hinni neki. Már úgy éreztem, hogy megszabadultam mindentől, visszatérhetek a világba, és újra részt vehetek benne. Túl vagyok a nehezén bár még hiányzik.Ha nem tudom elfelejteni, csak még jobban fog fájni. Ahogy múlik az idő, egyre többet gondolok rá, és amikor eszembe jut, akkor minden visszajön. Eszembe jut, hogy minden szava, minden érintése csak hazugság volt, és minél többet foglalkozok vele, annál jobban fáj.Igen, szerettelek én is, mindennél, mindenkinél, önmagamnál is jobban. De te megölted a szerelmemet azon a reggelen a tekinteteddel, ahogy rám néztél... és a szavakkal, amiket kimondtál. Sőt még most is szeretlek .
-Minden oké?.-kérdezte Harry rám pillantva.
-Igen , csak ez a másnaposság.-magyaráztam.
-Ha bármi baj van vagy szeretnéél egy baráttal beszélni hívj fel nyugodtan.-fordult felém.
-Oké, köszönöm a fuvart.-szálltam ki . Megvártam míg elhajt , előkotortam a kulcsomat és kinyitottam az ajtót.
-Megjöttem!.-kiabáltam.
-Hol voltál?.-jött ki a szobájából Ben.
-Hogy a francba mondhattad azt , hogy megdugtál!.-kiabáltam bele a képébe. Csak makogott összevissza.
-Te idióta.-halkultam most már el.
-Azért mondtam , hogy szálljon le rólad.
-Semmit nem kellett volna mondanod.-dörzsöltem meg az arcom , ahogy hozzáértem felszisszentem.
-Nagyon sajnálom azt a pofont .-nézett rá az arcomra.
-Hagyjatok már vele.-kezdtem sírni.
-Ne sírj.-ölelt meg Ben.
-Nem sírok csak belement valami a szemembe.-próbáltam viccelődni.
-Elviszlek orvoshoz mert nagyon csúnya ez a seb.-mutatott az arcomra.
-Nem kell.-szólaltam meg.
-De kell , lehet agyrázkódásod van.
-Istenem.-mondtam inkább magamnak és követtem Bent.
Útközben eszembe jutott az álmom olyan igazinak tűnt sose álmodtam még ilyet , szinte minden éjszaka rémálmaim voltak most meg olyan szép volt minden.
-Jól vagy?.-bökött meg Ben.
-Aha.-rántottam meg a vállam .
-Akkor jól van.
Szinte már a kórház lett a második otthonom , utálok bejárni oda , lemondtam a kezelésekről azért mert nem szeretek bejárni oda másodjára meg mert nincs értelme.
-Gyere megjöttünk.-segített kiszállni az autóból Ben.
-Semmi szükség erre.-mutattam a nagy épületre.-Nem fáj semmim és megmondtam , hogy jól vagyok.
-Nem érdekel a hisztid.-húzott maga után.
Beszálltunk a liftbe és vártuk , hogy felvigyen a orvosomhoz. Kiszállva olyan rossz érzés fogott el ahogy ránéztem a beteg emberekre főleg gyerekekre. Ezek a kisgyerekek nem érdemlik meg ezt a szenvedését. Bekopogtam az orvoshoz utána benyitottam.
-Jó napot!.-köszöntem.
-Miss Parks milyen régen láttam. Jól van?.-állt fel a helyéről.
-Köszönöm , jól vagyok.-mosolygtam.
-Doktor úr azért jöttünk mert tegnap történt egy kis baleset Brookeval és szeretném ha megvizsgálná , hogy nincs e komoly baja.-vette át a szót Ben.
-Akkor Miss Parks kérem üljön le a vizsgálóágyra.-mutatott az ágyra.
Szó nélkül leültem és hagytam , hogy az orvos megvizsgáljon amire szerintem semmi szükség nincs.
-Fáj a feje?
-Nem.-válaszoltam.
-Hányinger?
-Amióta leálltam a kezeléssel nincs , de mostanában szokott lenni.-meséltem.
-Ez különös.-nézett rám az orvos.-Menjen kérem az ultrahangoshoz , itt van az irodám mellett , megyek én is.
-Valami baj van?.-nyeltem egy nagyot.
-Nem tudom , lehet megint visszajött a rák a méhében.
-Mi?.-kérdeztem és éreztem , hogy a szoba forogni kezd velem. Felálltam a helyemről és átmentem a másik szobába amit az orvos mondott és hanyatt feküdtem .
-Kicsit szokatlan lesz.-kente fel a gélt amitől libabőrös lettem mert hideg volt. Magamban imádkoztam , hogy ne legyen újra rák a méhemben.
-Ez nem rák.-döbbent le az orvos.-Maga Miss Parks várandós , az első hónapban van.-nézett rám az orvos mosolyogva. Én nem mosolyogtam.
-Mi van?.-ültem fel idegesen.-Az nem lehet.-suttogtam és visszaemlékeztem arra a borzalmas estére ami körülbelül egy hónapja történt (!)
-Gratulálok.-vigyorgott az orvos.
-De én nem vagyok felkészülve erre! Biztos rosszul látta.-fogtam a fejem idegesen.
-A gép nem téved Brooklyn , maga terhes.-mondta újra az orvos.
-Még el lehet vetetni?.-kérdeztem gondolkodás nélkül.
-Még igen.-szomorodott el az orvos.
Gyerekre én még nem vagyok felkészülve , nem lennék jó anyja . Nem lenne boldog velem. Még mindig nem fogtam fel, hogy terhes vagyok és ráadásul az apja egy híres banda énekese aki nem fogadná jó hírrel , hogy lesz egy gyereke. Istenem segíts!
-Hallasz Brooke?.-kérdezte kétségbeesetten utána az arcomból kisöpörte a hajszálaimat , hogy megnézze a vérző orromat.
-Igen?.-kérdeztem vissza fájdalmasan a szememmel körülnéztem , hogy kik vannak még itt , itt van ő is , sokkoson nézett maga elé.
-Fáj nagyon! Valaki segítsen már! Nem bírom!.-kezdtem kiabálni .
-Nyugodj meg nincs semmi baj mindjárt hazaérünk.-simogatta a hátam Harry nyugtatás képen.
-Nem tettem semmi rosszat , miért bántott? Én nem szóltam hozzá ő meg ok nélkül fájdalmat okozott nekem.-beszéltem már összevissza.
-Véletlen volt , nem akart bántani.-beszélt folyamatosan hozzám Harry.
Nagyon fájt amit akkor éreztem , nem az ütés hanem az , hogy ez mind velem történik ez a sok borzalom. Hihetetlen, hogy mennyi fájdalmat okoztál már nekem. De az még hihetetlenebb, hogy még így is tudlak szeretni téged. Fájdalom az, amikor csöndben maradsz, pedig kiáltanál.
-Megjöttünk Brooke , még egy kicsit bírd ki .-kapott fel valaki újra. Behunytam a szemem és hagytam , hogy úgy viselkedjenek velem mint egy gyerekkel . Göndör hajú barátom lerakott az ágyra , belepuszilt a hajamba és hagyott aludni. Puha takarók és párnák közt rögtön elkapott az álom , mondjuk ez a nap elég kimerítő volt.
Azt hittem álmodok mikor éreztem , hogy valaki befekszik mellém , biztos , hogy álom volt . Felültem és megnéztem ki az .
-Mit keresel itt?.-kérdeztem kedvesen és megsimítottam az arcát. Most már biztos voltam benne , hogy álmodok , hogy miért? Azért mert az álmok mindig szépek és legalább ebben az álom világban boldog lehetek.
-Látni akartalak.-suttogott és odabújt a nyakamhoz , mindig odabújik mikor szomorú volt.
- Mi a baj? Látom , hogy szomorú vagy.-toltam el egy kicsit , hogy a szemébe nézzek.
-Valakinek fájdalmat okoztam , olyan valakinek akit nagyon szeretek.-lábadt könnybe a szeme.
-Megfog bocsájtani.-nyugtattam meg és beleültem az ölébe. Már törökülésben ült , szembeültem vele a fejemet meg a vállára hajtottam . Erősen fogott magához és hanyatt feküdt az ágyon. Pár percig némán feküdtünk , de nem ez a kínos csönd volt hanem ez a kellemes.
-Mikor felkelsz kérlek ne legyél rám mérges.-szólalt meg Zayn.
-Miért haragudnék rád? Hisz szeretlek.-néztem rá mosolyogva. Lefektetett az ágyra és odahajolt hozzám , hosszan megcsókolt.
-Miért sírsz ennyit? Miért sírsz mikor nem érdemlem meg ? Miért nem szarsz le? Hisz annyiszor megbántottalak már . Látom a szemeidben azt a sok fáradságot , azt a sok könnyet.
-Mert nekem nem így megy. Ha egyszer szeretek valakit tök mindegy ki az és mit csinál és hogyan tapossa meg a lelkivilágomat én akkor is sírni fogok és még akkor is hibásnak tartom majd magam mikor nem én csesztem el .
-Ez hülyeség.-nézett rám szomorúan.-Nekem most mennem kell , nem sokára visszajövök addig pihenjél. Jó éjt baby.-csókolta meg a homlokomat .
Reggel alig bírtam felkelni mert annyira fájt a fejem , megakartam vakarni az arcomat de ahogy hozzáértem fájdalom nyílalt bele.
-Mi a...?.-nyúltam még egyszer az arcomhoz , felkeltem az ágyból ami egyáltalán nem ismerős most már kezdek ideges lenni , nem tudom hol vagyok . Megkerestem a fürdőszobát ami nehezen ment , mikor végre megtaláltam benyitottam és magamra zártam , belenéztem a tükörbe és elszörnyedtem az arcom látványától. Fáj a fejem ezért belekapaszkodok a csapszélébe , megpróbálok visszaemlékezni .
Bulizni mentem Bennel ez meg van . Ittam , sokat. Észrevettem Zaynt , ezért bemenekültem a mosdóba. Kijöttem , iszogattam Bennel odajött Zayn . Veszekedtek. Közéjük álltam és engem ért a Bennek szánt ütés. A szemét engem ütött le! És még volt egy fura álmom , de arra alig emlékszek . Feltéptem a fürdőszoba ajtót és mint egy állat úgy rohantam le . Rögtön észrevettem , ott ült a konyhában és Harryvel beszélgetett.
-Te rohadék! Megvertél!.-mentem neki és elkezdtem lökdösni. Mielőtt rosszabbat is tehettem volna vele Harry lefogott. Én meg elkezdtem vele kiabálni , hogy eresszen.
-Most szépen leülsz , nyugton maradsz és meghallgatod , hogy tegnap mi történt.-ültetett le.
-Nem maradok nyugton! Megütött.-halkultam el és letöröltem az arcomat.-Haza akarok menni.-néztem Harryre. Nem érdekelte , hogy mit mondok.
-Figyelj Brooke.-szólalt meg Zayn.
-Utállak.-szóltam vissza vicsorogva.-Nem érdekel mit mondasz , bántottál!.-kiabáltam.
-Én nem téged akartalak megütni. Nagyon sajnálom.-jött közelebb hozzám , de én elhúzódtam tőle.
-Csak annyit kérek tőled , hogy hagyj békén.-mondtam fáradtan és felálltam a helyemről.-Haza akarok menni.-ismételtem újra.
-Persze .-szólalt meg Harry.-Hazaviszlek rendben?
-Köszönöm.-néztem rá könnyes szemmel. Felvettem a kabátomat meg a cipőmet és utána beültem a meleg autóba. Az út alatt nem beszélgettünk jobb volt így csendben lenni. Nagyot dobbant a szívem, de nem akartam hinni neki. Már úgy éreztem, hogy megszabadultam mindentől, visszatérhetek a világba, és újra részt vehetek benne. Túl vagyok a nehezén bár még hiányzik.Ha nem tudom elfelejteni, csak még jobban fog fájni. Ahogy múlik az idő, egyre többet gondolok rá, és amikor eszembe jut, akkor minden visszajön. Eszembe jut, hogy minden szava, minden érintése csak hazugság volt, és minél többet foglalkozok vele, annál jobban fáj.Igen, szerettelek én is, mindennél, mindenkinél, önmagamnál is jobban. De te megölted a szerelmemet azon a reggelen a tekinteteddel, ahogy rám néztél... és a szavakkal, amiket kimondtál. Sőt még most is szeretlek .
-Minden oké?.-kérdezte Harry rám pillantva.
-Igen , csak ez a másnaposság.-magyaráztam.
-Ha bármi baj van vagy szeretnéél egy baráttal beszélni hívj fel nyugodtan.-fordult felém.
-Oké, köszönöm a fuvart.-szálltam ki . Megvártam míg elhajt , előkotortam a kulcsomat és kinyitottam az ajtót.
-Megjöttem!.-kiabáltam.
-Hol voltál?.-jött ki a szobájából Ben.
-Hogy a francba mondhattad azt , hogy megdugtál!.-kiabáltam bele a képébe. Csak makogott összevissza.
-Te idióta.-halkultam most már el.
-Azért mondtam , hogy szálljon le rólad.
-Semmit nem kellett volna mondanod.-dörzsöltem meg az arcom , ahogy hozzáértem felszisszentem.
-Nagyon sajnálom azt a pofont .-nézett rá az arcomra.
-Hagyjatok már vele.-kezdtem sírni.
-Ne sírj.-ölelt meg Ben.
-Nem sírok csak belement valami a szemembe.-próbáltam viccelődni.
-Elviszlek orvoshoz mert nagyon csúnya ez a seb.-mutatott az arcomra.
-Nem kell.-szólaltam meg.
-De kell , lehet agyrázkódásod van.
-Istenem.-mondtam inkább magamnak és követtem Bent.
Útközben eszembe jutott az álmom olyan igazinak tűnt sose álmodtam még ilyet , szinte minden éjszaka rémálmaim voltak most meg olyan szép volt minden.
-Jól vagy?.-bökött meg Ben.
-Aha.-rántottam meg a vállam .
-Akkor jól van.
Szinte már a kórház lett a második otthonom , utálok bejárni oda , lemondtam a kezelésekről azért mert nem szeretek bejárni oda másodjára meg mert nincs értelme.
-Gyere megjöttünk.-segített kiszállni az autóból Ben.
-Semmi szükség erre.-mutattam a nagy épületre.-Nem fáj semmim és megmondtam , hogy jól vagyok.
-Nem érdekel a hisztid.-húzott maga után.
Beszálltunk a liftbe és vártuk , hogy felvigyen a orvosomhoz. Kiszállva olyan rossz érzés fogott el ahogy ránéztem a beteg emberekre főleg gyerekekre. Ezek a kisgyerekek nem érdemlik meg ezt a szenvedését. Bekopogtam az orvoshoz utána benyitottam.
-Jó napot!.-köszöntem.
-Miss Parks milyen régen láttam. Jól van?.-állt fel a helyéről.
-Köszönöm , jól vagyok.-mosolygtam.
-Doktor úr azért jöttünk mert tegnap történt egy kis baleset Brookeval és szeretném ha megvizsgálná , hogy nincs e komoly baja.-vette át a szót Ben.
-Akkor Miss Parks kérem üljön le a vizsgálóágyra.-mutatott az ágyra.
Szó nélkül leültem és hagytam , hogy az orvos megvizsgáljon amire szerintem semmi szükség nincs.
-Fáj a feje?
-Nem.-válaszoltam.
-Hányinger?
-Amióta leálltam a kezeléssel nincs , de mostanában szokott lenni.-meséltem.
-Ez különös.-nézett rám az orvos.-Menjen kérem az ultrahangoshoz , itt van az irodám mellett , megyek én is.
-Valami baj van?.-nyeltem egy nagyot.
-Nem tudom , lehet megint visszajött a rák a méhében.
-Mi?.-kérdeztem és éreztem , hogy a szoba forogni kezd velem. Felálltam a helyemről és átmentem a másik szobába amit az orvos mondott és hanyatt feküdtem .
-Kicsit szokatlan lesz.-kente fel a gélt amitől libabőrös lettem mert hideg volt. Magamban imádkoztam , hogy ne legyen újra rák a méhemben.
-Ez nem rák.-döbbent le az orvos.-Maga Miss Parks várandós , az első hónapban van.-nézett rám az orvos mosolyogva. Én nem mosolyogtam.
-Mi van?.-ültem fel idegesen.-Az nem lehet.-suttogtam és visszaemlékeztem arra a borzalmas estére ami körülbelül egy hónapja történt (!)
-Gratulálok.-vigyorgott az orvos.
-De én nem vagyok felkészülve erre! Biztos rosszul látta.-fogtam a fejem idegesen.
-A gép nem téved Brooklyn , maga terhes.-mondta újra az orvos.
-Még el lehet vetetni?.-kérdeztem gondolkodás nélkül.
-Még igen.-szomorodott el az orvos.
Gyerekre én még nem vagyok felkészülve , nem lennék jó anyja . Nem lenne boldog velem. Még mindig nem fogtam fel, hogy terhes vagyok és ráadásul az apja egy híres banda énekese aki nem fogadná jó hírrel , hogy lesz egy gyereke. Istenem segíts!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése