Az orvosom úgy néz rám mint egy gyilkosra. Tudom , hogy az vagyok de akkor se kéne elítélni amiatt , hogy terhes vagyok és megszeretném szakítani. Nem tudnám egyedül fel nevelni , pénzem sincs , hogy eltartsam . Holnap bejövök reggel mert akkora kaptam időpontot és túl esek rajta. Ha majd lesz egy szerető férjem akkor jöhet a baba , de most nem. Fáradtan csoszogtam ki a folyosóra ahol Ben vár és elmeséltem neki , hogy mi volt a vizsgálaton. Megdöbbenést és kétséget véltem felfedezni az arcán.
-És most mi lesz? Megtartod?.-szólalt meg hosszú gondolkodás alatt.
-Hogy tartanám meg? Nincs egy vasam se amivel ellátnám magamat meg őt.-mutattam idegesen a hasamra.
-Nem ölheted meg.-suttogta kétségbeesetten Ben.
-Nem ölöm meg , de ez így jobb lesz neki .-sóhajtottam fáradtan.
-Figyelj.-fogta meg a vállaimat.-Tudom , hogy ez a te döntésed de gondold át holnapig.-kérlelt Ben.
-Jó.-hazudtam. Ezen nincs mit át gondolni , engem nem ért meg senki ? Nem jó kedvemből akarok abortuszt , hiába magyarázok szavaim süket fülekre találnak.
-Mehetünk?.-kérdeztem.
-Igen.-válaszolt Ben és vállamat átkarolva indultunk haza.
Mikor már az összeroppanás szélén állsz és arra várva , hogy valaki vissza húzzon az életbe , hogy hát a jó lesz és segít neked mindenen átmenni az biztos lenyűgöző érzés . De mikor már senki se segít és nem ért meg na az a legborzasztóbb , és én most ez tapasztalom. Most is csak arra várok , hogy valaki azt mondja , hogy elfogadom a döntésedet. Mindhiába , emberek vagyunk ,gerinc nélkül.
Hazaérve nem nagyon volt kedvem beszélgetni ezért próbáltam menekülőre fogni a helyzetet de Bennek beszélgetni volt kedve.
-Nem vagy éhes?.-kérdezte.
-Nem , most elmegyek zuhanyozni és utána alszok.-mondtam. Erre csak bólintott és tovább nézelődött a hűtőben.
Levettem minden ruhámat és beálltam a meleg zuhany alá ami a mai nap után lenyugtatott . A legtöbb ember nem meri elmondani , hogy mit éreznek vagy mi bántja őket mert rögtön lehurrogják őket ahogy ma engem is. Ilyen a társadalom. Miután már kiáztattam a bőrömet , kiszálltam a meleg kabinból és megtöröltem magam és felöltöztem. Ahogy elmentem a tükör előtt és megálltam , egy kicsit néztem magam és utána gondolkodás nélkül beraktam az összetekert törölközőt a a pólóm alá. Belemosolyogtam a tükörképembe de hamar lehervadt az a mosoly.
-Ne legyél már ilyen hülye.-szidtam le magamat.
Átmentem Ben szobájába és befeküdtem az ágyba , de aludni sajnos most se tudtam. A kétségbeesés gyöngíti látásunk, és süketté teszi fülünk. Nem látunk mást, csak a vég kísérteteit, és nem hallunk mást, csak zaklatott szívünk dübörgését. Kockáztatni kell, bizonyos utakra rá kell lépni, másokról pedig le kell térni. De nem ez a legrosszabb. A legrosszabb az, amikor az ember választ, és aztán egész életében azon rágódik, hogy vajon jól választott-e. Senki nem tud félelem nélkül dönteni.
REGGEL kissé fáradtan keltem fel , de nem aludtam vissza . Felöltöztem és rendbe szedtem az arcomat utána meg elindultam a kórházba. Az út alatt nem igen gondolkoztam , és úgy hiszem amit most csinálni fogok az nem bűn. A nők 99%-ka abortuszon esik át mert úgy érzi , hogy most nem akar anya lenni vagy szegény és nem tudná ellátni a gyereket , de vannak olyanok akik azért szakítják meg a nem kívánt terhességet mert megerőszakoltál. Én csak azért szakítom meg mert tudom , hogy nem lennék jó anya . Mikor beléptem az épületbe rögtön megcsapott az ismerős illat: a kórház illata. Elmentem az orvosomhoz mert megkért rá , hogy szóljak neki mielőtt elmegyek a nőgyógyászati részlegbe. Bekopogtam az ajtaján és megvártam , hogy szólítson.
-Bejöhet!.-kiabált ki.
-Jó napot!.-léptem be. Leültem vele szembe és végig hallgattam a beszédet , hogy hogyan is lesz ez az egész. A mondat végén teljesen elsápadtam. Vajon tényleg akarom ezt? Bántani akarom ezt a kis életet ami bennem növekszik? Azt hiszem a válasz a nem. Azon kapom magam , hogy az orvos azt utasítja , hogy kövessem. Felálltam a helyemről és követtem.
-Megjöttünk , innen már megy egyedül is.-mosolyodott el szomorkásan az orvosom és otthagyott.
Nem fogom megölni a babámat! Nem érdekel , hogy ki az apja majd felnevelem egyedül. Gondolkoztam idegesen. Szólított a nőgyógyász , bementem a vizsgálóba.
-Abortuszra jött ugye?.-kérdezte. A szó hallatán rosszul lettem.
-Elejétől úgy volt de mégsem szeretném elvetetni.-tettem védekezésképpen a kezem a hasamra.
-Ennek örülök Miss.Parks!.-mosolygott rám a doktornő.
-Akkor most elmehetek?.-kérdeztem zavartan. Bólintott az orvos . Szélsebesen hagytam el a kórház a falait.
Nyolc Hónaposan
Elmúlt a karácsony és nem egyedül töltöttem hanem a szüleimmel. Mikor úgy döntöttem , hogy nem vetetem el a babámat hanem megtartom visszajöttem Liverpoolba a családomhoz amitől nagyon féltem. Úgy gondoltam , hogy elfognak küldeni , de nem így történt , jó apámmal veszekedtem egy kicsit de hamar megbékélt . Anyám nagyon örült , hogy végre hazajöttem miután megmondtam nekik , hogy segítség kell rögtön másra gondoltak , apám azt hitte , hogy drogozok és pénz kell amitől kissé ideges lettem . Anyukám nem gondolt semmire hanem leültetett minket és végig hallgatta , hogy mibe kéne segítség. Én meg elmondtam mindent , nem hazudtam , hogy ki a gyerek apja , egyszóval semmiről sem hazudtam nekik. Persze apám rögtön kiakadt , anyám meg először rosszul fogatta a hírt de utána minden kétsége tovaszállt .Aztán a hónapok telni kezdtek és a hasam egyre nagyobb lett , sűrűn kellett orvoshoz járnom az ultrahangok miatt meg az egészségem miatt is. Persze anyu mellettem állt és segített , mindig eljött velem az orvoshoz és azt se hagyta ki , mikor már lehetett tudni a baba nemét . Lányom lesz , egy gyönyörű szép kislány. Mikor a hatodik hónapban voltam és anyám kérésére felkerestem Zaynt. Aminek nem lett jó vége. Többiek is megtudták , hogy várandós vagyok és nagyon sokat segítenek , mint például Harry.
VISSZATEKINTÉS
-Kislányom beszélhetnék veled ?.-nyitott be a szobámba anya.
-Igen?.-ültem fel .
-Tudom , hogy egyedül szeretnéd felnevelni a kislányodat , de szerintem azért joga van tudni az apjának , hogy gyerek lesz.
-Ezen már én is gondolkoztam. Szerinted elfogja hinni , hogy az övé?.-kérdeztem cinikusan.
-Biztos el fogja hinni. Hiszen szeretted.-magyarázott tovább anyám.-Szeretném ha felhívnád vagy elmennél hozzá.-zárta le a témát. Mielőtt kinyitottam volna a szám , addigra anyám már kint volt a szobámból. Kiszálltam az ágyamból nagy nehezen és lementem .
-Elena itthon van?.-kérdeztem.
-Igen , miért?.-kérdezett vissza anya.
-Mert be kéne vinnie a városba , itthon unatkozok már.-füllentettem .
-Jól van , de vigyázzatok magatokra.
Bementem a nappaliba ahol a tévét nézte a húgom.
-Bejössz velem a városba?.-ültem le mellé.
-Be , de miért?.-kérdezte.
-Útközben elmondom.-suttogtam. Minél hamarabb mondom el neki annál hamarabb lehetek végre nyugodt.
Beültem a meleg kocsiba és néztem ki a fejemből. Féltem nagyon mert tudom , hogy elfog küldeni a francba. Egyre idegesebb lettem , az ujjaimat már szétmorzsoltam , nem szabad stresszelnem mert nem tesz jót se nekem , se a babámnak.
-Mikor érünk oda?.-kérdeztem idegesen.
-Nem sokára , ne féljél már.-nézett rám a húgom .
-Az én helyembe te is félnél.-zártam le a beszélgetést.
Idő elteltével megérkeztünk Londonba . A levegőt egyre szaporábban vettem mert tudtam , hogy közel vagyunk , nagyon.
-Asszem' megérkeztünk.-állt meg a húgom az ismerős háznál.
-Jézusom máris?.-kérdeztem kissé hisztérikusan.
-Ja.-rántotta meg a vállát Elena.-Bemenjek veled?.-kérdezte.
-Nem , mindjárt jövök.-szálltam ki a meleg autóból és a jól ismerős hideg megcsapta az arcomat. Lassan közelítettem meg a házat még egy kicsit vártam , összeszedtem minden bátorságomat és bekopogtam. Féltem nagyon , hiszen hat hónapja nem láttam . Az ajtó kinyílt és ott állt velem szembe egy lépésnyire , megváltozott , a haja hosszabb lett és hát ugyan úgy volt borostája amit úgy imádtam.
-Hát te?.-rázott ki a gondolkodásból.
-Zavarok?.-kérdeztem zavartan és átnéztem a válla fölött , abban a pillanatban meg akartam halni , próbáltam visszatartani a könnyeimet ami nehezen ment. Hónapok óta szenvedek miatta és ő meg ilyen lazán veszi a dolgokat , milyen hülye vagyok hiszen én szakítottam , mit hittem , hogy majd hónapokig sírni fog utánam. Tévedtem , továbblépett és újra összejött a gyönyörű énekesnővel Perrievel.
-Már nem is lényeges.-legyintettem megjátszva.
-Tudom mikor hazudsz.-nézett le rám ingerülten.-Mit szeretnél?.-kérdezte erélyesebben.
-Mondom nem lényeges.-mondtam már én is idegesen.
-Nem fogsz velem szórakozni , gyere be.-húzott be.
Kényelmetlenül éreztem magam abban a helyzetben mikor beléptem a lakásába. Hogy mondjam el neki , hogy gyereket várok tőle mikor itt van a barátnője . Mikor beljebb léptem nagy röhögcsélések voltak a nappaliban . Igen nagyot néztem amikor megláttam Jessiet nevetgélni Perrievel.
-Öm sziasztok.-köszöntem megsemmisülve .
-Brooke?.-nézett rám furcsán a barátnőm . Próbáltam eltakarni a növekvő hasamat mert elég furcsán méregetett Jessie.
-Valamit meg kell beszélnem Zaynel ha persze téged nem zavar?.-szegeztem a kérdést Perrienek.
-Csak nyugodtan.-legyintett.
-Menjünk be a konyhába.-szólt Zayn. Én meg mint egy engedelmes kiskutya úgy mentem utána.
-Hallgatlak.-vonta föl az egyik szemöldökét.
-Egy percet kérek.-válaszoltam. Nem tudtam , hogy közöljem vele , hogy "terhes vagyok tőled és csak azért mondom el neked , hogy tudj róla" ez azért elég nevetségesnek tűnne.
-Szóval.-kezdtem bele.-Terhes vagyok.-böktem ki. Ránéztem az arcára nem tudtam mit leolvasni róla.
-Ezért jöttél ide , hogy ezt elmond?.-kérdezte kissé idegesen.
-Te vagy az apja.-mondtam dadogva.
-Mi van?.-emelte fel a hangját.-Az nem lehetséges .-nevette el magát idegesen.-Biztos másé , kitudja kivel voltál mikor szakítottunk és most rám akarod kenni , hogy pénzt csikarhass ki belőlem.-mondta ki a szavakat gondolkodás nélkül , úgy éreztem magam mint egy rossz rémálomba , egyszerűen nem akartam elhinne amit mondott.
-Hogy mi? Te hülye vagy? Szerinted ilyet kitalálnék? Ez a te gyereked !.-emeltem fel a hangomat.
-Vetesd el vagy csinálj amit akarsz vele de ne varrd rá a nyakamra! Nem érdekel a gyereked ahogy te sem , boldog vagyok jelenleg nem hiányzik nekem egy olyan gyerek ami nem is az enyém.
-Undorító vagy, most már tudom , hogy milyen ember vagy valójában. Átkozom azt a napot mikor megismertelek. Soha többet nem akarlak látni.-az utolsó szavakat már sírva mondtam és otthagytam örökre. Amikor kiértem az udvara hallottam , hogy utánam jött valaki.
-Brooke várj!.-kiabált Jessie utánam. Megfordultam és durván letöröltem a szemem.
-Igen?.-kérdeztem. Nem mondott semmit hanem magához húzott és szorosan megölelt. Nem akartam ellökni magamtól és lehet , hogy haragudtam rá de mégiscsak a legjobb barátnőm és szeretem ezért viszonoztam az ölelését.
-Nagyon sajnálom.-mondta elcsukló hangon.
-Felejtsük el jó?.-mosolyogtam rá.
-Rendben , elmeséled mi történt?.-kérdezte.
-Most?.-néztem körül.
-Beülünk valahova ahogy régen.-karolta át a vállam.
-Oké, de szólók a húgomnak , hogy hazamehet.-indultam el a kocsihoz ahol a tesóm várakozott.
-Mehetünk?.-kérdezte.
-Menj haza nélkülem nekem még van egy kis dolgom.-csuktam be az ajtót.
Starbucksba mentünk Jessievel és mindent elmeséltem neki ami történt velem. Nem volt kiadva és azt mondta , hogy segít mindenbe és én ennek nagyon örültem. Örültem neki , hogy kibékültünk Jessievel mert már nagyon hiányzott és nélküle egyedül éreztem magam mert nekem ő olyan mintha a testvérem lenne . Elakarta mondani , hogy mi történt közte és Zayn között de nem érdekelt , nem azért mert bármit is éreznék Zayn iránt hanem azért mert már lezártam azt a múltamat .
Utálok visszagondolni arra a rémes hónapra a szememet előtt még mindig itt van az arca ahogy dühösen kiabál rám. Attól a naptól fogva megutáltam csak azért mert úgy beszélt a kisbabámról mint egy senkiről , pedig az ő lánya is. Ideje lenne kitalálnom , hogy milyen nevet adjak a picinek hiszen egy hónap és szülni fogok.
-Brooke vendéged van.-jött be a nappaliba anya.
-Megyek.-álltam fel nagy nehezen , ettől a terhességtől fáj minden porcikám és legszívesebben feküdnék és ennék.
-Szia szépségem.-köszöntött Harry vidáman.
-Harry!.-ugrottam a nyakába már amennyire tudtam.
-Hogy vagytok?.-kérdezte és rárakta a kezét a pocakomra.
-Jól is meg rosszul is.-rántottam meg a vállam és beljebb húztam .
-És most hogy vagy?-.kérdezte újra.
-Most jól.-mosolyogtam rá és leültem.
-Neveken már gondolkodtál?.-ölelt át.
-Még nem , segítesz?.-ültem fel.
-Persze.-csillogott a szeme.
-Szóval .-törtem az agyam.-Eddigi név ami eszembe jutott az a Diamond ,Libby meg Mirell.-soroltam fel a neveket.
-Ezek nagyon szépek és neked melyik tetszik?.-kérdezte.
-Az majd eldől mikor a kezembe tartom .-tettem a kezem a hasamra és végig simítottam rajta , rúgott egyet.-Harry rúgott egyet!.-kiáltottam fel boldogan és megfogtam a fiú kezét és ráraktam a pocakomra.
-Alig várom , hogy végre a kezembe tarthassam.-simította meg a hasamat. Nekem meg könnybe lábadt a szemem , jól esett nagyon amit mondott és nem ítélt el azért mert a legjobb barátja gyerekével vagyok terhes , Harry mikor megtudta, hogy állapotos vagyok nagyon sokat segített . Elkísért ultrahangra Jessievel együtt és akárhányszor hormonjaim nem viselkedtek jól az annyit jelent , hogy egész nap bőgtem mindenen Harry ott volt , ha valamit kívántam szó nélkül elhozta nekem. Egy igazi barát és egy napon kiváló apa lesz belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése