19.fejezet

Néha annyira nehéz, hogy bele tudnék dögleni. Bárkinek próbálok róla beszélni, a szavaim csak süket fülekre találnak. Talán azért, mert én magam sem értem, csak érzem, hogy beleszakadok. Nem tudom pontosan mi ez, hogy honnan ered a fájdalom vagy mi okozza, egyszerűen csak érzem, hogy valami legbelül bennem végleg megszakadt és ez a valami most teljesen felőröl. Azt mondják, az idő az majd segít, az majd változtat ezen a helyzeten, szebbé teszi a mindennapokat, alakít rajtam. Tisztában vagyok vele, hogy mindannyian a hátunkon cipeljük a sorsunkat, de néha annyira könnyű azt hinni, feltételezni, hogy az élet csak minket kínoz. Az igazság azonban az, hogy senki más nem tud téged hátráltatni, csak te magad. A többi csak ócska kifogás. Okolhatom én akár az atyaúristent is, de mi értelme van? Hiszen senki más nem tartozik érted felelősséggel, csakis te magad iránt. A saját életem egyedüli uralkodója vagyok és minden hiba, minden félresikerült próbálkozás csakis belőlem ered, ezáltal csakis én hozhatom helyre. Senki nem tud felhúzni, bár senki nem is nyújtja a kezét, mert senki nem is érti. Nem is kell, hogy értsék. Nekem kell felfedezni és neki állni, javítani, tenni azok a dolgok ellen, amik apró darabokra cincálják, szétszakítják a lelkem. Gondolkoztam ülve az ágyamon. El kell mennem innen, új környezetre van szükségem minnél hamarabb.
-Hey, jól vagy?.-jött be Jessie.
-Persze csak egy kicsit el gondolkoztam.-mondtam és halványan rámosolygtam.
-Át jössz a szobámba?.-kérdezte.-Ha nem akarsz nem kell beszélgetnünk, nézünk egy filmet vagy amit szeretnél.-mosolygott rám Jessie.
-Persze át megyek csak összeszedem a cuccomat. -néztem rá
-Akkor  majd gyere.-ment ki Jess.
Újra elő vettem a laptopomat és meg vettem a repjegyet ami holnap 4-kor indul, Jessie akkor még dolgozni fog. Így el tudok menni, nehezen tudnék el bucsúzni tőle. Írok neki egy levelet. Kikapcsoltam a gépet és elővettem a bőröndömet, betettem az ágyam alá, majd holnap reggel bepakolok. Összepakoltam még utoljára a szobámba és elmentem zuhanyozni. Belenéztem a tükörbe és nem tetszett a látvány amit láttam. Vékony voltam és az arcom is az volt, bőröm falfehér olyan mintha kihűltem volna, szemeim karikásak, hajam meg kivan fakulva olyan mint egy szénakazal. Borzalmasan festettem inkább nem is néztem magam tovább. Beszálltam a zuhany fülkébe és gyorsan lezuhanyoztam, a hajamat is meg mostam. Kiszálltam és felöltöztem, a hajamat pedig meg száritottam , ezek után átmentem Jessiehez. Ágyán ült és gépezett.
-Holnap korán kelsz.-mondtam mosolyogva.
-Fel tudok majd kelni.-legyintett mosolyogva.
Oda mentem hozzá és szorosan.megöleltem, ez az én búcsum. Szeretném ha azt érezni a barátnőm, hogy szeretem.
-Mi ez a nagy szeretet? Múltkor még utáltál.-mondta meglepődve.
-Dehogy utáltalak csak mérges voltam.-mondtam legyintve és bebújtam az ágyba.
-Akkor nézünk valamit?.-kérdezte Jessie.
-Inkább beszélgessünk.-mondtam.
-Biztos?.-kérdezte.
-Igen . Nem vagyok depis, nem fogok eret vágni ha róla fogunk beszélgetni.-mondtam egyértelműen.
-Oké, megértem.-mondta a barátnőm.
-Tudod mit akarok?.-kérdeztem.
-Na mit?.-mosolygott rám biztatóan Jessie.
-Újra a kezét akarom fogni, becézgetni, együtt fürdeni és közben egymásra fújni a habokat mint az ovisok. Együtt lefeküdni aludni, aztán együtt felkelni. Utána megint várni, hogy találkozunk és mikor megint meg látni őt a munkahelyen , odamenni hozzá meg csókolni. Bulizni menni és mindenkinek meg mutatni , hogy igen ő a szerelmem és szeretem. Ez csak egy buta álom ami sose fog meg történni.-mondtam szomorúan.
-Hey ilyet ne mondj! Egyszer úgyis egymásra fogtok találni.-mondta Jessie lelkesen.
-Nem fogunk egymásra találni soha. Jessie ő egy híres banda énekese, elfog felejteni . Ennyi volt.-mondtam elhaló hangon.
-Majd figyeld meg.-mondta fáradtan.
-Jó, fàradt vagyok. Aludjunk.-kapcsoltam le a villanyt.-Jó éjt.
-Jó éjt.
*Reggel*
Reggel morcosan keltem fel. Beálítottam az ébresztőmet nyolcra, mert össze akarok pakolni . Most jobban tudtam aludni, de egy két foszlány álom elő jött,már nem voltak olyan durvák. Ennek örülök is. Ránéztem az ágyra. Jessie már elment. Így rendesen betudok pakolni. Át mentem a szobámba , elővettem a nagy bőrőndömet . Aztán kinyitottam a szekrényet és ami volt ruha beletettem a bőrőndbe. Nagyon sok ruhát raktam el, ki tudja meddig fogok maradni. Pakolás után elmentem rendbe szedni magam. Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. A hajamat kiengedtem, kifestettem magam. Ez után meg rendbe szedtem a szobámat, rend rakás után előszedtem egy papírt és egy tollat. Megírom a bucsú levelet Jessienek. Azt nem írom bele , hogy hova megyek mert utánam jönne, és ezt nem szeretném. Most egyedül szeretnék lenni. Remélem meg fogja érteni. Itt kell hagynom mindent, és ez rossz. De már nem bírok itt maradni , itt csak fájna minden. Hiányozni fognak.
Letöröltem a könnyeket a szememből és levittem a cuccaimat. Most is nagyon gyorsan elment ez a nap. Mindjárt mennem kell. Hívtam egy taxit hamarosan itt lesz. Addig itt várok a nappaliban, bekapcsoltam a tv-ét. Nem volt benne semmi érdekes. Kapcsolgattam , és véletlenül egy zene csatornára kapcsoltam ahol a One Direction ment. Story of my life ment. Olyan szép ez a szám, az egyik kedvencem. Ahogy néztem a volt barátomat elkapott a sírás. Annyira hiányzik , hogy fogom én.kibirni nélküle? Sehogy . Nem fogom tudni őt elengedni, meg bocsájtani meg nem fogom neki. Tudom , hogy csak játszott velem. Itt hagyom őt is . Szeretni fogom mindig és nem tudom elfelejteni. Nem is fogom. Csöngettek , biztos a taxis az. Viszlát boldog emlékek.
*Jessie szemszöge*
Négykor végzek . Nem sokára négyóra, ezaz . Nagyon elfáradtam haza szeretnék már menni pihenni. Gyorsan elpakolok és már megyek is. Az a hülye főnököm mindig engem kér meg , hogy pakoljak össze. Nem halna bele ha egyszer ő pakolna össze. Bezárom az üzletet és megyek haza, mennék csak most jött be valaki. Nem hiszem el. Elküldöm.
-Elnézést de már zárunk.-mentem oda hozzá.
-Igen? Akkor már nincs is időd hozzám .-fordult meg Louis Tomlinson!! Mit keres itt és honnét tudja , hogy itt dolgozok , egyáltalán miért jött?
-Louis hát te , hogy-hogy itt?.-kérdeztem meg lepetten.
-Mikor hívtad Zayn , hogy a barátnőd kórházban van én meg gondolkoztam az nap , hogy rég találkoztunk és ma gondoltam meg látogatlak.-mosolygott rám.
A mosolyától össze rándult a gyomrom. Régen láttam már Louist, akkor meg elhajtott engem. Most meg itt van! Nagyon örülök neki hisz tetszik nekem. Csak mikor Brookeval ez a drogos sztori volt akkor nem nagyon gondoltam Louisra.
-Igen? Aranyos vagy.-néztem rá mosolyogva.
-Aranyosnak tartasz? Azt hittem utálsz.-nézett mélyen a szemembe én éreztem , hogy kezdek vörösödni.
-Mármint , szóval , izé , én...-dadogtam össze vissza. Jézusom de gáz.
-Zavarban vagy Jessie?.-mosolygott rám.
-Én? Dehogyis, csak meleg van meg minden.- beszéltem megint össze vissza.
-Igen? Ha például meg fogom a kezed így? -kulcsolta össze az ujjainkat.-Akkor se vagy zavarban?-nézett rám.
-Nem.-tettem a hülyét.
Közelebb húzott magához , majdnem össze ért az ajkunk. Ha nem tartana biztos összeesnék. Várjunk csak , mi ütött belém? Most meg jó vagyok neki?
-Mit akarsz tőlem?.-húzódtam el Louistól.
-Gyere el ma velem vacsorázni és mindent elmondok.-simitotta ki az arcomból egy hajtincset. Érintésétől kirázott a hideg.
-Rendben.-mondtam szinte suttogva.
-Akkor nyolcra ott leszek.-adott egy puszit az arcomra és elment.
Még mindig nem tudom felfogni azt amit csinált. Annyira hihetetlen , hogy gondolt rám. Nem is gondolkozok ezen örülök neki, hogy itt járt . Na akkor most már be tudok zárni. Alig várom , hogy elmondhassam Brookenak. Vagy lehet nem kéne elmondanom? Csak azért mert most szakított Zayn-el, nem akarom , hogy szomorú legyen. De lehet örülne a boldogságomnak. Majd meg látom , hogy elmondom-e. Boldogan sétáltam az utcánkban. Annyira boldog vagyok. Beléptem az ajtón.
-Meg jöttem!.-kiabáltam fel.
Nem érkezett válasz. Meg néztem a nappaliban meg a konyhában de nem volt sehol a barátnőm. Biztos a szobájában van. Felmentem a szobájába , itt se volt. Körül néztem és észrevettem egy fehér boritékot a párnáján. Feszülten nyitottam a ki.
Drága Jessie!
Sajnálom , hogy búcsú nélkül mentem el. Valószínűleg ha ezt olvasod én már máshol leszek, ne aggódj nem lettem öngyilkos. Csak tudod kell egy kis szabadság , már meg fojtott az ottani zűr. Ne haragudj rám , hogy elmentem de nem örökre mentem el hanem párhónapra . Nem fogok sokat írni vagy hívni , ne értsd félre, ha hallanálak vagy olvasnám az üzenetedet akkor újra összetörnék mert hiányoznál. Így is nehéz volt elmenni , majd én fogok írni neked, csak azt nem mondom el , hogy hol vagyok , ne félj nem fogok drogozni vagy kárt tenni magamba. Próbálok meg változni. Csak annyit szeretnék kérni , hogy ne haragudj rám. Hidd el egy idő után nem fogod észre venni , hogy nem vagyok ott. Még valami amit elszeretnék mondani neked  vagyis két dolgot szeretnék mondani. Képzeld akkor tanultam meg a legtöbbet a szerelemről mikor véget ért. És akkor tanultam meg az igazi barátságról a legtöbbet mikor egyedül voltam. Köszönöm , hogy rossz napjaimkor is velem voltál , tudom , hogy hülyén viselkedtem de éreztem , hogy velem voltál . Amit még elszeretnék mondani neked. A legnagyobb szuperhős az az én barátnőm ...Segítettél nekem mikor mindenki ellenem fordult régen meg most is segítettél mikor összetört a szívem. Visszahoztál a szakadék széléről , helyre hoztad nagyjából az összetört szívemet, támaszt nyújtottál a bajban . Mikor egy világ választottál el egymástól  minket azonnal egymáshoz siettünk, mert  mi ketten örökre összetartunk. Szeretlek Jessica Zoe Gilbert!
                                                                                    U.I: Menj ma el a randira , és legyél boldog!
Utolsó szavakat már könnyezve olvastam el. Vajon hol lehet? Itt hagyott engem egyedül , ebbe a lakásba. Istenem már most hiányzik, hogy menjek el így bárhová is. De vajon honnét tudja , hogy ma randizok? Annyi mindent kérdeznék tőle. Mondta , hogy menjek el , de így nem akarok elmenni. Brooke kedvéért elmegyek . Mit vegyek fel? Át mentem a szobámba és nagy meglepetésemre ott volt az ágyamon egy ruha. Még erre is gondolta Brooke. Jaj istenem mi lesz velem nélküle. Gondolkoztam keservesen. Inkább elmegyek zuhanyozni. Levettem a ruháimat éa beszálta. Gyorsan lezuhanyoztam. Felvettem a barack színű ruhámat , ami a testemhez simult , a hajamat meg hullámos omlott a vállamra. Ahogy vettem fel a ruhát egy papír esett ki belőle.
,,Lehet nem látom rajtad a ruhát de biztos nagyon jól áll.  Ne kövesd el azt a hibát amit én. Ne feküdj le vele először még ha úgy érzed. Azért mondom ezt mert velem ez történt. Ha kell többször randizz vele! Érezd jól magad! ,,
Nagyon jól esett ez a kis levél Brooketól. Azt akarja , hogy boldog legyek , meg fogadom a tanácsát.
Lementem a nappaliba és vártam. Ez így annyira borzalmas , hogy nincs a barátnőm. Itt vagyok ebbe a házba egyedül. Remélem minnél hamarabb haza jön. Lehet szólnom kéne Zayn-ek. Van joga tudnia. Gondolkoztam. Csengettek, ez Louis lesz, nagyon izgulok. Felvettem a magassarkúmat még utoljára meg néztem magamat. Vettem egy nagy levegőt és kinyitottam az ajtót. Várjunk csak még hat óra van és nyolcra jön. Akkor ki az? Kinyitottam az ajtót és Zayn volt az. Meglepődtem.
-Szia, zavarok?.-kérdezte.
-Nem zavarsz gyere csak be.-invitáltam be.
-Itthon van?.-kérdezte Zayn.
-Nem , elment. Mikor hazajöttem ezt a levelet találtam a szobájában.-adtam oda neki a levelet.
-Hova ment? Én utána megyek ha kell.-mondta ingerülten.
-Nem tudom hova ment , olvasd el a levelet.-mondtam.
Meg fogta és elkezdte idegesen olvasni a levelet. Meg vártam míg befejezi.
-Istenem . Azért jöttem , hogy beszéljek vele. Hiányzik nagyon , elfelejteni se tudom pedig már sokszor próbáltam , olyankor mindig bevillan az arca ahogy nézett rám . Láttam rajta , hogy szeret nagyon. Most már sose láthatom az arcát.-mondta keservesen Zayn.
-Nem örökre ment el Zayn. Kell neki egy kis szabadság.-mondtam
-Megértem , de akkor se kellett volna lelépnie. Ki tudja lehet egy fiúval ment el akibe már bele szeretett.-mondta mérgesen
-Brooke nem olyan , hogy bárkivel lelépjen ! Elment mert összetörted, és elmondom neked , hogy ugyan úgy imád téged. Azért ment el , hogy elfelejtsen.-mondtam mérgesen.-Most pedig menj el mert randim lesz.
Nem mondott semmit hanem mérgesen kiviharzott a házból. Még neki áll feljebb , ő miatta ment el a legjobb barátnőm aki olyan mintha a testvérem lenne. Most nem szabad , hogy ideges legyek. Vettem egy nagy levegőt és vártam. Újra csengettek. Kinyitottam és Louis  volt az.
-Szia.-köszöntem.
-Csodálatosan nézel ki Gilbert.-mért végig.
-Te is jól nézel ki Tomlinson.-mondtam mosolyogva.

-Köszönöm. Örülök , hogy tetszek neked.-mondta pimaszul.
-Szerintem mehetnénk már.-tereltem és elindultam a kocsihoz. Mentem volna csak visszahúzott és megint olyan közel voltunk egymáshoz mint az üzletben. Közeledett felém, az ajkamnál megállt és rám nézett.
-Nem most terveztem be a csókot , de annyira csodálatos vagy ma , hogy nem tudom magam kordába tartani.-mondta halkan.
-Louis én nem olyan vagyok aki csak egy éjszakára jó. Nem szeretném elsietnie. Ha elsietnénk velünk is az lenne mint a barátnőmmel.- húzódtam el tőle.

-Ne félj nem fog az történni.-fogta meg a kezem és beültünk a kocsiba. Úgy érzem , hogy ez az este csodálatos lesz.
*Brooke szemszöge*
Új ország , új élet. Amikor megérkeztem nem mentem el rögtön Lisahoz. Körül néztem a városba , hisz olyan régen jártam már itt. De mára elég volt a város nézésből , elindultam gyalog . Hamar ide értem az unokatestvérem Lisa házához. Tipikus kis franci panel amin a falain borostyánok voltak. Bementem és meg kerestem Lisa ajtóját. Becsengettem.

-Bonjour .-köszönt egy szőke hajú kislány mosolyogva.
-Bonjour. Lisa Millert keresem.-mondtam franciául.
 A kislány becsukta az ajtót és kiabált gondolom Lisanak.
-Bon...Brooke , te vagy az?.-váltott át angolul.
-Igen én vagyok az.-mondtam mosolyogva.

-Istenem de hiányoztál már.-ugrott a nyakamba Lis.
-Te is nekem nagyon.-öleltem szorosan.
-Anya ő kicsoda?.-kérdezte a kislány angolul.
-Connie ő itt az unokatestvérem Brooke.-mutatott be Connienak.
-Gyere be.-invitált be.
-Nem is tudtam , hogy van egy lányod.-csodálkoztam.
-Ugye milyen furcsa?.-kérdezte mosolyogva.-Annyira imádom.
-Nagyon szép. Hogy-hogy Connie lett a neve?.-kérdeztem , mert az én második nevem az Connie mint Cornelia csak én inkább a Conniet használom.
-Miattad adtam neki ezt a nevet, mert úgy tekintek rád mintha a tesóm lennél . Meg tudod nagyon hiányoztál meg a név is tetszett és Connie lett a neve.-mesélte boldogan.
-Annyira örülök , hogy ez a neve.-öleltem meg.
-Mesélj , hogy vagy? Hogy-hogy jöttél?.-kérdezte boldogan Lisa.
-Nagyon jól vagyok .-hazudtam. De Lisa az unokatesóm és elmondom neki , hogy miért jöttem.
-Bővebben?.-kérdezte nevetve.
-Elmondok mindent röviden.-mosolyogtam rá.
-Hosszú még az éjszaka Brooke.-mondta.
-Na akkor kezdem is.-mondtam
Körülbelül egy teljesen órán át meséltem Lisanak , és nem unta hanem figyelt nagyon. Hagyott beszélni . Néha hadonászva beszéltem , néha pedig majdnem elsírtam magam de tartottam magamba.
-Annyira sajnálom édesem.-ölelt meg.
-Nem kell , azért jöttem , hogy meg változzak.-néztem rá. -És Connie apukája hol van?.-kérdeztem .
-Hosszú .-legyintett.
-Na ha már te meg hallgattál akkor én is szeretném tudni.-tettem a sértődést.
-Jó elmondom.-nevetett kínosan Lisa.-Mikor Mike meg tudta , hogy terhes vagyok akkor azt akarta, hogy vetessem el , de én nem akartam. Egy idő után már beletörödött abba, hogy gyereke lesz és ő is lelkesedett , hogy milyen jó lesz majd apának. Aztán mikor beindult a szülés nem jött be a kórházba. Másnap bejött , meg nézte Conniet és utána közölte velem , hogy elhagy mert van valakije. Akkor nagyon rossz volt. Hamar túltettem magam rajta mert itt volt nekem Cornelia és ha csak ránéztem a kis arcocskájára jobb kedvem lett. Nem érdekelte már Mike mert a legfontosabb dolog az , hogy fel neveljem a kis lányomat. Most már ő a mindenem. -mesélte boldogan Lisa.
-Mekkora szemétláda ez a Mike. Connie már találkozott vele?.-kérdeztem.
-Persze , kéthetente nála van.-mondta Lisa.
-Hát akkor az jó.-mondtam .
-Aha.-mosolygott.-Nem vagy éhes? Hosszú volt az út.-nézett rám.
-Nem köszönöm. Lisa ugye nem baj , hogy itt vagyok? Mert ha zavarok elmegyek egy szállodába.-mondtam félénken.
-Hülye vagy Brooke? Annyira örülök , hogy itt vagy.-ölelt meg.-Legalább ha nem lesz itthon Con nem fogok unatkozni. Meg amúgy is régen láttalak. Maradhatsz ameddig csak akarsz.-nézett rám komolyan.
-Köszönöm szépen.-öleltem meg szorosan.
-De azt nem mondtad , hogy ki volt a barátod?.-kérdezte.
-Nem fontos, úgy se hinnéd el.-legyintettem.
-Na most már kíváncsi vagyok.-fogta meg a kezem.
-Ismered a One Direction igaz?..-kérdeztem.
-Hogyne ismerném, Connie imádja őket, állandóan táncol ha meg hallja a zenéjüket meg visítozik összevissza .-mondta fáradtan.
-Zayn Malik volt a barátom .-böktem ki.
-MI VAN?.-kiabált Lisa.
-Ne kiabálj már.-nevettem kínosan.
-Ez most komoly?.-kérdezte sokkosan Lis.
Elővettem a mobilomat és meg mutattam a háttérképemet mert még mindig én meg ő voltunk rajta. Most már meg kell változtatnom .
-És igaz. Mondjuk jobb , hogy szakítottál vele mert meg csalt és ha kitudott volna, hogy jártok mindenki rajtad csámcsogott volna. Szeretted?.-kérdezte.
-Még mindig szeretem nagyon.-mondtam szomorúan.
Lisa odajött hozzám és szorosan megölelt.
-Lehet még egymásra találtok.-nézett a szemembe.
-Nem . Elakarom felejteni , meg csalt.-suttogtam.
-Na ne legyél szomorú.-ölelt át.
-Nem leszek.-néztem rá mosolyogva.
-Na gyere fürdessük meg ezt a rosszcsontot .-ment oda a lányához.
-Anyaa nem akarok fürdeni. Hadd beszélgessek Connieval.-nézett rám.
Meglepődtem , hogy a második nevemen hívott , Soha nem hívott még úgy senki.
-Kicsim ő Brooke , csak a második neve az mint a tied.-vette fel a kislányát Lisa.
-Tudom anya , de nekem a Connie jobban tetszik.-mosolygott rám a kislány.
-Na gyere ide név rokonom.-mentem oda Corneliahoz.
-Hasonlítasz anyára, neked is zöld a szemed.-fogta meg az arcom a kis kezével.
-Te is nagyon hasonlítasz rá. Ugyan olyan gyönyörű leszel mint az anyukád.-néztem a Lisara.
kuncogott egyet és megölelt. Annyira kis apró volt a teste, rögtön a szívembe lopta magát ez a kislány.
-Gyere meg mutatom a szobámat.-húzott a szobájába.
-Kislányom majd Brooke vagyis Connie meg nézi majd a szobádat.-sietett oda hozzánk Lis.
-Most mi van?.-kérdeztem.
-Semmi , de majd megnézed.-beszélt furcsán Lisa.
-Most már érdekel a szobájába.-mentem be.
Mikor beléptem meg döbbentem. Mindenhol One Direction-ös poszterek lógtak. Olyan mintha engem néztek volna. A hideg is kirázott mikor meg láttam őket.
-Na most már érted?.-kérdezte Lisa.
-Elisabeth nem vagyok porcelánból , túlélem , hogy őt kell néznem egy képen. Úgy csinálod mint Zayn itt lenne ebbe a szobába.-mutattam be.
-Jó , megértem.-tette fel a kezét.
-Na milyen a szobám?.-kérdezte közben Connie.
-Nagyon tetszik.-simogattam meg az arcát.-Ki a kedvenced?.-hajoltam le hozzá.
-Igazából mindegyiket szeretem , de a két kedvencem az Zayn meg Harry.-mondta boldogan.-Neked ki a kedvenced?.-kérdezte izgatottan.
-Nekem Zayn.-mondta fájdalmasan.
-Na jó lányom most már késő jár , megyünk fürdeni.-fogta meg a lányát. Közben egy sajnálomot tátogott Lisa, de csak legyintettem.
Remélem , hogy Párizs meg fogja változtatni az életemet és ha elég bátor leszek akkor visszamegyek Londonba. De addig itt maradok és helyre teszem magam.

20.fejezet

Szeretlek majd akkor is, ha te már nem érzed,
Mert nekem nem egy fellángolás, hanem az igaz szerelem!
Neked csak egy játék voltam, nekem viszont te az életem,
Néha még én sem értem mi van benned mit annyira szeretek.
Majd rájöttem, nincs benned egyetlen dolog sem amit szeretek,
Mert azt szeretem ami vagy nem egy vagy két dolgot, 
Hanem egész lényed és életed értelme az én létemnek! Miért ilyen nehéz minden? Nem is értem.

-Brooke hol jársz?.-legyezte előttem a kezét Lisa.

-Tessék?.-eszméltem fel.

-Csak azt kérdeztem , hogy holnap elvinnéd Corneliat táncra légy szíves?.-mosolygott rám.

-Anya hányszor mondjam még , hogy nem szeretem ha Cornelianak hivsz.-mérgelődött a pici lány.

Engem is állandóan anyu Brooklynak hívott és én is mindig rá szóltam , hogy nem szeretem ha így hív.

-Persze , hogy elviszem. Nem is tudtam , hogy szeretsz táncolni. Én is szeretek táncolni.-kacsintottam Conniera.

-És táncolsz még?.-kérdezte.

-Igen.-mosolyogtam rá.

-Na Connie most már alvás.-tette be az ágyba az anyja. Időközben hamar meg fürdette a lányát.

-Jó éjt Con.-adott egy puszit a kis lánya homlokára Lisa.

Én is odamentem Conniehoz.

-Jó éjt pici lány.-simitottam meg az arcát. Annyira szép kislány. Hasonlít a kiskori énemre. Nekem is régen szőke hajam volt de azóta be barnult. Rám mosolygott Connie és befordult a falfelé. Lassan kimentem.

-Nagyon szerencsés vagy Lisa!.-ültem le mellé a kanapéra.

-Na miért?.-mosolyott rám és adott egy pohár vörösbort.

-Mert van egy csodás lányod!.-mondtam mosolyogva.

-Imádom. Ő teszi szebbé az életemet.-ámuldozott lányától Lis.

-Hát azt elhiszem.-néztem rá mosolyogva.

-Akkor holnap délben eltudnád vinni táncra?.-kérdezte Lisa.

-Persze.-mondtam boldogan.

-Most új tanárjuk van , fiatal férfi. Egyszer láttam csak , képzeld angol. De nem marad sokáig.-mesélte Lis.

-Na az jo.-mosolyodtam el halványan.

Majdnem egész éjjel beszélgettünk az unokatestvéremmel. Mindent kibeszéltünk magunkból. Hol dühösen csapkodtunk mindketten , hol boldogan beszélgettünk.

-Eszembe jutott valami.- nézett rám Lisa .

-Igen?.-kérdeztem.

-Mondtad , hogy meg akarsz változni. Akkor neked átkéne alakulnod, új stílus kéne . Mindenből új kell.-csillogtak a szemei Lisanak.

-Tessék?.-kérdeztem meglepetten.

-Ha majd vissza mész londonba , akkor ne úgy lássanak már mint most. Ha vissza mész akkor egy új magabiztos Brooke kell. Új stílussal , új hajjal.-sorolta.

-Hajammal mi a baj?.-kérdeztem kétségbeesetten.

-Semmi , csak nem gondoltál arra , hogy milyen lenne más színnel? Mondjuk nem barnára.-mondta unottan.

-Átakarsz változtatni?.-kérdeztem.

-Igen!.-tapsikolt.-Most komolyan nem gondoltál még arra , hogy valami újjat próbálj ki? .-kérdezte lelkesen Lis.

-Hát de. Mondjuk szeretnék sok tetoválást. Talán tényleg igazad van. Új ruhák , új én kellek, aki nem olyan mint most. Hanem kimutatja azt , hogy már nem érdekli a múlt.-gondolkoztam hangosan.

-Haladunk. Holnap mindent meg beszélünk!.-mondta megint lelkesen Lisa.

-Rendben. De hol fogok aludni?.-vigyorogtam.

-A fotel kihúzhatos, jó lesz?.-kérdezte.

-Persze.-álltam fel.

-Akkor hozok ágyneműket. Könnyen kilehet húzni.-mutatta meg Lis.

Gyorsan kihúztam a fotelt. Elővettem a pizsamámat és átöltöztem. Majd holnap reggel meg fürdök.

-Na itt vannak .-tette le a fotelre az ágyneműket Lisa. Jó éjt.-ölelt meg.

-Neked is.-mondtam fáradtan és bebújtam aludni.

Jó ötlet volt , hogy eljöttem mert itt jobban érzem magam. Ha már teljesen jobban leszek akkor készen állok arra , hogy vissza menjek londonba. Lehet majd újra rossz lesz látni őt , de akkor az a másik énem lesz aki nem fogja kimutatni az érzéseit , hanem élvezni fogja az életet. Talán majd egy új kapcsolat is jöhet amit majd én fogok irányitani, érzelmek nélkül. Most ideje lennem aludnom.

                    *  *   *

Este alig birtam aludni , nem azért mert gondolkoztam hanem az új környezet miatt. Hideg volt meg kényelmetlen volt az ágy. Reggel tízkor keltem fel. Lisa már nem volt itthon . Kiszálltam az ágyból és felébresztettem Conniet.

-Connie kelj fel kicsim .-simogattam meg az arcát.

Nem kellett kétszer szólnom neki mert hamar kelt fel.

-Táncra mit szoktál felvenni?.-hajoltam le hozzá.

-Ezt a fekete cicanadrágot és ezt a felsőt .-adta a kezembe.

Megnéztem a felsőt , 5fiú mosolygott rám , egy kicsit megijedtem. Végig simitottam a kezem az ő oldalán és fel sóhajtottam.

-Szép a felső.-mosolyogtam Conniera.

-Ez a kedvencem.-jött oda hozzám vigyorogva.

-Na gyere készülődni.-fogtam meg a kezét.

Gyorsan felöltöztettem Conniet , meg csináltam a haját. Ezután kimentünk a konyhába és öntötettem neki gabonapelyhet.

-Amíg eszel addig gyorsan lezuhanyzok , oké? Ha végeztél akkor mosd meg a fogad.-simogattam meg a kis arcát.

Gyorsan bementem a fürdőbe . Levetkőztem és be álltam a kabinba. Jó volt magam egy kicsit áztatni. Kiszálltam meg törölköztem , felöltöztem . Egy sima fehér v nyakú pólót vettem fel és egy farmert. A hajamat felkötöttem kifestettem a szempillámat , utána fogat mostam.

-Na mehetünk Con?.-mentem ki.

-Igen , de még nem mostam fogat.-nézett rám a nagy zöld szemeivel.

-Na akkor siess tündérem mert elfogunk késni.-mosolyogtam rá.

Amig Cornelia fogat mos hívtam egy taxit.

-Kész vagyok.-jött ki.

-Oké , táska? .-kérdeztem.

-Itt van.-vette elő.

-Anyukád leírta , hogy hol van a hely. Na gyere menjünk.-fogtam meg a kezét.

Megfogtam az aprócska kezét és lementünk. Taxi már itt volt , elmondtam hova vigyen és már indultunk is. Egy kicsit messze volt a tánciskola , újra megfogtam Connie kezet és bementünk az épületbe.

-Na most merre menjünk?.-néztem le a kicsi lányra. Nem mondott semmit hanem húzta a kezemet és bevezetett egy ajtón.

-Itt az öltöző , gyere.-ment be.

Segítettem átöltözni Connienak . Mikor újra meg láttam a felsőjét összeszorult a szívem.

-Na gyere menjünk.-fogtam meg a kezét.

Bementünk a nagyterembe , a tanár már ott volt de háttal állt nekem. Connie oda ment hozzá kicsit beszélgettek és utána rám mutatott. Meg fordult és rám nézett. Olyan ismerős volt nekem valahonnét ez a srác , de nem tudom honnét. Oda jött hozzám.

-Szia Brooke , örülök ,hogy megint látlak.-köszöntött boldogan.

Aztán eszembe jutott , hogy ki ő. Chad White akit utoljára londonban láttam mikor elmentem Benhez.

-Chad , szia.-köszöntem boldogan .

-Hát te , hogy-hogy itt?.-mutatott körbe.

-Unokatestvéremhez jöttem látogatóba.-meséltem.-És te?.-néztem bele a barna szemeibe.

-Egyik ismerősöm itt lakik és lebetegedett és most őt helyetesítem egy darabig.-mesélte.

-Meddig maradsz?.-kérdeztem.

-Két hétig.-nézett rám.-Te?.

-Még nem tudom.-néztem le a földre.

-Értem. Óra után még beszélünk.-intett és elment.

Leültem a padra és néztem az órát. Nem gondoltam volna , hogy Chadvel összefogok futni , mondjuk örülök neki mert így jobban meg tudom ismerni. Rajta is látom , hogy örül nekem. A változásnak épp ideje , belsőleg fogok változni. Külsőleg meg majd később szeretnék meg változni. Először kell egy munka amig itt vagyok. Lehet táncoktatónak kéne lennem. Szeretek táncolni és jól keresnék vele. Gondolkoztam. Rezeg a telefonom , vagy hívnak , vagy jött egy üzenetem. Elővettem a mobilomat. Jessietől jött.

Szia Brooke.

Csak azt szeretném tudni , hogy minden rendben van-e? Kiléptem a munkahelyemről és elválalltam a te régi munkádat , ugye nem baj? Képzeld nem sikerült Louisval , meg beszéltük , hogy inkább legyünk barátok. Rájöttem , hogy csak egy fellángolás volt . Majd lesz valakim. Zayn-ek nagyon hiányzol, reméli hamar fog majd látni téged. Ezer puszi , Jessie!.

Annyira jól esett , hogy írt Jessie. Válaszolok is rá. Azt nem fogom írni , hogy nekem is hiányzik Zayn. Meg mondtam neki , hogy vége.

-Vége az órának Connie.-jött oda hozzám Con.

-Ilyen hamar vége lett.-csodálkoztam.

-Igen.-nézett rám. -Elmegyek átöltözni.-ment ki.
Felálltam és összeszedtem a cuccomat. Meg fordultam és szembe találtam magam Chad-el. Túl közel voltunk egymás , még se hajoltam el tőle. Aztán eszembe jutott valaki , miért érzem úgy mintha meg csalnám? Pedig már nem vagyunk együtt . Zayn már túl lépett rajtam , én meg állandóan rá gondolok.

-Ma ráérsz?.-kérdezte Chad.

-Igen.-néztem rá.

-Akkor nyolcra érted megyek. Megadod a címedet?.-kérdezte mosolyogva.

-Persze.-dadogtam zavartan.

Lediktáltam a címet és utána elköszöntünk egymástól.
Kíváncsi leszek rá mert randira hívott. Most az először fogok randizni a szakítá óta. Nehéz lesz , de muszáj . Akármennyire is szeretem Zaynt , el kell engednem örökre.

18.fejezet

            *Brooke szemszöge*

Körülbelül két hét telt el a szakítás óta. Azt még nem mondtam ki véglegesen, hogy vége. Ugyan úgy fekszek itt mint két hete, persze fürödni elmentem, de többre nem voltam hajlandó, nem voltam még hajlandó enni se. Nem volt étvágyam. A kokainról nem szoktam le, minden reggel szívtam és kiütve feküdtem egésznap. A munkahelyemről felmondtam, Jessie ment el helyettem. Nem érdekelt. 8:45 van, be kell szednem a mai adagomat, lehúzom egy kis borral is. Jessie már lemondott arról, hogy leszoktasson a kokainról, fájdalmasan nézi végig azt , ahogyan tönkre teszem maga. Nem érdekel az se. Zayn meg folyamatosan hívogat, egyszer felvettem de le is tettem, néha üzenetet is ír. Nem válaszólok rá. Így még fájdalmas ez az egész, nem engedi, hogy elfelejtsem mert szinte mindennap ír nekem vagy felhív. Persze kitörlöm őket, nem fogom még ezekkel az üzenettekel
fájlalni a szívemet. Minden egyes nap egyre borzasztobb volt, aludni és enni se tudtam, rémálmok majdnem minden este voltak. Enni meg végképp nem tudtam, egy falat nem ment le a torkomon. Egyre nehezebb volt a hiánya, hiányzott minden egyes porcikája. De ő már mással boldog, ebbe bele kell törődnöm valahogy. Egy újabb nap és kiszállni se tudok az ágyamból mert annyira be vagyok állva. Segítségre lenne szükségem, de elutasítom mindig, a barátnőm már azt se tudja, hogy segítsen.
Azt hiszem még tegnap mondta Jessie, hogy menjek el pszichológushoz mert lehet az segítene. Nem válaszóltam semmit, ránéztem és meg forgattam a szemeit , ezzel jelezve , hogy nem megyek el orvoshoz . Nem lehetne azt megérteni simán, hogy csak nyugalomra lenne szükségem? Úgy látom nem. Annyira elgondolkoztam, hogy nagy trappolásra lettem figyelmes.

-Brooke, lehet haragudni fogsz rám meg majd el küldesz engem melegebb éghajlatra. De ezt most muszáj meg tennem.-mondta Jessie zavartan, aztán kinyitotta az ajtót és intett valakinek. Két orvos jött be a szobámba, elakarnak vinni. Nem hagyhatom, nem vagyok bolond csak össze vagyok törve lelkileg, Jessienek ezt soha nem fogom meg bocsájtani. Közeledtek felém, félek.

-Engedjenek el! Ne érjenek hozzám.-kiabáltam , de erősebbek voltak az orvosok.
Kiabáltam mert meg rémültem az érintésüktől. Amikor meg fogtak rosszúl lettem és éreztem a gyengeségemet, szédültem, fájt a fejem. Aztán a szemeim lecsukodtak, a lábaim felmondták a szolgálatott és kiestem az orvosok fogásából.

*Jessie szemszöge*

Muszáj volt kihívnom az orvost, mert nem nézhetem tétlenül azt, hogy a barátnőm tönkre teszi magát lassan már két hete. Drogra rászokott és mellé még iszik is. Ebbe bele is halhat, mert ha egyszer túl adagolja magát, meg hal. Már túlzásba viszi az önpusztítását. Nem eszik , nem iszik esetleg csak piát iszik, nem alszik. Folyamatosan csak néz maga elé, most már elég volt, lépnem kellett. Ha utálni fog, utáljon én csak segítek neki. Csengettek, ez biztos az orvos lesz. Igen jól gondoltam, ketten voltak, .

-Jó napot , Jessie Gilbert.-fogtam kezet mind kettővel.

-Hol van  a beteg?.-kérdezte.

-Jöjjenek.-indultam fel.
Előre félek Brooke reakciójától.  Mrg mondtam az orvosoknak, hogy várjanak az ajtó előtt és majd intek ha jönniük kell. Kopogás nélkül bementem.

-Brooke lehet haragudni fogsz rám és elküldesz melegebb éghajlatra. Muszáj ezt meg tennem.-hadartam zavartan. Kinéztem és intettem az orvosoknak. Brooke mérgesen nézett rám. Nem érdekelt , már megint be van drogozva és ezt nem hagyhatom.
Megfogták mind két karját, láttam a félelmet a szemében. Aztán elkezdett kiabálni, nagyon sajnáltam, én csak segítek neki. Annyit láttam , hogy elesik és lehunnya a szemét. Lehet ez a vég? A drog elgyengítette. Megijedtem, hisz akár meghalhat. Oda futottam hozzá , ráztam a fejét, de semmi. Meg fogták és levitték az autóba. Mentem én is. Most mit csináljak? Fogtam meg a fejem sírva.

-Mi történt?.-kérdeztem szipogva.

-El van gyengülve, most kötöttem fel infúzióra. Evett valamit az elmúlt napokban?-kérdezte a férfi.

-Nem evett semmit, mindennap drogozott és ivott.-néztem a barátnőmre.

-Ez baj. Az volt a szerencséje, hogy nem adagolta túl magát.-mondta fáradtan a doki. -Be visszük és újra kap infúziót, attól talán meg jön az étvágya, kis ideig meg figyeljük az állapotát. Szüksége lenne egy pszichiáterre. -nézett rám.

-Rendben.-fogtam meg a fejem. Eszembe jutott valaki, tudnia kell róla , hogy kórházban lesz Brooklyn. Elővettem a mobilomat és tárcsáztam a számát.

*Zayn szemszöge*

Egy újjab nehéz nap, két hete, hogy már nem láttam Brooke-ot. Vajon jól van? Vagy még mindig drogozik? Nem tudom hiszen a barátnője nem enged a közelébe. Hiába hivom fel , kinyom. Megértem hiszen meg csaltam. De akkor is őt szeretem és borzasztóan hiányzik . Aludni sem tudok, azon jár az eszem, hogy vajon mit csinálhat? Hol lehet? Én is hiányzok neki? Biztos, hiszen Jessie mondta, hogy még mindig szeret. Csak elszúrtam nagyon, nem kellett volna titkolóznom, le kellett volna zárnom ezt az egészet. De most koncentrálnom kell a munkára, így is néha elszoktam szúrni a dalszövegeket.

-Zayn, csörög a telefonod.-hozta ide Louis.

-Köszi .-vettem el tőle.-Igen?.-szóltam bele.

-Zayn, Brooke kórházban van.-mondta Jessie sírva.
Úristen. Azonnal oda kell mennem. Meg kerdeztem, hogy melyik kórházban van és utána kinyomtam. Sietve álltam fel a helyemről. Valaki visszahúzott.

-Hova mész? Próba van. -mondta logikusan Louis.

-Brooke kórházban van.-mondtam ingerülten és újra elindultam. Most nem érdekel a próba. Siettem ahogy csak tudtam.
Beszálltam a kocsiba , gyorsan vezettem, nem érdekel ha meg bűntetnek. A szerelmem kórházban van, biztos a drog miatt. Istenem mit tettem? Kérdeztem magamtól keservesen. Ha bármi baja lesz én nem tudom, hogy mit csinálok magammal. Megérkeztem. Beszaladtam az épületben és meg kérdeztem, hogy hol van Brooke. El mondta hol találom, már szaladtam is fel. Kopogás nélkül nyitottam be. Azt hittem , hogy ájultan feküdni fog az ágyban, tévedtem. Törökülésben ült és nézett maga elé. Arca sápadt volt és vékony, szemei pirosak voltak gondolom az alvás hiány miatt. Vékony volt nagyon. Jessie meg az ablakon nézett ki. Mind a kettő felkapta a fejét az érkezésemkor.

-Te mit keresel itt.-szórt szikrákat a szeme Brookenak.

-Brooklyn!-szólt rá a barátnője.

-Fel hívott Jessie, hogy kórházban vagy én meg siettem ahogy tudtam. Féltem, hogy nagyobb bajod esett. -mentem hozzá közelebb.

-Mint látod jobban vagyok. Nem kell félned. Most már elmehetsz.-mondta hidegen. Rosszúl estek a szavai, miket hiszek én? Tudtam , hogy utálni fog.

-Na jó én magatokra hagylak.-ment ki Jessie.

Megakartam fogni a lány kezét , de elhúzta. Nem nézett rám. Úgy nézte azta a falat mintha kötelező lett volna.

-Brooke én sajnálom. Nem akartam, hogy ez legyen.-mondtam halkan közben néztem a reakcióját. Gúnyosan elmosolyodott és rám nézett.

-Remélem most már boldog vagy. Jó volt kihasználni? Tudod mit nem is érdekel. Sok boldogságot kívánok nektek.-mondta ingerülten Brooke.

-Nem használtalak ki. Szeretlek téged és ezt az egészet jóvá akarom tenni.-néztem rá.

-Ezt már nem leher jóvá tenni Zayn. Minnél előbb azon leszek, hogy elfelejtselek. Számomra ezen a napon meg szűntél létezni, ugyan úgy egy sztárocska leszel a szemembe mint régen.Végeztem veled, ennyi volt . Most pedig menj el mert nem vagyok kíváncsi a magyarázkodásaidra. Légy boldog Perrievel.-szavai rosszúl estek, mikor kimondta azt , hogy számára nem létezek meg semmisültem. Nem tudtam mit mondani mert sokkot kaptam. Fájt otthagynom őt a korterembe , de azt akarta, hogy menjek el. Folyosóra kiérve Jessiebe ütköztem bele.

-Na mi volt?.-kérdezte.

-Ennyi volt, vége.-mondtam elhaló hangon. Jobb lesz ha megyek. Viszlát Jessie.-búcsuztam el a lánytól.

-Talán majd egyszer újra együtt lesztek.-nézett rám Jessie.

-Talán.-mondtam szomorúan.
Sarkon fordultam és elmentem. Most már soha nem fogom látni azt a lányt akit teljes szívből szerettem.

*Brooke szemszöge*

Most már mind a ketten elfogjuk felejteni egymást. Hosszú napok vagy talán idők fognak eltelni, és akkor már elfelejtük egymást. Neki is lesz majd olyan szerelme aki majd elfogja felejtettni vele engem. Majd nekem is egyszer lesz olyan szerelmem aki majd fél elveszíteni, vagy talán olyan nem is lesz. Nekem Zayn volt a mindenem, tévedtem sajnos. Lehet igaza van Jessienek, majd jön valaki és szeretni fogom . Nekem nem kell más . Egyedül fogok meghalni.

-Le megy az infúziód és meg vizsgált az orvos akkor hazamehetünk.-jött be Jessie.

-Rendben.-mondtam hidegen.-Jessie én sajnálom, hogy ezt csináltam, hülyeség volt. -mondtam.

-Brooke tudod mennyire rossz volt látni téged úgy?.-lábadt könnybe a szeme.-El se tudod hinni, nekem is ugyan úgy nehéz volt. Nem tudtam rajtad , hogy segíteni mert ellöktél magatól. Elhiszem , hogy most ez fáj neked de engedd meg , hogy segítsek.-hadarta könnyezve a barátnőm.
Megértettem hisz csak segíteni akar. Nem lökthetem el Jessiet magamtól , még akkor se , hogy tudta. Szeretem a barátnőmet mert mindig mellettem volt.

-Hey , Jessie nyugi. Gyere ide .-tártam ki a kezeimet. Hosszan megöleltünk egymást. Mind a kettönknek egy ölelésre volt szüksége.

-Szeretlek Brooke és sajnálom.-fogta meg az arcom .

-Én is szeretlek Jessie. Nem haragszok.-mosolyodtam el halványan.
Aztán ezt a kis idillt az orvos törte meg. Levette az infúziót. Azt mondta , hogy bent kéne lennem erre az éjszakára mert mikor behoztak nagyon gyenge voltam. Persze tiltakozni kezdtem, saját felelőséggel mentem haza. Nem akartam itt maradni.
Utcára kiérve meg beszéltük Jessievel, hogy veszünk valahol ennivalót. Nem volt annyira étvágyam, de nem akarom, hogy Jessie megint aggódjon ezért enni fogok. A kórháztól nem volt messze annyira egy kis étterem szerűség, oda elmentünk és rendeltünk, nem ott fogyasztottuk el hanem elvitelre kértük. Ezek után hívtunk egy taxit és hazamentünk.

-Végre itthon.-tette le a szatyrokat Jessie. -Na gyere együnk.-mosolygott rám a barátnőm.
Bementem a konyhába , kivettem a rendeltem ennimet és neki álltunk enni. Azt hittem nem lesz étvágyam, annyira éhes voltam, hogy nem volt elég az amit vettünk. Nagyon sokat ettem , igaza volt az orvosoknak, azt mondta , hogy a gyógyszertől meg fog jönni az étvágyam és igaza lett. Evés után felementem a szobámba rendet rakni. Az nem állapot ami nálam volt. Kidobtam minden szemetet vele együtt a drogot is. Lehet szükségem lenne rá , de meg változok , nem leszek lecsúszott drogos. Annyira nem szoktam rá ezért nem is kívántam. Rend rakás közben észrevettem egy képet a falamon. Párizs volt rajta, sokáig elemeztem a képet és eszembe jutott valami. Elfogok költözni oda pár hónapra. Ezaz egész szituáció ami körbe vesz engem megfolyt, kis nyugalomra lenne szükségem , ami ezt a nyugalmat megadná az Párizs lenne. Az unokatestvérem ott lakik, hiányzik . Talán az ottani környék egy kicsit meg változtatna engem, egy kicsivel boldogabb lennék. Meg mindig is az volt az álmom, hogy egyszer Párizsban élhetnék. Most meg van rá a lehetőség. Egy kis bökkenő van, Jessie. Ha itthagyom akkor mi lesz vele? Haragudni fog rám, de nem örökre mennék el hanem pár hónapra. Remélem meg fogja érteni, most még nem mondok semmit. Viszont minnél hamarabb el szeretnék menni, ezért elővettem a laptopomat, rákerestem online repjegyekre. Holnap indulna egy járat délután , akkor még Jessie is dolgozik. Ahogy mondtam , minnél előbb elakarok innen menni.

17.fejezet

Újra itt fekszek az ágyamba totál kiütve. Lassacskán felemészt engem ez a drog, ez ellen nem tudok tenni semmit mert én mentem bele és folytatni is akarom. El akarom felejteni a szomorúságot meg a szenvedést. Talpra kéne állnom és elkéne felejtem őt, de nem tudom mert szeretem és szeretni is fogom örökké. Egyszerűen meg babonázott, beleestem a csapdája . Most jön a ráadás, Jessie is tudta. Szemrebbenés nélkül nézte végig azt, hogy bele szeretek . Nem utálom csak dühös vagyok rá. De ez se érdekel mert nekem már mindegy. Rosszúl vagyok, nagyon talán ez a mellékhatás lehet, most már nem kelek ki az ágyból. Meg próbálok aludni. *ÁLOM* -Zayn! Hol vagy? Ne szórakozz velem, gyere elő!.-kiabált egy hang. Követtem a hangokat és egy ajtót találtam, bementem. Az ajtó másik felén én voltam az. Ott ültem az ágyon és a sírás kerülgetett. Megijedtem mert furcsa volt látni magamat kivülről. Leültem az ágyra és meg érintettem magam, nem éreztem semmit, hanem tovább néztem körül ijedten. De vajon mitől félhettem? Semmi nem volt a szobába, csak kicsit sötét volt. Aztán nyílt az ajtó. Nagy megdöbbenésemre Zayn jött be mosolyogva. Fel álltam és oda mentem hozzá. Ő se érzett semmit. Most már értem! Ezt a kis világot kivülről látom. Újra vissza ültem az ágyra. Néztem tovább az eseményeket. -Itt vagyok kicsim! Csak kiment az áram. Nem kell félned!.-húzott magához Zayn. Annyira rossz így látni mindent. Már nem érzem a csókját és a meleg ölelését, ezeket már soha nem fogom érezni. Gyorsan letöröltem egy könnycseppet. -Tudod, hogy félek sötétben.-fogtam meg az arcát. -Tudom, de most már itt vagyok.-nézett rám és újra meg csókolt. Szívem szakadt meg. Olyan boldog voltam itt. Most miértnem lehetek boldog? -Gyere mennünk kell.-fogta meg a kezem Zayn. Hey, most hova visz? És miért siet? Megyek velük. Egy másik házban voltunk , ismeretlen volt. Megint egyedül voltam. Aztán megint elindultam valahova, én meg követtem. Mikor benyitottunk egy ajtón , ismerős érzés fogott el megint. De ez rossz volt, ugyanis Zayn csókolozott Perrievel. Már itt se lehetek boldog. Dühösen megindultam a lány felé és meg ütöttem az arcát, nem érzett semmit. Hát persze, hogy nem hiszen nem látnak. Ránéztem magamra és sírtam. Utána meg ránéztem Zayn-re meg Perrie-re és ők nevettek gonoszul. Kinevettek és ki gúnyoltak. Lerogytam a földre , oda mentem és megérintettem magam. Aztán éreztem valamit. Éreztem a könnyeket az arcomon , meg saját magamat éreztem. Most már egy ember voltam . Hallottam a gúnyos nevetésüket. El akarok menni!. Valaki segítsen!. *ÁLOM VÉGE* -Brooke! Kelj fel!.-rázott meg valaki. -Neee!.-ültem fel zokogva. -Csak én vagyok az! Brooke nézz rám!.-fogta meg az arcom Jessie. -Rosszúl vagyok!.-fogtam meg a fejem, a levegőt is alig birtam venni. -Semmi baj, itt vagyok!.-ölelt meg Jessie. Nem löktem el Jessiet , örültem , hogy itt volt. Lehet haragszok rá de ő mindig itt volt velem a rossz napjaimkor. -Nem kapok levegőt.-sírtam fáradtan és közben próbáltam a levegő vételemet egyenletesen venni. -Mi történt?.-fogta meg az arcom. -Már álmomban sem lehetek boldog. Kinevettek és ki gúnyoltak.-mondtam sírva. -Már megint drogoztál? Ezt nem hiszem el Brooke! Kérlek ne csináld ezt!-nézett rám Jessie kétségbeesetten. -Drogozni fogok érted? Így is szar az életem. Legalább elfelejteti velem a gondjaimat.-néztem rá ridegen. -Hagyd abba kérlek, én segítek neked. Most még le tudsz szokni róla, segítek neked.-nézett rám Jessie. -Ezen már nem lehet segíteni Jessie!-emeltem fel a hangom.-Menj ki légy szíves.-mondtam mérgesen. Felállt Jessie és kiment. Újra visszafeküdtem az ágyba, nem akartam aludni mert féltem , hogy újra ezt fogom álmodni. Ránéztem az órámra , hajnali három óra volt. Most már nem fogok aludni, holnap meg nem megyek dolgozni, fel fogok mondani. Nem fogok úgy dolgozni, hogy Zayn ott van a közelemben. Képtelen lennék ott dolgozni. De viszont agyalni se akarok mert csak rosszabúl leszek, akkor mit csináljak? Körül néztem a szobámba, összekéne pakolnom de nincs kedvem. Minek? A szemem rá szegeződött az éjjeli szekrényemre. Egy kép volt ott, nem is akármilyen kép. Megfogtam , Zayn meg én vagyok rajta. Ez a kép akkor készült mikor meg kérdezte tőlem, hogy lennék-e a barátnője. Gyönyörű este volt. Több ideig néztem a képet és elöntött a méreg. Meg fogtam és hozzá vágtam a falhoz. Gyülőlöm , vagyis meg próbálom gyűlölni. De nem nagyon megy. A gondolkozás is csak el szomorít, alszok inkább. Félek , hogy újra azt fogom aludni. *Reggel* A nap fényére keltem fel, elfelejtettem lehúzni a redőnyt. Most már így marad , nem fogok felállni, kettő napja , hogy nem láttam Zaynt. Hiányzik nagyon, látni akarom, de nem lehet. Neki ott van Perrie és szereti, engem már elfelejtett. Én már a múlt vagyok, egy kaland voltam számára , nem több. Tudom, hogy soha többé nem fogom már látni. Nekem lett igazam, elvették tőlem, könnyen vehettek el, mert sohasem kellettem igazán neked, hiába szerettelek, hiába foglak szeretni mindig olyan szerelemmel, amilyen csak egy van az életben, ez az én szerelmem kevés volt ahhoz, hogy megváltoztasson téged, és amikor majd belátod, hogy kár volt engem elengedned, akkor már késő lesz. Gondolkoztam fájdalmasan. Aztán halk kopogásra lettem figyelmes. Nem szóltam mert tudom , hogy Jessie az. És igen ő az. Reggelit hozott, tovább néztem a falat, nem akarok senkivel beszélgetni. Egyedül akarok lenni, csendben el szeretném gyászolni ezt a szerelmet. -Jó reggelt! Hoztam reggelit.- mosolygott Jessie. Ránéztem egy pillanatra és utána tovább néztem a falat. -Muszáj enned.-fogta meg a kezem. -Nem vagyok éhes, egyedül akarok lenni.-mondtam elhalt hangon. -Megértelek, de egy nap el kell őt felejtened.-ment ki Jessie.   Igaza van , de most könnyen beszél. Ha egyszer ő is ezt fogja érezni akkor majd megérti, hogy nem olyan könnyű. *Jessie szemszöge* Mi lesz így Brooke-val? Már előre látom ennek a következményeit, és borzalmas lesz. Én se fogom sokáig bírni, drogozik, el zárkózik a külvilágtól, ugyanabban a pózban fekszik. El hiszem , hogy most fáj neki, de talpra kell állnia , nem csinálhatja ezt. Tudom, hogy meg bántottam én is de nem akartam. Ez a szakítás még korai és nem értem miért kell elzüllenie. Lehet azért csinálja ezt mert már egyszer becsapták és kihasználták?. Ha igen akkor megértem, de akkor se kéne ezt csinálnia mert csak rosszabb lesz. A talpára kéne állnia és elfelejteni vagy élni tovább az életét. Csak ez neki most nem megy, dolgozni se jár. Dolgozáshoz visszatérve, ha ott van Zayn akkor lépjen ki vagy meg teszem helyette is, csak nem fog beszélni. Ez már most nehéz, hogy segítsek Brookenak ha nem engedi, már a szobája is kupis. Csörög a telefonom valahol. De hol?! A nappailiban szól. -Igen, tessék?.-szóltam bele -Szia Jessie, Zayn vagyok.-szólt bele félénken. -Mondjad mit akarsz?.-kérdeztem kicsit idegesen. -Találkozni szeretnék veled ma.-mondta ingerülten Zayn. -Miért?-kérdeztem. -Fontos lenne , légy szíves. -mondta kérlelően. -Jó, sejtem miről szeretnél beszélni.-sóhajtottam.- Mikor találkozzunk?.-kérdeztem fáradtan. -Öt perc és végzek gyere a stúdiohoz.-darálta le gyorsan. -Akkor indulok, Ott találkozunk.-tettem le. Nem fogok szólni Brookenak mert úgy se érdekelné, ugyan úgy nézné a falat. Fel vettem a cipőmet és már indultam is a helyre. Gyalogoltam mert szép idő volt. 20perces az út ezért gyorsan vettem a lépéseket. Fáradtan értem a kijelölt helyre, kint vártam , nem akartam bemenni. Na már itt is van. Borostás volt arca, a szemei alatt nagy karikák értetlenkedtek, arca nyúzott volt. Mint ha már napok óta nem aludt volna. -Hello.-köszönt fáradtan.-gyere menjünk a kocsihoz nem akarom, hogy meg lássanak.-fogta meg a karom Zayn. Beültem a kocsiba és meg vártam míg ő is beül. -Hova megyünk?.-kérdeztem. -Valami nyugodt helyre.-nézett rám. Nem mehettünk sokat, egy kis parkhoz értünk ahol alig voltak. Kiszálltunk és leültünk egy padra. -Hogy van?.-nézett rám aggodóan. -Rosszúl, nagyon rosszúl.-néztem rá. -Mi?.-emelte fel a fejét Zayn mérgesen.-Ugye nem tett kárt magában.-nézett rám félve. -Úristen még csak az kéne. Nem csinált semmit magával.-mondtam ingerülten. -Akkor mi van vele?.-bökte ki idegesen. -Mikor szakitottatok elment egy kocsmába és szerintem ott valaki adhatott neki drogot, kokaint. Az nap este full beállva jött haza, azt se tudta , hogy hívják összevissza beszélt. Másnap meg a fürdőszoba padlóján találtam rá sírva. Elmondta, hogy miért drogozik meg , hogy fáj neki és szeret téged, azt mondogatta , hogy el kell téged engedni. Aztán hallota a mi beszélgetésünket. Teljesen kikészült és elküldött engem meg téged a francba és utána kiviharzott a házból. Éjszaka megint drogozva jött haza , de a drogra ivott is ezért hamar kidőlt. Éjszaka sokáig fent voltam nem tudtam aludni, hallottam, hogy álmában sírva kiabál. Alig tudtam felébreszteni. Levegőt nem kapott,keservesen zokogott, hogy álmában sem boldog meg te kigúnyoltad és kinevetted. Ma is bementem a szobájába és csak fekszik , nézi a falat , gondolom jár az agya. Egy kép is össze van törve. Nagyon aggódok miatta Zayn! Nem mond semmit, magában emészti fel ezt az egészet. Ez még nagyon korai. Nem tudom, hogy mit csináljak.-mondtam kétségbeesetten. -Mit tettem!.-fogta meg a fejét Zayn . De én szeretem őt!.-nézett rám nyúzottan. -Hiába szereted Zayn! Átverted , már nem bízna meg benned. Tudom, hogy rosszúl fog esni amit most mondok, de muszáj ezt mondanom. Enged el őt. .-mondtam félve. -Nem!.-emelte fel a hangját.-Szeretem, muszáj látnom.-nézett rám ingerülten. -Hagyd békén! Így is ki van készülve, jobb lesz ha elfelejtitek egymást. -Jessie én el vagyok veszve nélküle. Hiányzik Brooke. Hiányzik az arca , a mosolya , az illata, minden hiányzik benne.-mondta szomorúan Zayn. -Elhiszem , de jobb lesz ha elfelejtitek egymást. Ezt elszúrtad Zayn. Most pedig megyek.-álltam fel. -Várj! Csak annyit mondj még nekem, szeret még?.-nézett rám csalódotta. -Mindennél jobban szeret téged.-mondtam keserű mosollyal.

16.fejezet

                  *Jessie szemszöge*

Hol lehet már Brooke? Hiszen már kilenc óra van . Megigérte , hogy hamar itthon lesz mert csak egy konzultációra megy be. Meg próbálom felhívni , hátha végzett már. Kicsörög. Lehet , hogy Zayn-el van. Akkor aztán nagyon mérges leszek. Amióta együtt vannak alig látom Brooke-ot , már hiányzik . Nem akarok szólni neki , hogy hey itt a legjobb barátnőd és szükségem van rád. Persze meg tehetném, nem teszem mert most nagyon boldog, én meg kevésbé örülük neki. Nem vagyok féltékény , csak tudok valamit amit nem mondhatok el a barátnőmnek. Nem akarom , hogy újra összetörjön a szíve. Sajnos nem sokára úgy is kitudok ez a kis titok. Zayn kénytelen lesz elmondania mert nagyon nagy szarba van. Együtt van Perrievel! Ha meg tudja Brooke , összefog roppani érzelmileg. Zayn szereti Brooke-ot , nagyon is. Csak ott volt az a buli amire én elmentem és Brooke nem. Ott volt Perrie is. Sokat beszélgettek Malikkal és az est végén meg csókolóztak. Rögtön kérdőre vontam Zaynt. Hisz nem teheti ezt a barátnőmmel. Azt mondta , hogy nem tudja mi ütött belé , el ragadta a hév, meg hiányzott neki a szőke lány. Mondtam neki , hogy akkor miért van Brooke-val mikor szereti Perriet. Tiltakozott, hogy Brooke-ot szereti és ő a mindene meg , hogy összetörne ha elvesztené. Aha persze. Aztán találkozgatott Perrievel. Le is feküdtek. De ezután lezárta a Perries korszakot. Csak a lány meg nem hagyta. Nem fenyegette meg csak azt mondta , hogy ő harcolni fog érte meg mindent megtesz , hogy együtt legyenek. Brooke nyert persze ő nem tudja. Zayn őt választotta. Ha választotta volna. Igazából nem tudta lezárni Perriet mert eljegyezte. Titokban találkozgattak újból. Most ott tartunk , hogy még mindig jegyben járnak. Szerintem Perrie még Brooke-ot is tönkre tenné , hogy az övé legyen Zayn. Így elgondolkoztam mert Brooke még mindig nem jött haza. Na mégegyszer felhívom. Kinyomott. Mi a..? Felhívom Zaynt hátha együtt vannak. Kicsörög. Ezaz felvette.

-Szia Zayn, Jessie vagyok Brooke barátnője. Brooke ott van nálad?.-kérdeztem idegesen.

-Nincs itt Brooke. Nem ment haza?.-kérdezte ő is idegesen.

-Hol van? Azt hittem nálad van.-mondtam hadarva.

-Nem tudsz róla? Össze vesztünk és elviharzott. -mondta Zayn .

-Mi van? Ugye nem tudta meg?.-kérdeztem meg.

-De sajnos.-mondta keservesen Zayn.

-Gratulalok ! Remélem most már tudtál dönteni!.-kiabáltam bele a telefonba és lecsaptam.

Ha valami történik a barátnőmmel én esküszöm megölök valakit.

            *Brooke szemszöge*

Azt se tudom , hogy hol vagyok. Csak annyit tudok, hogy londonban vagyok. Ez már haladás. Tisztára be vagyok állva a kokaintól, érzem a hatását és ez tetszik, nagyon. Aki adta nekem a drogot nem tudom , hogy hívják, de nem is érdekel. Azt mondta ha kell még , ebben a bárban meg találom este. Ezt kis zacskot ingyen kaptam . Ezt most hagyjuk, inkább élvezem ezt a hatást amitől be vagyok állva. Fura, de jó dolgokat látok és elfelejtteti a mostani gondjaimat. Ha kell rászokok a kokozásra, csak ez a kis szer adja meg nekem a boldogságot. Ha most nem jöttem volna be ebbe a kis kocsmába, akkor most valahol zokognék. Most nem akarok sírni, hiába fàj is. Meg próbálom elfelejteni őt hamar. Ha kell durvább drogokat fogok szedni.

-Hölgyem jól van? Maga hívta a taxit?.-kérdezte egy férfi

-Nagyon jól vagyok! .-röhögtem. -És igen én hívtam.-csuklottam.

-Na jöjjön segítek magának.-segített a taxis.

Nem mondtam semmit csak intettem. Ha azt amit csináltam lehet-e intésnek nevezni. Berakott a kocsiba , én meg elterültem az ülésen. Miért hullámzok? Gondoltam nevetve. Szerintem a sofőrt megijeszthettem mert egész úton nevettem. Nevettem a semmin. Kiszállni nem tudtam a kocsiból , szegény ember azt hitte , hogy hülye vagyok. Nem érdekel. Valahogy kimásztam a kocsiból és kifizettem.
Csak úgy beestem az ajtón. Lerogytam a földre és fáradtan nevettem. Hát igen kezdett múlni a hatása és fáradt lettem nagyon.

-Jézusom Brooklyn ! Te , hogy nézel ki?.-hallottam Jessie ideges hangját.

-Csss! Maradj csendbe, nem hallom a zenét. -tettem az ujjamat a számra.

-Mi van ? Te normális vagy? Nem szól semmi.-nézett a szemembe Jessie.
Na ezt nem kellett volna. Hiszen a pupillam hatalmasra tágult a drogtól.

-Te drogoztál? Elmentek neked otthonról?-.emelte fel a hangját Jess.

-Rossz vagyok.-tettem meg magam, aztán elnevettem magam.

-Na jó álljál fel! .-húzott fel.

Nevetve fel álltam és felvitt az emeletre. Be dőltem az ágyba.

-Miért Brooke?.-kérdezte szomorúan Jessie.

-Mert fáj az élet.-emeltem fel a kezem és elaludtam.

Jessie keservesen fel sóhajtott és befeküdt mellém. Hamar elfogott az álom. Ennek örültem is.

Reggel hajnalban
Borzalmas álmom volt. Azt hittem , hogy nyugodt éjszakám lesz, tévedtem. Zokogva keltem fel és hozzá még a fejem is fájt. Kiszálltam az ágyból, nem akartam Jessiet felébreszteni. Át mentem a fürdőbe , lemostam az arcom és lerogytam a földre. Tegnapi nap eszembe jutott. Még mindig hallottam Zayn hangját ahogy azt mondja, hogy lefeküdt vele. Ahogy elmondja, hogy még mindig együtt vannak a hátam mögött. Hogy tehette meg ezt velem? Miért hazudott? Becsapott csúnyán és kihasznált. Sose fogom ezt meg bocsájtani. Soha. De nem tudom utálni őt. Hiszen az ujja köré csavart én meg totálisan bele szerettem. Ezt akartam elkerülni, de nem tudtam. Nem tudtam kikerülni ezt a hamis szerelmet,hiába akartam. Most itt fekszek a földön és csendben sírok. Nem akarok sírni, nyugodságot szeretnék és békét. Miért nem lehetek egszer az életben boldog? Miért én vagyok az aki rosszúl jön ki ebből az egészből? Most legszívesebben ordítanék egy hatalmasat. De nem lehet, mert a szerelem csendesen és szomorúan felemészt.

-Brooke , drágám jól vagy? .-guggolt le mellém Jessie .

-Nem! Fáj nagyon.-suttogtam halkan. Hagytam , hogy a könnyeim eláztassák az arcomat.

-Gyere, hajolj fel. Mi történt?.-kérdezte . Láttam az arcán a sajnálatott meg a szomorúságott.

Fel ültem Jessiehez és hagytam, hogy átöleljen. Még mindig zokogtam, vettem egy nagy levegőt, mielőtt elmondok mindent.

-Jessie, vége van! Át cseszett, kihasznált és játszott velem!.-néztem rá sírva.

-Oh , szivem annyira sajnálom. Felejtsd el őt. Egy rohadt szemét, nem éri meg , hogy sírj miatta. Az végképp nem éri meg, hogy drogozz!.-nézett rám Jess csalódottan.

-Legalább az segít , hogy ne legyek szomorú.-mondtam sírva.

-Nem Brooke az nem segít, csak tönkre tesz! Rohadtúl nem akarom azt végig nézni ahogy tönkre mész. Segítek neked csak ne drogozz!.-mondta Jessie idegesen.

-Tudod milyen érzés az? Mikor elengedsz valakit, akit tényleg nagyon szeretsz csak azért , hogy ő boldog lehessen ?Hmm Jessie? Nehezen megy őt elengednem mert szeretem! De muszáj , mert ő azt a nőt szereti. Legalább ő legyen boldog. Nem fogok önző lenni. Meg próbálom gyűlölni.-zokogtam tovább.

-Elhiszem, hogy most nagyon ki vagy. Csak próbálok segíteni neked, értsd meg! Nem kell ahhoz neked drog, hogy túl lépj rajta! Segítek, rendben?.-fogta meg az arcom a barátnőm .

-Köszönöm!.-öleltem meg szorosan.

-Amúgy meg nem értem azt,hogy mikor Ben-el szakítottál akkor ennyire nem voltál ki. Jó akkor is sírtál de nem sokat. Egy hónap alatt elfelejtetted. Most itt van Zayn...drogozol, zokogsz álmodban.-sorolta Jessie szomorúan.

-Azért mert belé nagyon szerelmes vagyok. Neki elmondhattam mindent és ott volt mindig mellettem. De félre ismertem. Hagyjuk is.-legyintettem. - Meg fürdök gyorsan, rendben?.-dobtam egy szomorkás mosolyt Jessienek.

-Rendben. Addig csinálok teát.-állt fel.-Brooke.-nézett vissza Jessie.- Én mindig itt leszek neked!.-mosolygott rám Jessie biztatóan.

-Köszönöm.-néztem rá hálásan.

Megvártam míg Jess kimegy és utána kezdtem el zuhanyozni. Vettem egy gyors meleg zuhanyt. Sokáig nem áztattam magam mert nem akartam. Felölöltöztem gyorsan egy otthoni ruhába, a hajamat meg felkonytyoltan hanyagul. Sminkemet meg letöröltem és utána fogat mostam. Belenéztem a tükörbe , hát nagyon.nem tetszett a látvány. A szemem alatt nagy fekete karikák értetlenkedtek , fal fehér voltam, a szemem meg piros volt a könnytől. Már most kezd látszani, hogy egy érzelmi csöd tömeg vagyok. Szánalmas.
Lementem a konyhába mert Jessie ott volt. Hallottam, hogy valakivel beszél telefonon, ideges volt. Kíváncsi voltam, hogy kivel beszél ezért halkan közelítettem meg a konyhát.

-Ne gyere ide Zayn! Már így is ki van készülve! Mondom nem!.-beszélt dühösen Jessie.

Miért beszélget Zayn-el? Nem is értem.

-Nem, nem tudja , hogy tudtam előbb én is. Hagyjad békén!.-tette le Jess.

Mi van? A legjobb barátnőm tudott róla , hogy Zayn félre lépett. Mi jöhet még? Miért velem történik ez? Ráadásul a legjobb barátnőm és tartotta a száját ennek a szemétnek. Muszáj tennem valamit.

-Jessie ez igaz? Te tudtál erről és nem szóltál? .-kérdeztem dühösen.

Nem számított tőle, hogy ilyet csinál velem. Most úgy érzem, hogy mindenki csak meg bánt, de miért?

-Sajnálom Brooke.-nézett a földre Jessie.

-Tudjátok mit? Menjetek a picsába!.-káromkodtam dühösen és kiszaladtam az ajtón.

Nem bántam meg amit mondtam, aljas módon viselkedett velem Jessie is mert két hónapon keresztül bele hazudott az arcomba.
Most pedig el megyek arra a helyre ahol kaptam a drogot. Ez a helyes döntés.