Nem mindig könnyű kimondani, ami a szívemet nyomja. Néha rá kell, hogy kényszerítsenek. Néha jobb, ha megtartom magamnak a dolgokat. Még akkor is, ha minden porcikám el akarja mondani az igazat. Szóval befogom a szám. Megtartom a titkom, és más módon próbálok boldog lenni. Életünkben sokszor érnek megpróbáltatások bennünket, és mi nem kerülhetjük el őket. De ezeknek is van valamilyen értelmük. Lehet az , hogy felnyissák a szemünket , mikor valami rossz van az életünkben aki nem illik bele . Nem tudom , de nem akarok ezen gondolkodni , aludni akarok . Az agyam nem akar kikapcsolni , folyamatosan azokat a képeket vetíti le a szemem előtt ami az előbb történt. Vajon miért volt ilyen durva? Sose volt még ilyen mindig vigyázott rám , most meg mintha kicserélték volna , mintha valami történt volna vele mert egyszer se nézett rám , és egyszer se csókolt meg , vagy ha meg is csókolt az olyan durva és agresszív volt . Miután adtam neki egy pofont és belenéztem a szemébe semmi megbánás jelét nem mutatta.Ami az emberek között történik, sohasem véletlen. Az sem véletlen, ami az életembe történik, ahogyan az sem, hogy milyen kapcsolataim voltak, és ezek hogyan alakultak. Mindenkiben rejlik egy erő, és bennem is. Ez az erő felel mindazért, ami velem történik, és minden olyan eseményért, ami meghatározza az életemet. Néha azt gondolom , hogy minek élek. Semmi értelme sincs , ami eddig velem történt az mind rossz volt, ráadásul a szüleim se hívnak őket se érdeklem. Pedig tudják , hogy beteg vagyok , annyit se írtak nekem , hogy bukjál fel persze nem ezt az üzenetet várom tőlük . De mindegy is , engem sem érdekelnek . Megfordultam a másik oldalamra és magamhoz szorítottam a párnámat , néztem őt ahogy alszik , arca békés volt és nyugodt . Legszívesebben magamhoz öleltem volna , becsuktam a szemem és próbáltam elaludni , de nem ment .Felemelsz, aztán a földhöz vágsz,sohasem vagyok biztos az érzéseidben. Én őszintén megnyíltam előtted, de nem tudom miért! Magadhoz engedtél, de hiába: néha a szemeid oly üresek, hogy belül megfagyok tőle.. és sohasem mondod ki igazán, ami a fejedben jár. Olyan érzés ez, mintha törött üvegen járnék: tudni akarok mindent, de nincs elég bátorságom megkérdezni. Világ életembe nyuszi voltam és semmit sem mertem megkérdezni , vagy akár megvédeni magam mikor kicsúfoltak . Ez most más , a szerelmi életem romokban van újra .Talán azért van ez mert nem illik hozzám és az élet lehet jobbat szán nekem , aki nem durva hozzám és szeret , megbecsül . De én nem akarok jobbat , vele akarom leélni a hátralevő életemet , számomra ő az igazi.
Szemeimet újra lecsuktam és elaludtam.
Hirtelen kipattantak a szemeim , félig felültem , hogy megnézzem mennyi az idő . Reggel volt de odakint tombolt a vihar . Ettől a gusztustalan időjárástól még jobban rosszul éreztem magam , visszafeküdtem a párnát meg a fejemre szorítottam . A szerelem törékeny, mi pedig nem vigyázunk rá eléggé, csak próbálunk úgy átevickélni az életen, hogy reméljük, ez a törékeny dolog ellenáll minden csapásnak . Nem bánnám, ha a múlt, vissza jönne.. Még ha nem is örökre...
Csak egy napra.. Már jobb lenne az életem! Azért gondolom ezt mert régen boldogabb voltam , mindennap úgy keltem fel , hogy mosolygok és nem volt semmi problémám , volt egy csodálatos barátnőm akivel mindent megoszthattam , és volt egy szerető családom . Ezek mind a mélyben vannak ahonnét már nem lehet megmenteni őket . Ezzel nem azt akarom mondani , hogy mikor Zayn belépett az életembe akkor ment tönkre minden , vagy talán mégis? Nem .Biztos , hogy nem. Nézzük például azt , hogy mikor szakítottunk ,drogoztam , vagy mikor elmentem Párizsba és összefutottam azzal a szemétládával. Sok okot felsorolhatnék most , hogy mitől ment tönkre az életem. Ezekben az okokban ő is benne van. Soha nem mondtam, hogy már nem szeretlek. Csak megállapítottam, hogy már nem az vagy, akibe beleszerettem. Néha csak feladnám és tovább sétálnék, választanék egy másik életet, egy egyszerűbbet, kevesebb meglepetéssel és kihívással. Csakhogy a nekem ezt az életet választották , azt akarja a magasságos , hogy ne legyek boldog , azt akarja , hogy megtanuljak szenvedni. Kezdem már megszokni ezt az életet amit nekem adtak .
-Miért nem alszol?.-fordult oda hozzám nyúzott arccal.
-Mert nem tudok.-néztem bele a szemébe.-Jó lenne ha nem aludnál vissza mert beszélni akarok veled.-keltem ki az ágyból és a fürdőbe mentem , rendbe hozni magam.
Megmostam a fogam utána felkötöttem a hajam , nem vittem túlzásba semmit ezért hamar elkészültem , visszamentem a szobámba. Akkor már nem volt sehol Zayn , lementem az alagsorba .
-Mit csinálsz?.-kérdeztem.
-Reggelit.-mosolygott rám és adni akart egy csókot , de én elhúzódtam tőle.
-Mi van veled?.-kérdezte és még mindig nem engedett el , félni kezdtem .
-Még meg mered kérdezni? Nem jut eszedbe semmi , hogy miért viselkedek így veled?.-húztam ki a kezem az övéből és távolabb léptem tőle.
-Elmagyaráznád légyszíves mert nem értelek.-kezdett ideges lenni .
A pulzusom szaporább lett , a lábaim remegni kezdtek mert láttam , hogy teste megfeszült és idegesen pillant rám.
Remegő kezemmel odanyúltam a pólómhoz és lehúztam a vállamig , hogy láthassa milyen fájdalmat okozott nekem.
-Ez a te hibád , nem értem mi ütött beléd de nem akartad abbahagyni . Nem rémlik , hogy adtam egy pofont?.-kérdeztem halkan és visszahúztam a pólómat . Közelebb lépett hozzám és a ruhaanyagot lehúzta addig amíg a foltok látszódtak. Elakartam húzódni tőle , de egy kicsit erősen fogott és tanulmányozni kezdte a vállamat. Az arca eltorzult a látványtól.
-Én nem akartam ezt tenni veled.-mondta halkan.
-De mégis megtetted . Elmondanád , hogy akkor mi járt a fejedben?.-kérdeztem kissé hisztérikusan .
Mielőtt válaszolhatott volna , Jessie lépett be a bejárati ajtón. Furcsán pillantott felénk és bejött megnézni minket.
-Minden oké?.-kérdezte , hol rám nézve , hol felettem tornyosuló Zaynt.
-Tudni akarod a választ kérdezd meg a barátnődet.-nézett a szemembe.
-Mi van? Elmagyaráznád , hogy mégis mi folyik itt?.-kérdeztem idegesen.
-Zayn . Kérlek ne.-könyörgött halkan a barátnőm.
-Mondjatok már valamit!.-kezdtem kiabálni , erre Jessie összerezzent.
-Én nagyon sajnálom , de ne haragudj rá.-kezdett bele Jessie.-Emlékszel mikor engem küldtél el a ruhákért? .-kezdett bele Jessie. Eszembe jutott az a nap mikor még a fiúknál dolgoztam, bólintottam egyet. -Akkor nem Louis tetszett nekem , hanem Zayn. Nem akartam neked elmondani mert tudtam , hogy szereted . Kérlek bocsássál meg én nem akartam. De mikor nem jöttél el velünk bulizni , annyira berúgtam , hogy rámásztam és megcsókoltam , de ő eltolt magától .
-Maradjál csendbe egy kicsit. Akkor akivel csókolóztál az nem Perrie volt hanem Jessie?.-fordultam idegesen Zaynhez. Bólintott . Aztán hirtelen minden világossá vállt . Felpattantam a helyemről és egy nagy pofont adtam Jessienek.
-Te szemét ribanc! Lefeküdtél a barátommal és végig nézted azt ami velem történt?.-üvöltöttem teli torokból.
-Brooke nyugodjál meg!.-fogott le Zayn , de én ellöktem magamtól és tökön rúgtam . Annyira elborult az agyam nem tudtam mit cselekszem , elvettem a szekrényről a kocsikulcsot ami Zayn-é volt , beültem az autójába és elhajtottam . Nem tudom hova akartam menni , csak mentem ahová az út vezet. Erdős útra tévedtem , hirtelen felindulásból neki mentem az első fának. Tudom , hogy ezzel nem okozok nagy csalódást neki . Újra csalódtam , nem is értem , hogy mit szeretek benne. Mindig kihasznál és hazudik nekem . Most már rájöttem , hogy nem szeret. Fejem a légzsáknak volt döntve és nem bírtam megmozdulni , a telefonom nem volt nálam így segítséget se tudok kérni . Annyira örülnék ha most meghalnék és nem kéne újra szenvednem. Egyszerűen már minden érzést elvett tőlem , szívem már rég nincs , így sírni se tudok. Nem tudom mennyi idő telhetett el mert semmi nem volt nálam , fájdalmasan felemeltem a fejem és körülnéztem . Sötét volt , körülnéztem a kocsiban és észrevettem a földön Zayn telefonját , felemeltem a földről és tárcsáztam a számot.
-Mondjad tesó?.-szólt bele Harry.
-Harry , én vagyok az Brooke.-töröltem meg a szemem.
-Mi történt?.-változott meg a hangja.
-Nem tudom hol vagyok , nagyon nagy segítsék kéne.-szipogtam.
-Hol vagy?
Kiszálltam a kocsiból , de gyorsan megtámaszkodtam mert szédülni kezdtem . Oda sétáltam az útra és kerestem egy táblát. Ledaráltam Harrynek , hogy hol vagyok utána leültem a földre. Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan emberekkel töltsem, akik kiszívják belőlem a boldogságot. Ha valaki azt akarja, hogy jelen legyek az életében, az helyet csinál nekem benne. Nem kell megküzdenem a helyért. Sohase nem fogom megerőltetni magam olyasvalakire, aki nem ismeri el az értékeimet. Az elmúlt hónapokban a lelkem egy kicsit bezárkózott. Túl rengeteg fájdalmon, csalódáson, hazugságon, játékon, hitegetésen már nehéz bízni. A fájdalom már nem kell többet. Már nem akarok soha görcsölést, felesleges akarást, ragaszkodást valakihez, aki nem érdemli meg, aki nem akar engem. Egy autó hangot hallottam , felemeltem a fejem a térdeimről és megnéztem ki az. Harry volt az , nem volt egyedül. Felálltam a koszos földről és hátrálni kezdtem.
-Te mit keresel itt?.-kiáltottam rá.
-Kérlek beszéljük meg , ne csináld ezt.-kérlelt szomorúan.
-Nem akarok veled beszélni , tűnj el az életemből!.-csak úgy dőlt belőlem a szó. Közelebb lépett hozzám és megfogta a vállaimat.
-Ne haragudj rám , véletlen hiba volt. Csakis téged szeretlek , ne lökj el magadtól , helyre hozzuk ezt az egészet.-Nézett rám könnyes szemmel. Nem érdekelt , utáltam amiért ezt művelte velem , egyszerűen megölt belőlem minden érzelmet , és ezt már nem lehet helyrehozni .
-Ezen már nem lehet mit helyrehozni.-mondtam halkan. Aztán egy szúró fájdalmat éreztem a testemben, a lábaim megmerevedtek és nem mozdultak , ezáltal állni sem tudtam. Megkapaszkodtam Zayn-be . Ha nem kapaszkodok meg belé , akkorát esek , hogy az eszméletemet is elvesztem. Erősen megfogott és nem hagyta , hogy a földre essek.
-Úristen mi történt?.-kérdezte inkább magától és utána odakiáltott Harrynek.
-Nagyon fáj.-suttogtam , de nem tudtam megmondani , hogy pontosan mi fáj , egyszerűen fájt mindenem és mozdulni sem tudtam. Felkapott az ölébe és a kocsihoz futott. Nem engedett el , így a kórházig végig az ölébe voltam. Úgy feküdtem az ölébe mint egy porcelán , csak beszélni tudtam .
-Megjöttünk.-nézett hátra Harry és segített a barátjának kiszállni. Szinte befutott velem a kórházba . Amint az orvosok megláttak , rögtön egy vizsgálóba vittek.
-Maga nem jöhet be.-állítottak le Zaynt.
-De bemegyek , a hölgy párja vagyok.-nézett le rám.
-Ms Parks akarja , hogy bejöjjön a barátja?.-kérdezte a fehér ruhás.
-Nem szeretném és nem a barátom , kérem küldjék el.-néztem bele egyenest a szemébe. Szemébe fájdalom volt ahogy kimondtam a szavakat. Csak bólintott az orvos és lefektetett az ágyra.
Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik HAZUDNAK, vagy manipulálnak. Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást. Nem érdekelnek a pletykák. Gyűlölöm a konfliktust és a hasonlítgatást. Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a gonosz és az áruló embereket. A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. Nem jövök ki azokkal, akik képtelenek bátorítani és dicsérni. Untatnak a túlzások és nehezen viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat. És mindezek felett, nincs többé türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet. Orvosom azt mondta , hogy túl stresszeltem magam és ez a szívemnek nem tetszett. Azután a fejemet is megvizsgálta a karcolások miatt .
-Akkor hazamehetek?.-kérdeztem fáradtan.
-Igen . Kérem vigyázzon magára és kerülje a stresszhelyzeteket.
-Azokat sosem lehet elkerülni.-álltam fel.-Viszlát.-köszöntem el és kimentem a kórteremből. Folyosón körülnéztem , ott ült az egyik székén , lehajtott fejjel . Nagyon megsajnáltam , de amit tett azt soha nem fogom megbocsájtani. Tudom , hogy sokszor mondtam ezt , most komolyan is gondolom. Mától egy új ember leszek aki nem hagyja magát , nem fogom hagyni többé , hogy kihasználjanak , most én leszek az aki kihasznál mindenkit és végig tipor rajta kegyetlenül. Elmentem előtte mint egy szellem és a kijárat felé igyekeztem. Gondolom észrevette , hogy elmentem mellette rögtön utánam futott és megfogta a kezem, egy erős rántással kihúztam az övéiből és mentem tovább.
-Hallgass már meg légy szíves.-könyörgött keservesen.
Ránéztem és beültem a kocsiba. Az út további részében nem szólaltam meg hanem néztem ki az ablakon és azt vártam , hogy végre hazaérjek .
-Megjöttünk.-szólt hátra Harry. Halványan rámosolyogtam és kiszálltam a járműből . Ahogy beléptem Jessie várt a lépcsőnél .
-Mond , hogy jól vagy? Beszéljük meg kérlek.-jött közelebb hozzám , ránéztem az arcára , sokat sírhatott mert a szemei fel voltak duzzadva, az arca meg piros.
-Nem akarok semmit beszélni se veled , se vele.-böktem rájuk idegesen és felmentem a szobámba , kulcsra zártam , hogy ne zaklassanak . Szekrényem aljából elővettem egy dobozt és minden képet meg cuccot amit tőlük kaptam , bedobtam ebbe a kis dobozba. Kinyitottam az ajtómat és rögtön Zayn-be ütköztem , kikerültem és a bejárati ajtó felé vettem a irányt egy szép mozdulattal meg kivágtam a dobozt.
-Ja ezt még elfelejtettem.-téptem le a nyakláncot a nyakamból és odaadtam Zaynek.
-Te nem vagy normális.-csattant fel.
-Még én vagyok a nem normális? Nem én voltam az aki dugott a legjobb barátjával!.-kezdtem kiabálni én is.-Mostantól a ti ketten halottak vagytok számomra.-néztem rájuk és otthagytam őket. Fájdalmas volt kimondani ezeket a szavakat , de az ő hibájuk mert tönkretettek .Mindent akartam, ami nem volt az enyém . Ám amikor megkaptam , már nem pontosan az volt , amire vágytam. Miért van az, hogy mindig olyanba szeretek bele aki hűtlen , aki mással búj ágyba. Miért van az , hogy mindig őrá várok pedig tudom , hogy sose fog annyira megszeretni mint ahogy én szeretem. Miért van az , hogy forró könnyet ejtek , ha az est leszáll és nyugovóra térek . Bár találok szebbet , jobbat nála , de sose fogom őt elfeledni.
-Miért nem alszol?.-fordult oda hozzám nyúzott arccal.-Mert nem tudok.-néztem bele a szemébe.-Jó lenne ha nem aludnál vissza mert beszélni akarok veled.-keltem ki az ágyból és a fürdőbe mentem , rendbe hozni magam.
Megmostam a fogam utána felkötöttem a hajam , nem vittem túlzásba semmit ezért hamar elkészültem , visszamentem a szobámba. Akkor már nem volt sehol Zayn , lementem az alagsorba .
-Mit csinálsz?.-kérdeztem.
-Reggelit.-mosolygott rám és adni akart egy csókot , de én elhúzódtam tőle.
-Mi van veled?.-kérdezte és még mindig nem engedett el , félni kezdtem .
-Még meg mered kérdezni? Nem jut eszedbe semmi , hogy miért viselkedek így veled?.-húztam ki a kezem az övéből és távolabb léptem tőle.
-Elmagyaráznád légyszíves mert nem értelek.-kezdett ideges lenni .
A pulzusom szaporább lett , a lábaim remegni kezdtek mert láttam , hogy teste megfeszült és idegesen pillant rám.
Remegő kezemmel odanyúltam a pólómhoz és lehúztam a vállamig , hogy láthassa milyen fájdalmat okozott nekem.
-Ez a te hibád , nem értem mi ütött beléd de nem akartad abbahagyni . Nem rémlik , hogy adtam egy pofont?.-kérdeztem halkan és visszahúztam a pólómat . Közelebb lépett hozzám és a ruhaanyagot lehúzta addig amíg a foltok látszódtak. Elakartam húzódni tőle , de egy kicsit erősen fogott és tanulmányozni kezdte a vállamat. Az arca eltorzult a látványtól.
-Én nem akartam ezt tenni veled.-mondta halkan.
-De mégis megtetted . Elmondanád , hogy akkor mi járt a fejedben?.-kérdeztem kissé hisztérikusan .
Mielőtt válaszolhatott volna , Jessie lépett be a bejárati ajtón. Furcsán pillantott felénk és bejött megnézni minket.
-Minden oké?.-kérdezte , hol rám nézve , hol felettem tornyosuló Zaynt.
-Tudni akarod a választ kérdezd meg a barátnődet.-nézett a szemembe.
-Mi van? Elmagyaráznád , hogy mégis mi folyik itt?.-kérdeztem idegesen.
-Zayn . Kérlek ne.-könyörgött halkan a barátnőm.
-Mondjatok már valamit!.-kezdtem kiabálni , erre Jessie összerezzent.
-Én nagyon sajnálom , de ne haragudj rá.-kezdett bele Jessie.-Emlékszel mikor engem küldtél el a ruhákért? .-kezdett bele Jessie. Eszembe jutott az a nap mikor még a fiúknál dolgoztam, bólintottam egyet. -Akkor nem Louis tetszett nekem , hanem Zayn. Nem akartam neked elmondani mert tudtam , hogy szereted . Kérlek bocsássál meg én nem akartam. De mikor nem jöttél el velünk bulizni , annyira berúgtam , hogy rámásztam és megcsókoltam , de ő eltolt magától .
-Maradjál csendbe egy kicsit. Akkor akivel csókolóztál az nem Perrie volt hanem Jessie?.-fordultam idegesen Zaynhez. Bólintott . Aztán hirtelen minden világossá vállt . Felpattantam a helyemről és egy nagy pofont adtam Jessienek.
-Te szemét ribanc! Lefeküdtél a barátommal és végig nézted azt ami velem történt?.-üvöltöttem teli torokból.
-Brooke nyugodjál meg!.-fogott le Zayn , de én ellöktem magamtól és tökön rúgtam . Annyira elborult az agyam nem tudtam mit cselekszem , elvettem a szekrényről a kocsikulcsot ami Zayn-é volt , beültem az autójába és elhajtottam . Nem tudom hova akartam menni , csak mentem ahová az út vezet. Erdős útra tévedtem , hirtelen felindulásból neki mentem az első fának. Tudom , hogy ezzel nem okozok nagy csalódást neki . Újra csalódtam , nem is értem , hogy mit szeretek benne. Mindig kihasznál és hazudik nekem . Most már rájöttem , hogy nem szeret. Fejem a légzsáknak volt döntve és nem bírtam megmozdulni , a telefonom nem volt nálam így segítséget se tudok kérni . Annyira örülnék ha most meghalnék és nem kéne újra szenvednem. Egyszerűen már minden érzést elvett tőlem , szívem már rég nincs , így sírni se tudok. Nem tudom mennyi idő telhetett el mert semmi nem volt nálam , fájdalmasan felemeltem a fejem és körülnéztem . Sötét volt , körülnéztem a kocsiban és észrevettem a földön Zayn telefonját , felemeltem a földről és tárcsáztam a számot.
-Mondjad tesó?.-szólt bele Harry.
-Harry , én vagyok az Brooke.-töröltem meg a szemem.
-Mi történt?.-változott meg a hangja.
-Nem tudom hol vagyok , nagyon nagy segítsék kéne.-szipogtam.
-Hol vagy?
Kiszálltam a kocsiból , de gyorsan megtámaszkodtam mert szédülni kezdtem . Oda sétáltam az útra és kerestem egy táblát. Ledaráltam Harrynek , hogy hol vagyok utána leültem a földre. Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan emberekkel töltsem, akik kiszívják belőlem a boldogságot. Ha valaki azt akarja, hogy jelen legyek az életében, az helyet csinál nekem benne. Nem kell megküzdenem a helyért. Sohase nem fogom megerőltetni magam olyasvalakire, aki nem ismeri el az értékeimet. Az elmúlt hónapokban a lelkem egy kicsit bezárkózott. Túl rengeteg fájdalmon, csalódáson, hazugságon, játékon, hitegetésen már nehéz bízni. A fájdalom már nem kell többet. Már nem akarok soha görcsölést, felesleges akarást, ragaszkodást valakihez, aki nem érdemli meg, aki nem akar engem. Egy autó hangot hallottam , felemeltem a fejem a térdeimről és megnéztem ki az. Harry volt az , nem volt egyedül. Felálltam a koszos földről és hátrálni kezdtem.
-Te mit keresel itt?.-kiáltottam rá.
-Kérlek beszéljük meg , ne csináld ezt.-kérlelt szomorúan.
-Nem akarok veled beszélni , tűnj el az életemből!.-csak úgy dőlt belőlem a szó. Közelebb lépett hozzám és megfogta a vállaimat.
-Ne haragudj rám , véletlen hiba volt. Csakis téged szeretlek , ne lökj el magadtól , helyre hozzuk ezt az egészet.-Nézett rám könnyes szemmel. Nem érdekelt , utáltam amiért ezt művelte velem , egyszerűen megölt belőlem minden érzelmet , és ezt már nem lehet helyrehozni .
-Ezen már nem lehet mit helyrehozni.-mondtam halkan. Aztán egy szúró fájdalmat éreztem a testemben, a lábaim megmerevedtek és nem mozdultak , ezáltal állni sem tudtam. Megkapaszkodtam Zayn-be . Ha nem kapaszkodok meg belé , akkorát esek , hogy az eszméletemet is elvesztem. Erősen megfogott és nem hagyta , hogy a földre essek.
-Úristen mi történt?.-kérdezte inkább magától és utána odakiáltott Harrynek.
-Nagyon fáj.-suttogtam , de nem tudtam megmondani , hogy pontosan mi fáj , egyszerűen fájt mindenem és mozdulni sem tudtam. Felkapott az ölébe és a kocsihoz futott. Nem engedett el , így a kórházig végig az ölébe voltam. Úgy feküdtem az ölébe mint egy porcelán , csak beszélni tudtam .
-Megjöttünk.-nézett hátra Harry és segített a barátjának kiszállni. Szinte befutott velem a kórházba . Amint az orvosok megláttak , rögtön egy vizsgálóba vittek.
-Maga nem jöhet be.-állítottak le Zaynt.
-De bemegyek , a hölgy párja vagyok.-nézett le rám.
-Ms Parks akarja , hogy bejöjjön a barátja?.-kérdezte a fehér ruhás.
-Nem szeretném és nem a barátom , kérem küldjék el.-néztem bele egyenest a szemébe. Szemébe fájdalom volt ahogy kimondtam a szavakat. Csak bólintott az orvos és lefektetett az ágyra.
Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik HAZUDNAK, vagy manipulálnak. Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást. Nem érdekelnek a pletykák. Gyűlölöm a konfliktust és a hasonlítgatást. Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a gonosz és az áruló embereket. A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. Nem jövök ki azokkal, akik képtelenek bátorítani és dicsérni. Untatnak a túlzások és nehezen viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat. És mindezek felett, nincs többé türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet. Orvosom azt mondta , hogy túl stresszeltem magam és ez a szívemnek nem tetszett. Azután a fejemet is megvizsgálta a karcolások miatt .
-Akkor hazamehetek?.-kérdeztem fáradtan.
-Igen . Kérem vigyázzon magára és kerülje a stresszhelyzeteket.
-Azokat sosem lehet elkerülni.-álltam fel.-Viszlát.-köszöntem el és kimentem a kórteremből. Folyosón körülnéztem , ott ült az egyik székén , lehajtott fejjel . Nagyon megsajnáltam , de amit tett azt soha nem fogom megbocsájtani. Tudom , hogy sokszor mondtam ezt , most komolyan is gondolom. Mától egy új ember leszek aki nem hagyja magát , nem fogom hagyni többé , hogy kihasználjanak , most én leszek az aki kihasznál mindenkit és végig tipor rajta kegyetlenül. Elmentem előtte mint egy szellem és a kijárat felé igyekeztem. Gondolom észrevette , hogy elmentem mellette rögtön utánam futott és megfogta a kezem, egy erős rántással kihúztam az övéiből és mentem tovább.
-Hallgass már meg légy szíves.-könyörgött keservesen.
Ránéztem és beültem a kocsiba. Az út további részében nem szólaltam meg hanem néztem ki az ablakon és azt vártam , hogy végre hazaérjek .
-Megjöttünk.-szólt hátra Harry. Halványan rámosolyogtam és kiszálltam a járműből . Ahogy beléptem Jessie várt a lépcsőnél .
-Mond , hogy jól vagy? Beszéljük meg kérlek.-jött közelebb hozzám , ránéztem az arcára , sokat sírhatott mert a szemei fel voltak duzzadva, az arca meg piros.
-Nem akarok semmit beszélni se veled , se vele.-böktem rájuk idegesen és felmentem a szobámba , kulcsra zártam , hogy ne zaklassanak . Szekrényem aljából elővettem egy dobozt és minden képet meg cuccot amit tőlük kaptam , bedobtam ebbe a kis dobozba. Kinyitottam az ajtómat és rögtön Zayn-be ütköztem , kikerültem és a bejárati ajtó felé vettem a irányt egy szép mozdulattal meg kivágtam a dobozt.
-Ja ezt még elfelejtettem.-téptem le a nyakláncot a nyakamból és odaadtam Zaynek.
-Te nem vagy normális.-csattant fel.
-Még én vagyok a nem normális? Nem én voltam az aki dugott a legjobb barátjával!.-kezdtem kiabálni én is.-Mostantól a ti ketten halottak vagytok számomra.-néztem rájuk és otthagytam őket. Fájdalmas volt kimondani ezeket a szavakat , de az ő hibájuk mert tönkretettek .Mindent akartam, ami nem volt az enyém . Ám amikor megkaptam , már nem pontosan az volt , amire vágytam. Miért van az, hogy mindig olyanba szeretek bele aki hűtlen , aki mással búj ágyba. Miért van az , hogy mindig őrá várok pedig tudom , hogy sose fog annyira megszeretni mint ahogy én szeretem. Miért van az , hogy forró könnyet ejtek , ha az est leszáll és nyugovóra térek . Bár találok szebbet , jobbat nála , de sose fogom őt elfeledni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése