34.fejezet

EGY HÓNAP MÚLVA 


Ritka nagy szerencse, ha találunk valakit, akinek feltárhatjuk a lelkünket, és aki elfogad annak, akik vagyunk. Sokáig vártam, egy örökkévalóságig, hogy meghaladjam önmagam, és veled úgy érzem, végre hozzákezdhetek. A legelső reggel, amikor mellette keltem fel, megváltoztatta az életemet. Az érintése, az ölelése megsúgta, hogy van más is, amit addig éreztem és tapasztaltam. Mintha egy rossz, csalódásokban gazdag álomból ébredtem volna fel egy olyan világra, amiben igenis létezik szerelem, gyengédség, törődés, hűség és őszinteség. Ahol a másikkal törődnek, megnevettetik ha szomorú, s ha el kezd zuhanni, van aki elkapja, s felemelje. Remélem sosem alszok el újra, nélküle.Nem tudom, kinek kell hálásnak lennem, hogy megismerhettem, de ez nem is érdekes, annyira köszönöm Neked, hogy vagy. Köszönöm a mosolyokat, a boldogságot a szívemben, a türelmet, a nyugalmat és a szeretetet.Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha havonta  egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a tévében. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy.
-Brooke? Figyelsz te rám?.-csettintett egyet Jessie a szemem előtt . Nem nagyon érdekelt amit mondott , hogy miért? Azért mert végre egy teljes hónap után végre láthatom Zaynt és emiatt egy helybe se tudok meg maradni . Este lefekvés előtt még felhívott , hogy délutánra ne szervezzek semmilyen programot , nem nagyon értettem , hogy ezzel mit akar mondani.
-Bocs nem figyeltem , mit is mondtál?.-emeltem rá a tekintetemet . Még mindig nem békültünk , engem nem nagyon érdekel mert akkor azon az estén mikor elájultam nagyon megbántott.
-Ha a falhoz beszélnek az jobban megértené.-fújta ki a levegőt.-Azt mondtam , hogy pár napra elmegyek a szüleimhez.
-Oké.-húztam meg a vállam és felfelé indultam a szobámba.
-Tányérodat ki fogja elrakni?.-szólt utánam.
-Mindjárt elrakom. Egyenesen a fürdőbe mentem és megcsináltam a hajam , hogy normálisan álljon . Miután kifésültem a hajam és nagyjából meg voltam elégedve vele elmentem felöltözni , egy egyszerű öltözéket választottam : fehér topp hozzá meg egy barna kötött kardigán , és egy farmergatya . Öltözés után meg nem nagyon csináltam semmit , hanyatt feküdtem és néztem ki a fejemből. Vannak olyan pillanatok az életben, amikor egyszerűen csak minden pont olyan, amilyennek lennie kell. Az ember tökéletes harmóniában van a világgal, és ennél teljesebbnek nem is érezhetné magát.Úgy hiszem , hogy a  múltat csak úgy lehet eltemetni magunkban, ha valami sokkal jobbat ölelünk magunkhoz. Mindenkinek van mit megbánnia, és nincs olyan ember, aki ne követett volna el hibát. Én követtem el hibát , nagyon sokat . Először is ott volt Chad , aki már rég eltűnt az életemből . Nem gondolok a rossz dolgokra, és megpróbálok nem is beszélni róluk. Nem akarok szomorkodni, nem akarok úgy felkelni nap mint nap, hogy nem mosolygok. Az élet sohasem szörnyű annyira, hogy csak a rosszat lássam benne. Inkább csak a jó dolgokkal foglalkozom, ezért mindig meg is találnak mint például a szerelem amire oly sokáig kellett várnom ,  aztán egy szépen napon újra bekopogtatott hozzám és most minden jobb és szebb. Valójában sohasem  mondtunk egymásnak búcsút. Mindig ott maradt valami, egy pillanat, vagy egy emlék, ami még visszajöhet. Megérkezhet újra, és bekopogtathat kérdés nélkül, ugyanis az élet tartogat meglepetéseket! Az, aki még tegnap nem volt az életem része, ma már az lehet. És az, aki rég elveszett, még visszajöhet. Vannak szálak, amikről rég azt hittem , hogy lezárultak, közben pedig nem... És ez azért van, mert az élet sokszor megmutatott nekem valamit, amire még nem voltam kész. Még nem értem meg rá, de azt akarja, hogy lássam az esélyt, higgyek  benne, hogy ha kitartok , újra megjelenik az életembe! És igen újra itt van az életembe és itt is marad örökre .  Sokszor gondoltam rá, hogy feladom, amikor úgy éreztem, Isten már nem figyel rám, sokszor kellett irányt váltanom, máskor pedig le is tértem az utamról. De mindennek ellenére visszatértem és továbbmentem, mert meg voltam győződve arról, hogy nem élhetem másképp az életem. Megtanultam, hogy mely hidakon kell átkelnem és mely hidakat kell fölégetnem , amely hidat felkellet égetnem az nem más mint a múltam , az a sok rossz ami velem történt.
-Csengettek!.-kiabált fel Jessie. Ez ő lesz! Végre magamhoz öleltem , és végre érezhetem az illatát amelyt úgy imádok. Lerohantam a lépcsőn és már készen voltam , hogy a nyakába ugorjak de mikor kinyitottam az ajtót nem ő állt ott.
-Harry hát te?.-hervadt le a mosoly az arcomról.
-Zaynek akadt egy kis dolga és megkért rá , hogy addig vigyelek el valahová.-mosolygott aranyosan.
Rosszul eset az , hogy nem ő jött hanem mást küldött helyette.
-Ha neki dolga van akkor neked miért nincs?.-kérdeztem összehúzott szemmel mert nekem egy kicsit gyanús volt. Harry nyelt egy nagyot aztán nyitotta volna a száját de nem szólalt meg.
-Hallgatlak.
-Csak annyit mondott , hogy jöjjek érted mert dolga van.-ismételte.
-Oké.-zártam le a témát.-Hova megyünk?
-Nem tudom majd útközbe kitaláljuk.-mosolygott rám.
Levettem a kabátom az akasztóról és utána beültem a fűtött kocsiba. Nem akartam kimutatni , hogy mennyire ideges vagyok ezért játszottam a szerepemet ami nehezen ment , mert mikor mosolyogtam úgy néztem ki mint egy véreb.
-Biztos minden oké?.-kérdezte Harry századjára .
-Ühüm.-kevergettem a kávémat , útközbe beültünk kávézni.
-Tudom , hogy mérges vagy most de ne haragudj rá.
-Miért ne haragudjak? Hiszen nem ő van most itt hanem te , ne értsd félre Harry én nagyon kedvellek csak tudod alig látom a munkája miatt és borzasztóan hiányzik.-sóhajtottam egyet.
-Elhiszem , ő is így van ezzel. De most ne szomorkodj , idd meg a kávédat utána elviszlek valahová.-kacsintott rám.
Gyorsan megittam a kávét és utána újra úton voltunk , fogalmam sincs , hogy hova visz engem , hiába kérdezősködtem nem mondott semmit. Aztán hirtelen fékezett egyet én meg bevertem a fejem a műszerfalba , így jár az aki nem ül meg a seggén .
-Elnézést de ez a marha hirtelen megállt előttem. Jézusom jól vagy?.-fordult oda hozzám rémülten Harry.
-Persze , csak a telefonomat kerestem a táskámba. Istenem Harry nincs semmi bajom , csak a fejemet ütöttem meg.-nyúltam oda a fejemhez.
-Még jó hogy megijedek mikor akkorát koppant a fejed , hogy még a járókelők is meghallották , mellesleg meg egy kicsit vérzik. Basszus , Zayn megfog ölni amiért nem vigyáztam rád.-pánikólt be.
-Nincs semmi bajom.-nevettem ki .-Mellesleg nem kell tudnia róla , majd azt mondom , hogy ügyetlen voltam azt már úgy is megszokta .-töröltem le a fejem.
-Nem hazudhatsz neki.-mondta halkan.
-Nem fogok neki hazudni .-rántottam meg a vállam.-Na mehetünk?.-szálltam ki.
-Persze mehetünk.-zárta be a kocsit.

* * *
-Miért egy box edzőterembe hoztál? Hiszen váltóruhám sincs.-néztem körbe.
-Mert ilyenkor szoktam jönni edzeni ,ruha miatt ne aggódj .-kacsintott rám.
-De nem tudok boxolni.-mondtam elpirulva.
-Na gyere utánam.-indult el.
Elvettem tőle a ruhákat , amiket fogalmam sincs , hogy honnan szerzett.  Nagyon izgultam , hisz én csak a tánchoz értek ami már nagyon hiányzik , ha itt végeztünk megkérem Harryt , hogy ugorjunk be a táncterembe ahol dolgozok.
-Kész vagy?.-kiabált be Harry az öltözőbe.
-Igen.-léptem ki.  Maga elé húzott és úgy irányított be a terembe.
-Én ettől félek.-néztem körbe.
-Ne félj , nem lesz semmi bajod.-mosolygott le rám.
Bólintottam egyet és követtem tovább a göndörkét . Igazából nem nagyon csináltam semmit hanem Harryt figyeltem , hogy hogyan csinálja mert közbe tanított .
-Te jössz törpe.-dobta oda nekem a kesztyűket.
-Hey! Nem vagyok törpe.-akadtam ki rá , de persze nem sértődtem meg.
Segített felvenni a kesztyűket Harry utána meg mondta , hogy üssek erősen.
-Ez fájt.-fogta meg a kezét.
-Bocsi.-fojtottam el a vigyorgást.
Annyira belejöttem ebbe a boxolásba , hogy a végén már le kellett állítani mert állítólag indulatos voltam . Fáradtan lehúztam a kesztyűt és behajítottam a sarokba , nem értem mi ütött belém , hirtelen olyan ideges lettem , talán azért mert már elegem van mindenkiből? Lehetséges. Otthagytam mindenkit és egyenesen az öltözőbe mentem lenyugodni .
-Brooke ez mi volt?.-kapta el a karomat Harry.
-Elegem van már mindenből.-szakadt ki belőlem. Gyorsan letöröltem a szemem és összeszedtem magam mert gyűlölök más előtt sírni , nem szeretem megmutatni a gyengébbik énemet senkinek.
-Zayn miatt borultál ki ennyire?.-kérdezte óvatosan.
-Is.-szipogtam. Nem mondott erre semmit hanem magához ölelt , fejemet a mellkasának döntöttem és próbáltam lenyugodni .
-Na jobb már?
Bólintottam egyet és elhúzódtam tőle .
-Köszönöm Harry.-mosolyogtam rá hálásan.
-Ne köszönd meg , barátom vagy.-simította meg a kezem.-Menj öltözni mert vár már valaki türelmetlenül.
-Én is sokat szoktam rá várni, most eljött az ő ideje.-rántottam meg a vállam és elmentem átöltözni.

* * *
Nem volt kedvem bemenni a táncterembe mert fáradt voltam ezért egyenesen hazajöttünk .
-Köszönöm ezt a napot , jól éreztem magam.-néztem rá a göndörre.
-Én köszönöm , hogy eljöttél . Ami meg az edzőterembe volt nem mondom el senkinek.
-Köszi.-néztem rá utoljára és elköszöntem tőle.
Házba beérve felvettem a fapofát és elkiáltottam magam , hogy "megjöttem". Nem jött válasz.
-Akkor ne válaszolj.-kiabáltam még egyet. Levettem a kabátomat és felakasztottam , felakartam menni a szobámba de valamit észrevettem a nappaliba. Félve indultam el a helység irányába , útközbe felkaptam valamit ami a kezem ügyébe került , a szívem már a torkomba dobogott , behunytam a szemem . Megfog ölni. Gondoltam , aztán kinyitottam a szemem , hogy megnézzem ki akar betörni ide. Leejtettem ami a kezembe volt , a cipőm volt az , és nagy hévvel odafutottam hozzá.
-Miért nem szóltál , hogy itt vagy ?.-öleltem magamhoz.
-Meglepetésnek akartam szánni , úgy látom sikerült is.-húzódott el egy kicsit , hogy láthassa az arcom.
-Szívbajt hoztad rám.-boxoltam bele a karjába óvatosan.
-És szerinted egy tornacipővel le tudsz ütni valakit? Amúgy meg te is hiányoztál .-nevetett ki Zayn.
-Az akadt a kezembe. Ha hiányoztam volna akkor nem küldted volna ide Harryt.-tettem keresztbe a kezem.
-Dolgom volt és nem tudtam eljönni előbb , nagyon sajnálom.-nézett rám nagy szemekkel.
-Te is hiányoztál.-mondtam halkan és hagytam , hogy magához húzzon és megcsókoljon.
-Gyere , van még egy meglepetésem.-indult fel. Értetlenül néztem és utána elindultam én is. Mikor megláttam a szobámat a szám tátva maradt.
-Ez gyönyörű.-nyeltem le a könnyeimet . Mindenhol gyertyák voltak  és az ágyamon meg rózsaszirmok , közelebb mentem hozzá , hogy jobban szemügyre vegyem , de amit az ágyamon láttam nem akartam elhinni. Nagyon sok kép volt rajta . ami rólunk készült régen és most.
-Ezt mire kaptam?.-fordultam Zaynhez könnyes szemmel.
-Azért kaptad mert szeretlek.-jött közelebb hozzám és gyengéden megcsókolt . Kezeimet a nyaka köré fontam és átadtam magam az érzelmeknek  .

* * *
Mikor már úgy éreztem , hogy a csúcsra értem , hirtelen fájdalmassá vált minden . Zayn egyre erősebben kezdett mozogni bennem és ez fájt  nagyon. Próbáltam szólni neki de ő durván megcsókolt és utána erősebben fogott magához, belemart a bőrömbe és nem engedett a szorításon . A nyakamhoz tévedt és szívni kezdte , megijedtem mert bejött egy borzalmas kép a múltból , Chad volt az amikor megerőszakolt , durva volt velem mint most Zayn.  Féltem , nagyon. Fájdalmasan felszisszentem . De nem érdekelte.
-Zayn!.-kiáltottam rá és véletlenül ami reflex volt, rácsaptam az arcára. Ahogy belenéztem a szemeibe , elöntötte a düh , gondolom azért mert adtam neki egy pofont.
-Normális vagy? Ezt miért kaptam?.-állt meg egy pillanatra és erősebben szorította a karom.
-Szállj le rólam.-próbáltam lelökni. Erősen odahúzta a fejemet az övéhez és agresszívan megcsókolt és megharapta a számszélét.
Magamra húztam a köntösöm és elmentem a fürdőbe. Mihelyst beértem a helységbe , magamra zártam az ajtót és lerogytam a földre. Odanyúltam a számhoz mert lüktető érzést éreztem , de ahogy hozzányúltam fájdalmasan felszisszentem.
-Baszki!.-káromkodtam el magam miután megnéztem a számat , annyira megharapta , hogy vérzik. Most mit csináljak? Félek tőle . Jessiet nem hívhatom fel mert 1. nincs nálam a telefonom , 2. meg nem akarom zavarni , muszáj kimennem. Összeszedtem minden bátorságomat és visszamentem a szobámba.
-Minden oké?.-kérdezte az ágyamon ülve.
-Ühüm.-válaszoltam , most nem mertem vele veszekedni ezért úgy tettem mintha mi sem történt volna , összeszedtem a ruháimat és felöltöztem.
-Nem fekszel be?.-kérdezte és vizslatni kezdte az arcomat.
-De.-adtam a választ és befeküdtem mellé, magamra húztam a takarót a fejemet meg a párnába furtam.
-Isteni este volt, köszönöm.-bújt oda hozzám és megpuszilta az arcomat. Rettegtem ahogy hozzám ért . Nem értem mi ütött belé , hogy ilyen agresszívan bánt velem , nem csináltam semmit amiért ezt érdemeltem volna. Én nem akarok tőle félni mint attól a szemétládától , szeretem Zaynt , nagyon de ami az előbb történt  megrémisztett , remélem megtudom vele beszélni normálisan és nem fog bedühödni . Nem akarom újra elveszíteni.