Nem számít, mennyire fáj valami, van, hogy elengedni még fájdalmasabb. Én csak boldog akartam lenni, és ezért mindent meg is tettem. Minden szavammal és gondolatommal arra törekedtem, hogy azt érezzem, minden olyan teljes. De semmi nem volt az. Sokszor saját magunk sem tudjuk, hogy mi a jó nekünk. Hiszünk ebben és abban, aztán rá kell jönnünk, hogy minden, amit eddig igaznak gondoltunk csak egy hamis illúzió. Tanulunk a hibáinkból, vagy újra elkövetjük őket - igazából teljesen mindegy, mert nem tudhatjuk előre a helyes utat. Csak bízni tudunk abban, hogy jól döntünk. Hogy jó irányba megyünk.Szomorú vagyok, mert tudom, annak ellenére, hogy a közös emlékeink örökké az én tulajdonomban lesznek, a jelenben és a jövőben már sose kapom meg tőled újra ezt a boldogságot
. Szomorúvá tesz, hogy nem jutott nekünk több, hogy nem kaptunk több közös percet az élettől. Sokszor úgy érzem, hogy nem tudom a múltat csak úgy otthagyni... hogy akkor is eszemben vagy, amikor nem kellene, hogy olyannak hiszlek, aki nem is te vagy, látlak, de mégsem, és ez mind azért, mert nem kaptam meg az élettől azt az esélyt, hogy jobban megismerjelek... igen, sokszor bánom. De aztán mégsem. Tudom, hogy először magamat kell megtalálnom ahhoz, hogy téged is megtaláljalak. Akárhol is, akárki is vagy.Bár tudom, hogy az elszalasztott lehetőségeink már soha többet nem találnak vissza hozzánk, én mégis rengeteget gondolok rád. Itt van előttem a mosolyod, a nevetésed, és bár nagyon sok idő eltelt azóta, ez csak egyetlenegy dolog a sok közül, amit még mai napig sajnálok, ha Rólad van szó. Tudom, hogy soha többet nem lesz olyan alkalom, hogy visszafordítsam ezt az egészet, és újra itt légy, de lehet már nem is akarom. Elfogadom, hogy ha nem élek a lehetőséggel, egyszer csak eltűnik, és soha többé nem talál vissza hozzám. Egyedül maradtam mint a kisujjam , most már végleg vége , nincs vissza ennyi volt. Szép volt nagyon és én nagyon szeretem ami hiba , hisz már boldog egyedül. Felálltam a wc elől és felmentem a lefürödni . Beállva a zuhany alá a forróvizet engedtem magamra , nem érdekelt , hogy megég a bőröm , nem fájt , egyedül ami fájt az mindenem volt és vele együtt a lelkem is . Már sírni nem tudtam hiszen olyan üres vagyok belül . Kiszálltam a fülkéből és megnéztem a bőrömet , fájt mert nagyon megégettem magam de nem érdekel , felöltözve leültem a hideg földre és néztem ki a fejemből. Hirtelen eszembe jutott minden szép emlék , a szemem előtt úgy ment le mint egy film.
Azt mondom magamnak, hogy mostantól senki miatt nem esek megint pofára, annak ellenére, hogy titokban most is szeretek valakit. Felálltam a hideg földről és bementem a szobámba , magamra tekertem a takarót és odakucorogtam az ablakomhoz és néztem ki a fejemből . Mennyivel könnyebb lenne az élet, ha olyan lenne mint egy papír, amiből bármilyen sablont ki lehet vágni. Akkor fognék egy ollót, eltüntetném az életemből még az emlékei foszlányát is! Nem vagyok jó az érzelmeim kifejezésében, ezért mindent bepalackozva tartok magamban. De néha el akarom mondani valakinek, hogy mit érzek, de még mindig nem tudom, hogy mondjam el. Ezért csöndben maradok. Senkinek nem tudok erről beszélni még a pszichiáteremmel sem ő azt hiszi , hogy menthetetlen vagyok ezért csak ilyen rajzokat mutat nekem , és hát itt van az állítólagos barátnőm , már Jessie is lemondott rólam , elege lett belőle , hogy így viselkedek. Nagy valószínűséggel semmi nem lesz már olyan, mint régen volt, mégis szükségem van arra az apró reményfoszlányra, ami nagyon halkan azt suttogja, hogy idővel majd minden rendbe jön. Pedig ez hazugság , nem fog rendbe jönni semmi de azért én még is csak reménykedek , jó lenne ha egyszer betoppanna az igazi és a hibáimmal elfogadna , szeretne és tisztelne , de ez csak egy buta álom ilyen sose lesz. Esküszöm egy nap már nem lesznek könnyek a szemembe mikor meghallom a neved vagy ha csak a tévében meglátlak . Nem fogok azon gondolkodni , hogy hogyan alakul az életed nélkülem. Egyáltalán nem fogok rád gondolni .Nem fogok félni emlékezni rád, mert már nem fog fájni . De amíg ez a nap nem jön el a könnyek ott lesznek a szemembe addig még gondolni fogok rád és félni fogok emlékezni mert még addig fájni fog . Hát tévedtem abba , hogy nem tudok sírni , tessék már most sírok , inkább alszok lehet az segíteni fog.
* * *
Reggel nagyon rosszul voltam ezért kipattanva az ágyból a wc felé vettem az irányt . Minden kijött belőlem és már a mellkasom is fájt.
-Vártam már , hogy mikor foglak így látni.-toppant be a mosdóba Jessie.
-Hagyjál már.-öklendeztem és egy újabb adag jött ki.
-Ma orvoshoz kell menned , elvigyelek?.-kérdezte kedvesen.
-Kösz nem.-töröltem le a számat és lehúztam a wc-t és visszamentem a szobámba öltözni. Egyszerű öltözéket választottam , egy barna toppot és hozzá pedig egy fekete kötött pulcsit meg fekete gatyát , hajamat pedig felkötöttem. Miután kész lettem mindennel elindultam a kórházba , ma megyek másodjára kezelésre és már most rosszul vagyok tőle . Felszálltam a buszra ami a kórház közelében tesz le így legalább nem kell sokat sétálnom . Buszra felszállva egy fiú melléültem le mert máshol nem igen akadt hely , egy pillantásra ránéztem a telefonjára mert valami zenét keresett , épp egy One Direction számot rakott amiből nagyon sok volt a telefonján. Mosolyogva rápillantottam a fiúra és utána néztem ki az ablakon , talán eljött az ideje , hogy elengedjem , neki most fontosabb dolgai vannak a karrierje . Régen mindig olyan boldogan mesélt a bandáról , hogy mennyire szereti őket meg , hogy mennyire szeret énekelni , nagyon szerettem mikor a turnékról mesélt. Újra kinézve az ablakon , felpattantam a helyemről mert a célállomásomhoz érkeztem . A kórházba érve ráérősen mentem fel az emeletre mert semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez , lehet az egészségem forog kockán de nem érdekel mert az életem eleve szar és ez úgy se változna . Fáradtan kopogtam be az orvosomhoz.
-Jó napot!.-nyitottam be.
-Áh jó napot Ms Parks!.-állt fel az orvos a helyéről.
-Akkor kezdhetjük a kezelést?.-kérdeztem.
-Előbb még beszédem van magával kérem üljön le.-intett le a székre. Leültem ahová az orvos parancsolt és érdeklődve néztem rá.
-Mikor múltkor megvizsgáltunk akkor valami furcsaságot láttunk a szívében .-halkult el.
Én meg a lélegzetemet visszatartva hallgattam tovább.
-Magának két helyen van rákja Brooklyn , de viszont kemoval segíthetünk magán.
Egyszerűen már ez se sem érdekel , ez van , el kell fogadnom .
-Rendben.-fújom ki a levegőt. Megbeszélés után felkötötték a kemot és után otthagytak a váróba egyedül , mivel egész este nem aludtam ezért inkább pihentem , vagyis aludtam.
* * *
Rosszat álmodtam már megint és ebből már nagyon elegem van. Szinte minden este rémálmok gyötörnek és emiatt utána nem tudok vissza aludni . Lassan kinyitottam a szemem és el se akartam hinni amit láttam vagyis akit látok itt mellettem. Lassan felültem és értetlenül néztem körbe , zavarba jöttem.
-Te , te mit keresel itt?.-kérdeztem dadogva.
-Látni akartalak.-emelte rám a mélybarna szempárját.
Én meg erre nem tudtam mit mondani , vagyis én is azt akartam mondani , hogy örülök , hogy itt vagy meg maradj itt de a szívem azt súgta , én is látni akarlak ! Az eszem pedig azt ,hogy ne! Én meg azt , hogy nem tudom. Fejezd be! Szóltam magamra.
-Gondoltam , hogy nem tudsz mit mondani.-mosolyodott el savanyúan.
-Figyelj Zayn . Én úgy tudom ,hogy te már tovább léptél , én még nem és elég nehezen fog menni ha állandóan az utamba vagy.-nyögtem ki és közben megnyomtam a nővér hívót mert a kemo már lement.
-Igen lehet elfelejtettelek , vagy csak kimutatom.-nézett újra a szemembe , legszívesebben sírni tudtam volna de nem tudtam mert már annyit sírtam.
-De jó megy neked kár , hogy nekem ez nem megy.-ültem fel vele szembe.
-Mert te nem is akarod.-fogta meg a kezem. A pulzusom meg az egekbe szökött , kihúzhattam volna a kezemet az övéből de még sem tettem mert nekem ez már hiányzott.
-Lehet.
-Hiányzol baby.-mondta halkan Zayn.
-Te is nekem Malik.-néztem rá.-De tudod , hogy ez nekünk nem megy.-húztam ki a kezemet az övéből.
-Miért mondod ezt?.-fogta erősebben a kezem.
-Mert most mondta az orvosom , hogy a szívembe is találtak rákot.-halkultam el és éreztem , hogy sós könny fut végig az arcomon. Vártam mikor áll fel újra és megy el. De ehelyett az ölébe húzott és szorosan ölelt magához . Talán ez az újra kezdést jelenti? Nem tudom de jelenleg így akarok maradni . Mélyen beszívtam az illatát ,végre hazaértem.
-Annyira sajnálom a múltkorit , nagy hibát követtem el azzal , hogy otthagytalak . Kérlek bocsáss meg.-súgta a hajamba.
-Állandóan bocsánatot kérünk egymástól , ebből már egy kicsit elegem van , nem lehetne mindent előröl kezdeni?.-kérdeztem és közben a kabátja cipzárjával játszottam.
-Nem is olyan rossz ötlet.-mosolyodott el Zayn.
Én is elmosolyodtam , újra boldognak éreztem magam végre először. Nem fogom engedni senkinek , hogy közénk álljon . Felálltunk a helyünkről , de hirtelen rosszul lettem , szédültem és a fejem is fájt .
-Elnézést .-engedtem el Zayn kezét és a wc felé futottam . Beérve egy fülkébe ami volt bennem az mind kijött. Lehet ez a másnaposság az oka. Éreztem , hogy még egy adag jött , már fájt tőle a fejem ezért kicsit összegörnyedtem és megvártam míg vége lesz ennek az egésznek. Mivel nem éreztem semmit , felálltam és odamentem csaphoz megmosni az arcomat . Egy újabb rosszullét jött rám , sajnos most csak a tükörképem látványától. Sápadt voltam és csúnya , legszívesebben ki se mentem volna . Most komolyan így kellek neki? Elég Brooke! Szóltam újra magamra. Elzártam a csapot és kimentem.
-Jól vagy?.-fogta meg az arcom Zayn , de én elhúzódtam tőle.
-Miért én? Nézd meg , hogy nézek ki, borzalmasan .-kezdtem bele.
-Engem nem érdekel , hogy nézel ki , csak az érdekel ami itt belül van.-nyúlt oda a szívemhez.
-Köszönöm.-öleltem meg. Mivel mindent az elejéről kezdünk , szeretnék mindent tökéletesen csinálni és nem elsietni , csak így működhet minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése