28.fejezet

        HÁROM NAP MÚLVA

A napok csak teltek és én még mindig nem épültem fel , egy kicsit kezd idegesíteni az , hogy nem tudom megmozdítani az ujjamat. Jól tudom akkor három napja alszok már , sokan látogatnak ezért mindenki elmondja . Jessie is ugyan úgy bejön mindennap és elmeséli , hogy milyen napja volt meg a hajamat szokta megfésülni , mindig csinál valamit azért , hogy ne keljen hazamennie . Azt hiszik , hogy nem hallok semmit ezért be nem áll a szájuk és folyamatosan beszélnek hozzám és elég zavaró mert nem tudok pihenni . De aki egy tapotatt se mozdul mellőlem , sőt még éjszaka is velem az nem más Zayn . Állandóan mellettem van és szinte senkinek se engedi meg , hogy egyedül legyen velem , ha valaki jön látogatóba Ő  is ott van de olyankor félre vonul és úgy tesz mint aki nem figyelne , még éjszaka is velem és olyankor nem igazán alszik , ha alszik is akkor nem mélyen . Ha feltudnék kelni akkor én is elmondanám neki , hogy nagyon szeretem és sajnálom , hogy hülyén viselkedtem vele.
Jessie ma is korán jött be és persze vele volt Liam , most Jessievel van mert nem szeretné egyedül hagyni , megértem én se hagynám egyedül.
-Jó reggelt.-jött be halkan Jessie.-Végre kiszedték a szájából a lélegeztetőt.-simította meg a hajam és leült .
-Ez se jobb ami az orrába van.-mondta Zayn fáradtan.
-Hey , menj haza egy kicsit , ha aludni nem akkor legalább vegyél egy zuhanyt.-mondta Jessie.
-Nem , itt akarok lenni vele.-fogta erősebben a kezemet.
-Ő is ezt akarná , kérlek Zayn.
-Nem.-zárta le a témát.
-Haver igaza van Jessienek , jövünk meg megyünk.-hallottam Liam hangját.
-Addig úgy se hagytok békén mi?.
-Nem.-mondta Jessie.
-Jól van , de nem sokára jövök vissza . Szeretlek.-súgta a fülembe és puszit adott a homlokomra. 
Ezért kéne végre felébrednem , hogy én is eltudhassam mondani neki , hogy nagyon szeretem. De a testem nem igen akarja.
-Na végre elmentek legalább kettesben tudunk lenni.-fújta ki a levegőt a barátnőm. -Nem hoztam most ruhákat neked mert mostanra elég lesz amit tegnap már behoztam.-kezdett bele Jessie. 
Addig beszélt hozzám amíg a fiúk vissza nem érkeztek , körülbelül egy óráig voltak oda , gondolom Liam beszélgetett Zaynel . 
-Itt vagyok.-jött oda hozzám Zayn és leült az ágyamra .-Kicsit kimennétek légy szíves?.-kérdezte.
-Persze.-ment ki Jessie és magával vitte a barátját.
-Bocsánat , hogy késtem de Liam nem hagyott békén ha ő lenne az én helyembe akkor ő se akarna aludni . De hagyjuk is , képzeld ahogy jöttem hozzád egy kislány állított meg aki úgy nézett ki mint te csak kicsibe , ugyan olyan szép barna haja volt mint neked régen és olyan gyönyörű zöld szemei voltak mint neked .-éreztem , hogy elmosolyodik , folytatta tovább.-Látta rajtam , hogy valami nincs rendbe és elmeséltem neki , hogy kórházban vagy és már napok óta nem kelsz fel , és erre tudott mit mondott? Azt mondta , hogy csókoljalak mint a mesékben a herceg mikor a hercegnő alszik és nem kel fel , mondtam neki , hogy teszek egy próbát. -állt fel és odahajolt hozzám és lassan közeledett felém. Én meg magamban kiabáltam ,hogy nem lehetne gyorsabban csinálnia!! Aztán éreztem a puha ajkait az enyémen , egyszerűen csodálatos volt és olyan lett volna mint ha a testem vissza jönne az életbe , a szememet nem tudtam kinyitni ezért a kezemmel szorítottam meg a kezét .
-Úristen! Felkelt ! Jöjjön már valaki!.-kiabált Zayn és közben a nővérhívót nyomogatta.
-Zayn  én ...én.-próbáltam mondani neki valamit de nem ment .
-Css , itt vagyok!.-fogta meg az arcomat .
-Mi történt?.-jött be az orvosom és odajött  hozzám.
-Doktor Úr a beteg felkelt .-vizsgált meg a nővér és arrébb lökte Zaynt.
-Zayn!.-estem pánikba mert nem éreztem a közelségét és nyugtalanító volt.
-Itt vagyok kedvesem!.-fogta meg a kezem és adott rá egy puszit.
-Hogy van Ms Parks?.-kérdezte az orvos és közben a szememet vizsgálta .
-Jól vagyok , de mi történt ? És elmehetnék zuhanyozni mert érzem magamon ezt a kórházi szagot.-mondtam fáradtan és behunytam a szemem mert a világosság zavart.
-Mindent a maga idejében , fürdeni elmehet de csak segítséggel!.-utasított az orvos.
-Rendben.-próbáltam felülni de éles fájdalom hasított a fejembe.
-El is felejtettem , először a gyógyszert kell bevennie.
Bólogattam és visszafeküdtem , megvártam míg kimegy az orvos ránéztem Zaynre.
-Én is nagyon szeretlek.-néztem rá és éreztem , hogy kezdek pirulni . Szegény nem tudott szóhoz jutni mert Jessie tört be mint egy állat és szinte rám feküdt annyira örült nekem.
-Azt hittem , hogy soha se fogsz már felkelni.-ölelt meg szorosan. Én rápillantottam megint Zaynre és egy bocsánat félét tátogtam neki , rám mosolygott és tovább beszélgetett Liammel . Ahogy így elnéztem a barátomat , igencsak szívdöglesztő volt , a haja kicsit megvolt nőve , ugyan úgy borostája volt amit én imádok benne , és ahogy fel volt öltözve , egy fekete kivágású felső volt rajta ami megmutatta a mellkasán a tetoválást , egy sima farmer volt rajta meg egy dzseki , igen és én újra szerelmes lettem csak most jobban.
-Figyelsz te rám?.-kérdezte Jessie.
-Igen , persze.-néztem rá újra .
-Látom nem figyeltél.-nézett rá óvatosan Liamékre és tovább folytatta.-Segítek a zuhanyzásban , mondta az orvos , hogy mindenképp leakarsz fürdeni.-forgatta a szemét a barátnőm és odaadta a gyógyszereket. Vízzel gyorsan lenyeltem és lehúztam magamról a takarót.
Jessie meg Zayn rögtön felpattantak és segítettek.
-Na fiúk ti mennyetek ki szépen , most!.-utasította őket Jessie. - Elhoztam mindent amire szükséged lenne .-kapta fel a táskát és segített a menésbe mert a törött lábam miatt nem nagyon tudtam járni.
-Köszönöm , de nem kell bejönnöd velem , elég ha beadogatod nekem a ruhákat , a sampont meg beviszem magammal.-álltam meg a fürdő előtt , még külön fürdőm is volt , wow!
-Jól van , de siess és vigyázz magadra.-ment ki.
Nagy nehezen leszedtem magamról a kórházi ruhát és beálltam a zuhany alá , nem akartam sokáig áztatni magam mert kezdett fájni kezdett mindkét lábam , gyorsan megmostam a hajam meg a fogam és persze magamat. Megtörölköztem és kopogtam Jessienek , hogy adhatja a ruháimat , elég nehezen tudtam felöltözni , a végén már kifáradtam így már a hajamat se akartam meg fésülni , de muszáj mert ha ilyen hülye fejjel megyek ki megijesztek mindenkit. Ki gubancoltam a hajamat , összeszedtem a cuccaimat és kimentem nagy nehezen , kiérve Zaynbe botlottam be , zavarba jöttem nagyon , Ő csak rám mosolygott , rá tette az egyik a kezét a derekamra és finoman odahúzott magához. Azt hittem , hogy a szívem kiszakad a helyéről annyira vert , belenéztem abba a gyönyörű barna szemébe és zavarba jöttem. Megfogta az arcomat és megcsókolt .
-Szeretlek.-húzottam el tőle és belefúrtam az arcom a nyakába. Azt akartam , hogy ez a pillanat sose érjen véget mert annyira jó volt végre vele lenni és remélem ez így is marad jó sokáig.
-Én is nagyon szeretlek.-súgta a fülembe és még jobban magához szorított .-Pihenned kell , feküdj vissza.-fogta meg a derekam és segített vissza vezetni az ágyhoz.
-Meddig kell bent maradnom?.-kérdeztem.
-Még három napig .-fogta meg a kezem és adott rá egy puszit.-De mindjárt jön az orvosod megvizsgálni .-hajolt oda hozzám Zayn és simogatta az arcom amitől én még álmosabb lettem , de nem akartam aludni . Az ajtócsapódás ébresztett fel amitől én egy kicsit megijedtem , felemeltem a fejem és megnéztem kicsapta be ennyire az ajtót. Jessie volt az.
-Bocsi , csak nagy volt a huzat .-jött oda hozzám. 
-Semmi baj.-tettem vissza a fejemet és megfogtam Zayn kezét. 
-Nem sokára pihenhetsz , az orvos jön már.-mondta Jessie és rám mosolygott. Én csak bólintottam és vártam. Nem kellett sokat várnom mert az orvosom abban a pillanatban lépett be.
-Kérem kimennének , ha végeztünk visszajöhetnek .-mondta az orvos és rám pillantott. Jessie biztató mosolyt dobott felém és kiment , Zayn még adott egy gyors csókot és kiment.
-Üljön fel kérem.-utasított az orvos. Gyors vizsgálatokat csinált , megnézte a zúzódásaimat és körülbelül ennyi történt aztán leült a székre ahol az előbb Jessica ült.
-Mikor behozták a kórházba , CT vizsgálatot kellett csinálni magán mert megnéztük , hogy nem e esett nagyobb baja , de amit láttunk a felvételeken ...-halkult el az orvos , én meg kezdtem ideges lenni .
-Mit láttak?.-kérdeztem idegesen.
-Ms Parks , maga rákos.-nézett a szemembe és megfogta a vállam. 
Na ez jobban fájt mint egy hasba rúgás , először nem akartam elhinni azt hittem csak , hogy ez csak rossz vicc , de nem az volt . Mennyi időm van még hátra? Kérdeztem magamtól.
-És hol van a rák?.-kérdeztem és próbáltam visszatartani a sírást ami kezdett kibukni belőlem.
-A méhében , de jóindulatú és ha hamar hozzá látunk a kezeléshez akkor meg gyógyulhat.-folytatta.
-Ha nem használ semmit a kezelés és tovább terjed , akkor mi lesz?.-kérdeztem dühösen.
-Műtét .-mondta.
-Mennyi az esély , hogy meggyógyulok ?.-kérdeztem és éreztem , hogy a könnyeim lepotyognak az arcomon .
-Reménykedjünk , hogy meggyógyul.-fogta meg újra a vállam.
-Mi az  , hogy reménykedjünk? Lehet meghalok hát nem érti?.-keltem ki magamból és ordítani kezdtem az orvossal. Miért nem hagytak akkor meghalni?. Úgy se számított volna maguknak , hiszen meggyógyítani se tudnak!.Takarodjon ki!.-ordítottam sírva.
-Kérem nyugodjon meg , ez nem segít ha ordítozik . Mindent megteszünk , hogy meggyógyuljon.-mondta az orvos nyugodtan és nekem meg még jobban  felment az agyvizem. Mint egy állat úgy kiabáltam az orvossal , gondolom odakint meg meghallották mert a barátnőm meg Zayn berontottak , persze az én kedvesem rögtön odajött hozzám , hogy megnyugtasson.
-Ne érj hozzám!.-kiabáltam rá pedig nem akartam vele kiabálni , az orvos meg kiabált egy nővérnek. 
-Úristen , mi történt?.-kérdezte aggodalmasan Jessie.
-Takarodjatok már ki!.-ordítottam tovább sírva mert nem akartam , hogy mindenki engem nézzen . 
Aztán jött a nővér egy injekciós tűvel , gondolom nyugtató volt de én nem akartam , hogy belém döfjék mert nem bolondultam meg hanem olyan hírt kaptam amit álmomba sem mertem volna elhinni. Mikor beadták a szert éreztem , hogy el lazulok a szemeim meg lassan lecsukódtak .

*  *  *
A szemeim hirtelen kipattantak , rosszat álmodtam . Nem akartam felkelni , bárcsak aludhatnék addig ameddig akarok legalább nem kéne ebbe a borzalmas világban élnem , hanem aludnék mint Csipkerózsika . De mivel nem mesében élek hanem a valóságban ezért el kell fogadnom , hogy rákos vagyok. És mivel eddig figyelmen kívül hagytam , hogy szinte agyonvertek , ez is zavart nagyon és féltem , hogy bármikor megtörténhet velem. Éreztem , hogy a könny végig szántja az arcomat , gyorsan letöröltem mert nem akartam sírni. Jobb oldalamra néztem , de hamar visszakaptam a fejem mert nem akartam senkivel beszélgetni , egyedül akartam lenni.
-Baby mi történt?.-kérdezte kedvesen Zayn és megfogta a kezem de én visszahúztam.
-Kérlek menj el .-mondtam szinte suttogva és letöröltem újra a szemem.
-Nem megyek el , itt akarok lenni veled és segíteni szeretnék.
-Kérlek hagyj magamra , nem akarok beszélgetni senkivel , egyedül akarok lenni.-mondtam erélyesen.
-Ne taszíts el magadtól , de ha azt szeretnék , hogy elmenjek , elmegyek de még vissza jövök.-állt fel belepuszilt a hajamba. 
De el kell Őt taszítanom magamtól mert beteg vagyok és ha nem tudnak meg gyógyítani meg is halhatok és nem akarom , hogy szenvedjem miattam , talál magának majd egy jobb lányt aki tele van életvidámsággal és élvezi az életét , én egy beteg szerencsétlen lány vagyok akinek nem kellett volna meg születnie mert mindenki csak szenved miattam. Szüleim nem is tudják , hogy kórházba vagyok de igazából nem is érdekel mert őket sem érdeklem. Majd akkor felhívóm őket mikor már haldoklok . Belegondolni is borzalmas , hogy mi lesz ha...? Nem akarom kimondani , ezért inkább nem is gondolok rá. Megnéztem mennyi az idő , este van már. De aludni nem tudok , kitéptem az infúziót a kezemből , megkerestem a köntösömet és kibicegtem a folyósora , kiszeretnék menni az udvarra szívni egy kis friss levegőt , körülnéztem , hogy nem-e vannak kint a többiek , tiszta volt a levegő . Falba támaszkodva indultam el a lifthez , mire odaértem már teljesen kifáradtam és a lábam is fájt. Beszálltam a liftbe és megnyomtam a gombot ami lefele visz. Eddig szerencsém volt , hogy senki nem látott meg. A hátsó ajtón mentem ki . Kiérve mélyet szippantottam a levegő , annyira jól esett , hogy végre kint vagyok a szabadba , kerestem egy padot amit meg is találtam és leültem . Felnéztem az égre és csodáltam a csillagokat. Majd egyszer én is a csillagok közt leszek , de az nem most fog bekövetkezni . Le kell győznöm ezt a betegséget , nem hagyhatom itt azokat akiket mindennél jobban szeretek. 
Egy ideig ücsörögtem kint , jól esett a szabad ég alatt lenni . Fázni se fáztam pont jó volt a levegő is , nem akartam visszamenni mert újra ideges lennék. A törött lábamat felraktam a padra , kényelmetlen volt , hogy lent volt a földön. 
-Már mindenhol kerestük magát , miért nem tudott volna szólni , hogy lejön ?.-jött oda bosszúsan a nővér.
-Egyedül akartam lenni.-mondtam nyugodtan és tovább kémleltem az eget.
-Ha már kinézegette magát akkor menjen fel.-mondta.
-Mehetünk.-sóhajtottam egyet és belekaroltam a nővérbe.
-Pihennie kéne mert elég súlyos zúzódásokkal hozták be.-mondta tovább.
Amíg be nem értünk a szobámba addig magyarázott nekem a nővér , hogy milyen felelőtlen vagyok stb...újra rákötött az infúzióra és otthagyott. Fáradt voltam nagyon , de nem tudtam aludni és most arra lenne szükségem. Kényelembe helyeztem magam már amennyire tudtam. Épp úgy éreztem , hogy most eltudok de hallottam , hogy valaki bejön. Kinyitottam a szemem és ijedve felültem , szinte már mindentől félek. Nem hittem a szememnek .
-Na mi van azt hitted , hogy meg se látogatlak?.-vigyorgott Ben és leült a székre.
-Te honnét tudsz erről?.-kérdeztem.
-Én mindenről tudok szivi .-"te most viccelsz velem" fejjel vigyorgott rám .-Hogy vagy?.-kérdezte komolyan.
-Voltam már jobban is.-sóhajtottam egyet .
-Amióta ez veled történt , eltűnt , pedig szívesen megkerestem volna és betörtem volna a fejét.-mondta idegesen.
-Hey nyugalom , ez ellen már nem tudunk semmit tenni , ez van.-rántottam meg a vállam.-De , hogy-hogy most jössz be?.-húztam össze a szemem.
-Mert szinte a szép fiúd el se mozdult előled .-mosolyodott el halványan.-Most hol van?
Kezdtem kényelmetlenül érezni magam mert eddig sem tud arról , hogy rákos vagyok.
-Hazaküldtem.-mondtam.
-Mert?.-faggatózott tovább.
-Mert rákos vagyok...