27.fejezet

        EGY HÓNAP MÚLVA

A napok egyre gyorsabban teltek és én ezt nem akartam , mert végre úgy éreztem , hogy boldog vagyok lehet , hogy egyedül voltam de a nagyszüleimmel velem voltak. Nem gondoltam senkire és semmire , régen volt már ilyen . Most már haza kell mennem , hogy miért? Mert hiányzott a barátnőm és a munkám . Az utolsó ruhadarabomat hajítottam a táskámba , kész vagyok most már. Becsuktam a szobám ajtaját és elbúcsúztam a nagyszüleimtől.
-Megígérem , hogy most már gyakrabban foglak titeket meglátogatni .-öleltem meg őket.
-Szavadon foglak .-puszilta meg az arcomat a mamám.
-Vigyázz magadra drágám.-fogta meg a kezem a nagyapám.
-Vigyázok , de ti is!.-mosolyogtam rájuk és felkaptam a táskám.
Utoljára még megöleltem őket és utána lementem mert Ben már várt rám a kocsiban. Bedobtam a táskám hátra és beültem előre.
-Na most már mehetünk?.-nézett rám.
-Persze.-mosolyodtam el halványan.

Most nem este indultunk el hanem délelőtt , mert ebbe az egy hónapba sokat találkoztam Bennel és sokat beszélgettünk erről az egészről amibe én belekeveredtem és megbeszéltük , hogy beszélek Chadvel és megmondom neki , hogy hagyjon békén.

-Mikor akarsz vele találkozni?.-Kérdezte Ben.
-Ma délután miután kipakoltam.-tördeltem az ujjaimat.
-Szeretnéd , hogy veled menjek?
-Nem.-néztem rá.
Erre nem mondott semmit .

*   *   *
Végre megérkeztünk , most szóltam Jessienek , hogy hazajövök.
Kivettem a táskámat és elköszöntem Bentől. Fáradtan indultam el az ajtóig , mikor odaértem megkerestem a kulcsomat és kinyitottam az ajtót.
-Megjöttem!.-kiabáltam.
-Brooke!.-ugrottam a nyakamba Jessie.
-Te is nagyon hiányoztál , de eltöröd a hátam!.
-Elnézést .-vigyorgott és újra megölelt.
-Hogy vagy?.-kérdeztem.
-Nagyon jól vagyok . Te rendben vagy?-kérdezte óvatosan.
-Persze .-mondtam mosolyogva.
-Biztos?.-kérdezte gyanakvóan.
-Biztos , jótett , hogy ott voltam a mamáméknál.-mondtam komolyan.
-Annak akkor nagyon örülök.-öleltem meg újra Jessie.
Bementünk a konyhába és nagy meglepetésemre Liam ült az asztalnál mosolyogva.
-Szia Liam.-köszöntem neki.
-Szia Brooke , jól vagy?.-kérdezte mosolyogva.
-Persze , jól vagyok.-magyaráztam.
-Annak nagyon örülök , hogy te jól vagy , de képzeld egy valaki szenved miattad . Miután megint leléptél úgy , hogy el se mondtam miért mész el ami eléggé kiakasztó de ez most mindegy. Ő azt se tudta , hogy mi okból mentél el , magát okolta . És képzeld elég rossz látni azt , hogy a legjobb barátod szenved egy lány miatt aki meg sem érdemli a szeretetét.-fejezte be Liam . Ez felért egy hasba rúgással is , de komolyan. Rosszul estek a szavai , pláne úgy , hogy azt se tudta , hogy miért mentem el.
-Ehhez neked semmi közöd , hogy miért mentem el!.-emeltem fel a hangom.
-De igen is van közöm mert ugyanis a legjobb barátom szenved miattad!.-emelte fel ő is a hangját.
-Fejezzétek be!.-állt közénk Jessie.
-Felmegyek kipakolni .-mentem fel.
Nagyon felidegesített Liam , azt se tudja miért mentem el és itt vádaskodik . Kár volt hazajönnöm , itthon csak mindig a rosszat kapom.
Pakolás után lementem és felvettem a cipőmet meg a dzsekimet mert elmegyek Chadhez és tisztázom vele ezt az egészet.
-Dolgom van , mindjárt jövök.-csuktam be az ajtót , nem voltam most kíváncsi rájuk. Hívtam egy taxit és elmondtam neki , hogy hova vigyen. Az út alatt nagyon izgultam meg nagyon féltem , mi lesz ha meglát? Megint megver? Vagy rosszabb , megöl. Most már nincs visszaút le kell állítanom őt.
-Kisasszony megjöttünk .-zökkentett ki a gondolkodásból a sofőr.
-Köszönöm.-fizettem ki.
Összeszedtem a gondolataimat és becsöngettem . A pulzusom az egekben volt , féltem nagyon .
-Áá jó hogy újra látlak Brooke! Hol voltál?.-engedett be Chad.
Meglepődtem nagyon a viselkedésén.
-Itt-ott.-hazudtam.
-És merre van az az itt-ott?.-kérdezte.
-Egy ismerősömnél .-zártam le a témát.-Beszélnünk kell.-néztem rá félve.
-Hallgatlak , addig menj fel nyugodtam mert gondolom nem itt az ajtóban akarsz velem beszélni.
-Oké.-mentem fel. Nem volt nagy háza , csak egy kis konyha meg egy kis fürdője volt és persze szobája  és ezekhez egy lépcső vezetett fel. Leültem a fotelra és minden gondolatomat összeszedtem.
-Hallgatlak.-cirógatta meg az arcomat , rögtön kirázott a hideg és félni kezdtem nagyon.
-Hagyjál békén , én nem szeretlek téged és sose foglak szeretni , és ha tovább fojtatod azt , hogy megversz feljelentelek .-böktem ki.
Chad reakciója csak ez volt: kinevetett.
-Nevessél csak , én akkor fogok igazán nevetni mikor a börtönben fogsz megrohadni .-súgtam a fülébe. Most már nem nevetett , megfogta a tarkómat erősen és lelökött a földre , utána belém rúgott egyet. Én nem mondtam semmit hanem kinevettem.
-Fáj az igazság?.-kérdeztem vigyorogva és próbáltam nem a fájdalomra koncentrálni. Újra felhúzott és neki lökött a falnak és ütni kezdett. Addig ütött míg bírta , én már nem bírtam ezért lerogytam a földre .
-Na mi van? Nem bírod ? .-guggolt le mellém Chad gúnyolódva .
-Dögölj meg.-köptem rá a véres nyálamat. Most kezdett igazán bedühödni mert megrúgott , nem akartam kimutatni semmit de azt hittem , hogy ott helyben meghalok. Próbáltam felállni de nem engedte. Aztán megint felállított és egy hatalmas ütést kaptam pont a halántékomra , lábaim összerogytak és elájultam nem akartam becsukni a szemem mert ha becsukom nekem ennyi volt . Miután a földre estem még egy hatalmasat rúgott belém és legurultam a lépcsőn . Ez volt az a pont mikor már végzett velem én meg meghaltam .

*  *  *
Ilyen lenne a halál ? Fehér fényeket láttam mindenhol , és a nevemet szólították.
-Hall minket Miss Parks?.-kérdezte egy ismeretlen.
Igen ez a másvilág . Újrabehunytam a szemem és az agyam kikapcsolt , mielőtt becsuktam a szemem egy hosszú pittyegést hallottam . Nem gondoltam volna , hogy ilyen lesz a halál.

*  *  *
-Mi történt?.-hallottam egy női hangot aki keservesen zokogott.
-Nem tudjuk , egy ismeretlen ember hívott és kint az utcán találtunk rá eszméletlenül , a szíve majdnem leállt de visszatudtuk hozni a jobb lába eltört , most mesterséges altatásban van.-mondta az ismeretlen hang.
Hiszen élek! Túléltem az ütéseket! Végre egy jó hír. Csak most már azt kell kiderítenem , hogy ki ez a nő.
-Műtét , hogy sikerült?.-kérdezte még mindig zokogva.
-Belső vérzései voltak amit nagyon nehezen lehetett elállítani.
-Felépül?.-kérdezte félve.
-Reméljük.
Aztán újra a keservest zokogást hallottam , de miért sír? Jól vagyok , nincs semmi bajom . 
-Nem kellett volna elengedni téged , annyira sajnálom a veszekedést Brooke , kérlek kelj fel mert már most borzasztóan hiányzol.-fogta meg a kezem .-Mi lesz velem otthon egyedül? Szükségem van rád.-éreztem ahogy a fejét rárakja a kézfejemre és tovább sír. Úristen! Hiszen ez Jessie! Muszáj felkelnem!
-Felfog épülni.-hallottam meg egy újabb hangot.
-De mikor Liam? .-sírt tovább.
Szóval Liam is itt van , esküszöm ha felkelek megpofozom amiért olyanokat mondott nekem. 
-Fel kell hívnom , tudnia kell róla , hogy kórházban van.-mormogta.
-Rendben.-mondta Jessie.-Holnap behozok mindent amire majd szükséged lesz , és ameddig alszol én fogok gondoskodni rólad.-paskolta meg finoman a kézfejemet és tovább folytatta.-A lábad majd rendbe fog jönni , de lelki állapotod egyhamar nem. Sajnálom , hogy szörnyű barát vagyok és sajnálom , hogy nem védtelek meg mikor veszekedtél Liammel. Sajnálom!.-sírta el magát megint Jessie. Hiszen én nem haragudtam rá és egyáltalán nem szörnyű barát! Nem érdekel , hogy nem védett meg mert nem az ő hibája . Fel akarok kelni és elmondani neki , hogy ő igenis egy kiváló barátnő. Hiába erőlködök , hogy megmozduljon legalább az ujjam de nem megy és kezdek belefáradni. Sokáig beszéltem hozzám a barátnőm de egy pillanatra nagy kiabálásra lettem figyelmes , aki kiabált nagyon kilehetett akadva mert folyton azt mondta , hogy engedjék be hozzám. Hiába nyugtatta az orvos még idegesebb lett , gondolom az orvos beleunt a veszekedésbe és beengedte hozzám.
-Nyugalomra van szüksége a betegnek , nem maradhatnak sokáig.-jött utána az orvos és megigazította a csövet a számba.
-Addig maradok bent ameddig akarok!.-mondta erélyesen az ismeretlen. Az orvos csak sóhajtott egyet és kiment.
-Jessie magamra hagynál egy kicsit?.-kérdezte lenyugodva. 
-Persze.-elengedte a kezem és kiment.
Az ismeretlen megfogta a kezem és az ujjával simogatni kezdte a kézfejemet .
-Ha hallasz és ha majd felkelsz és emlékezni fogsz mindenre kérlek bocsáss meg .-kezdett bele , olyan ismerős volt a hangja , megnyugtatott nem akartam , hogy elmenjen mert még a jelenléte és meg nyugtató volt. Ez a személy nem más mint Zayn! Te jó Isten! 
-Nagyon szeretlek ! Végre kitudtam mondani úgyhogy nem szólsz közbe.-hallottam , hogy elmosolyodik.-Mindig is nagyon szerettelek , most is szóval majd ha felkelsz nem fogom engedni senkinek , hogy közénk álljon és esküszöm megkeresem azt a férget aki ezt tette veled.-a mondat végét már idegesen mondta nekem meg a pulzusom ment fel ha szóba hozták Őt aki megvert. 
-Elnézést ha rosszat mondtam , látom , hogy gyorsabban ver a szíved is , akkor hallasz kedvesem.- feláll és adott egy puszit a homlokomra , ahogy hozzám ért már attól is gyorsabban vert a szívem.
-Ennek már örülök , hogy ettől gyorsabban ver a szíved.-mosolyodott el és újra megfogta a kezem .
-Én magam fogok rád vigyázni és nem engedem meg senkinek , hogy hozzád érjen. Mindig ott leszek melletted megígérem , sőt már eleged lesz belőlem de akkor jusson eszedbe , hogy azért csinálom mert szeretlek .-kulcsolta rá az ujjait az enyémre. -Most hagylak pihenni , de itt leszek melletted és vigyázok rád . Nagyon szeretlek , örökké.