26.fejezet

NAPOK MÚLVA

Úgy érzem , hogy a világ teljesen ellenem fordult . 

Akkor minek születtem erre a földre ha mindenki bánt?

Egyetlen embert is elvesztettem akit igazán szerettem ,

de Ő most más lány kezét fogja , most már neki suttogja

a fülébe , hogy szeretlek és nem nekem. Talán ennek így

kellett lenni . Megfogtam a táskámat amibe a ruháimat 

raktam és lementem elköszönni Jessietől. Elmegyek , de nem sok időre és nem másik országba. Lehetne úgy is mondani , hogy ebbe a kis időbe bujkálni fogok Chad elől . Elegem van már belőle nagyon és nem változott
semmit, ugyan úgy ver és ezt már sok mindenki észrevette , hogy tiszta lila folt az arcom .
Idegileg már tönkre mentem , és aki észrevette , hogy nincs valami rendbe velem az nem más mint Ben.
Már nem tudtam mit hazudni neki ezért elmondtam neki az igazságot , lehet nem bírom de Ő volt az első aki
rögtön segített . Szóval most Ben visz el engem másik városba , azt nem mondta hova . Addig leszek távol amíg
nem jövök rendbe.
Bementem még a fürdőbe elpakolni a smink cuccaimat most már mindent elpakoltam . Becsuktam magam után
a fürdőszoba ajtót és lementem mert már vártak.

-Mehetünk.-értem le.

-Siess vissza kérlek.-ölelt meg Jessie.
-Sietek megígérem. Ígérd meg , hogy nem mondod el senkinek , hogy hova megyek.-mondtam könyörögve.
-Megígérem.-ölelt meg újra szorosan.-Vigyázz magadra oké?.-törölte le a könnycseppét .
-Vigyázok.-fogtam meg a kezét.-De most mennem kell. Még egyszer magamhoz öleltem a barátnőmet és
utána kimentem a bejárati ajtón. Azt beszéltük meg Bennel , hogy este megyünk mert nem lesz feltűnő .
Beraktam a cuccaimat hátra és utána beszálltam előre.
-Elmondod hova megyünk?.-kérdeztem.
-Most már igen , hazaviszlek.-nézett rám egy pillanatra.
-Oké , rendben.-néztem előre.
-Nem a szüleidhez viszlek hanem a nagymamádékhoz.-mesélte tovább.
-Köszönöm.-néztem rá könnyes szemmel.
Azért nem lepődtem meg rajta , hogy a nagyszüleimhez visz mert Ben tudja , hogy mennyire szeretem őket
és mikor még együtt voltunk akkor sokat jártunk át hozzájuk . Mivel nem szerettem otthon lenni apám miatt
mindig a nagyiékhoz mentem. Ők mindig megértettek.

EGY ÓRA MÚLVA

Nagyon régen jártam már itthon és kicsit hiányzott ez a környék ahol laktam . Annyira elmerültem a
gondolataimban
, hogy észre se vettem , hogy megjöttünk. Izgulva szálltam ki a kocsiból . Körül néztem és szinte nem változott
semmit , ugyan olyan békés környék volt mint régen. Oda sétáltam a kocsi hátuljához , hogy kiszedjem a
cuccomat de Ben megelőzött mert már nála voltak a cuccaim.
-Köszönöm.-pillantottam rá.
-Mehetünk?.-kérdezte.
-Persze.-indultam el.
Nagyon izgultam , hisz olyan régen láttam már a nagyszüleimet . Mivel ez egy kis környék itt nem voltak
külön házak
hanem itt kisebb lakások voltak . Na szóval felmentem a lépcsőházba és megkerestem az ajtót.
Mikor megtaláltam megtorpantam .
-Lehet már alszanak nem kéne ilyenkor zavarni őket.-fordultam hátra Benhez.
-Hogy aludnának nyolckor? Ha nem csöngetsz be én itt hagylak.-fenyegetőzött .
-Jól van már!.-fújtam ki idegesen a levegőt és becsöngettem.
Annyira izgultam , hogy szinte a szívem a torkomban dobogott.
Nem kellett sokat várnom mert a nagymamám nyitott ajtót és egyáltalán nem volt meglepődve. Szó nélkül
öleltem magamhoz a mamámat.
-Végre , hogy itt vagy már Boo !.-fogta meg az arcomat . Még kisbaba koromban kaptam tőle a becenevemet
azóta Boonak hív mióta meg születtem.
-Én is nagyon örülök neked mama.-öleltem még egyszer magamhoz.
-Na gyertek beljebb .-invitált be minket.
Nappaliba érve egy kis öregember zsörtölődött a tévé előtt ülve , igen ő volt az én imádott nagyapám.
Egy percre elvette a tekintetét a tévéről és rám nézett . Boldogan felnevetett és szorosan megölelt.
-Mikor utoljára láttalak egy kis szaros voltál és most nézzenek oda kész nő lett belőled szépségem.-mondta
és büszkén arcon csókolt.
-Köszönöm.-öleltem meg.

*  *  *
Este folyamán nagyon sokat beszélgettünk és nem szorongtam hanem szabadnak éreztem magam. Végre azt
éreztem , hogy boldog vagyok , olyan volt mintha megint gyerek lennék mert mikor kicsi voltam mindig itt
voltam a nagyszüleimnél és külön kis szobám is volt amit mama rendezett be nekem , de ahogy nagyobb lettem
már én rendeztem be és nem voltak rám mérgesek , sőt még örültek is , hogy állandóan itt vagyok náluk.
Csak volt egy kis bökkenő : az apám. Egy idő után már ebbe is beszólt , hogy miért járkálok át állandóan
a mamához meg a papához és olyankor ritkán jöttem el hozzájuk.
-Kicsim mi megyünk aludni , szép álmokat.-adott a fejem búbjára egy puszit a papám.
-Rendben , jó éjszakát .-néztem rájuk mosolyogva.
Felálltam és bementem a kis birtokomba . Most még jobban nézett ki mert már nem volt bent ágy , hanem
egy szép fehér kétszemélyes szivacs volt bent és felette egy polc amin képek voltak rólam meg Elenáról.
És az egész fal meg fehér mint minden más , egyszerűen gyönyörű volt. A nagy ablak mellett meg egy olvasó
fotel volt. Már most imádom . Lehuppantam a puha matracra és egy percen belül már el is kapott az álom.

REGGEL

Borzalmas álmom és mikor felkeltem tiszta víz voltam . Vettem egy nagy levegőt és kiszálltam az ágyból .
Egyenesen a fürdőszobába mentem és lezuhanyoztam. Mikor kész voltam a zuhanyzással , felöltöztem és
kimentem a konyhába reggelizni.
-Jó reggelt!.-köszöntem a nagyszüleimnek akik már az asztalnál ültek.
-Neked is szép jó reggelt drágám.-köszöntött a nagyi.

Reggelizés után kiültem a teraszra és próbáltam lazítani ami az elmúlt napokban nem nagyon ment.
Még mindig nagyon féltem , féltem , hogy megkeres és újra meg ver vagy talán megöl. Egyszerűen nem
értem , hogy miért kezdett így viselkedni velem. Nem tettem semmi rosszat és mégis ezt kaptam az élettől
. Megtöröltem a szemem és próbáltam nem nem arra gondolni , hogy mi lesz ha hazamegyek. Őt is olyan
régen láttam már , a koncert óta nem hallottam semmit felőle. Talán jobb is , úgy tudom , hogy most
koncerteznek. Lehet már feladta azt , hogy küzdjön értem és én ezt nem akartam , hiszen én is még mindig
nagyon szeretem és nem játszhatom ezt a marhaságot , hogy nem érdekel . Igenis érdekel és szeretném
visszakapni. De ha egyszer akadályoz az , hogy ő egy világsztár és még mindig szereti a szőke lányt
akkor nem tehetek semmit és lehet már megbízni se tudok már benne. Nagyon megbántott mikor megtudtam ,
hogy megcsal . Brooke elég volt már a gondolkodásból! Lazíts és ne gondolj semmire! Szóltam magamra
idegesen.
-Édesem itt van Ben!.-kiabált ki a mamám.
Felálltam és bementem a kis nappaliba ahol a nagyapám tévézett .
-Szia.-köszöntem.
-Hello , csak beugrottam meg nézni téged.-mondta lazán Ben.
-Mint láthatod épségben vagyok.-vigyorogtam rá.
-Látom.-mosolyodott el halványan.
-Gyere menjünk be a szobámba.-biccentettem a szobára.
Bementünk a szobába én leültem a szivacsra Ő meg a kis fotelembe ült.
-Hogy vagy?.-kérdezte.
-Jól vagyok , keresett téged?.-kérdeztem meg félve.
-Még nem , de nem kell félned mert biztonságban vagy.-nyugtatott meg.
-Jó de bármikor megkereshet és akkor végem van.-morzsoltam idegesen az ujjaimat.
-Hey én itt vagyok és azért jöttem veled , hogy vigyázzak rád. Ha meg hazaakarsz menni akkor hazamegyünk
, nem kell aggódnod .
-Köszönöm.-néztem rá hálásan.
-Ne köszönd meg , ennyivel tartozom neked .-mondta komolyan.
-Felejtsük el ami régen volt , legyünk barátok.-mondtam.
-Barátok?
-Igen, barátok.