-Hey, jól vagy?.-jött be Jessie.
-Persze csak egy kicsit el gondolkoztam.-mondtam és halványan rámosolygtam.
-Át jössz a szobámba?.-kérdezte.-Ha nem akarsz nem kell beszélgetnünk, nézünk egy filmet vagy amit szeretnél.-mosolygott rám Jessie.
-Persze át megyek csak összeszedem a cuccomat. -néztem rá
-Akkor majd gyere.-ment ki Jess.
Újra elő vettem a laptopomat és meg vettem a repjegyet ami holnap 4-kor indul, Jessie akkor még dolgozni fog. Így el tudok menni, nehezen tudnék el bucsúzni tőle. Írok neki egy levelet. Kikapcsoltam a gépet és elővettem a bőröndömet, betettem az ágyam alá, majd holnap reggel bepakolok. Összepakoltam még utoljára a szobámba és elmentem zuhanyozni. Belenéztem a tükörbe és nem tetszett a látvány amit láttam. Vékony voltam és az arcom is az volt, bőröm falfehér olyan mintha kihűltem volna, szemeim karikásak, hajam meg kivan fakulva olyan mint egy szénakazal. Borzalmasan festettem inkább nem is néztem magam tovább. Beszálltam a zuhany fülkébe és gyorsan lezuhanyoztam, a hajamat is meg mostam. Kiszálltam és felöltöztem, a hajamat pedig meg száritottam , ezek után átmentem Jessiehez. Ágyán ült és gépezett.
-Holnap korán kelsz.-mondtam mosolyogva.
-Fel tudok majd kelni.-legyintett mosolyogva.
Oda mentem hozzá és szorosan.megöleltem, ez az én búcsum. Szeretném ha azt érezni a barátnőm, hogy szeretem.
-Mi ez a nagy szeretet? Múltkor még utáltál.-mondta meglepődve.
-Dehogy utáltalak csak mérges voltam.-mondtam legyintve és bebújtam az ágyba.
-Akkor nézünk valamit?.-kérdezte Jessie.
-Inkább beszélgessünk.-mondtam.
-Biztos?.-kérdezte.
-Igen . Nem vagyok depis, nem fogok eret vágni ha róla fogunk beszélgetni.-mondtam egyértelműen.
-Oké, megértem.-mondta a barátnőm.
-Tudod mit akarok?.-kérdeztem.
-Na mit?.-mosolygott rám biztatóan Jessie.
-Újra a kezét akarom fogni, becézgetni, együtt fürdeni és közben egymásra fújni a habokat mint az ovisok. Együtt lefeküdni aludni, aztán együtt felkelni. Utána megint várni, hogy találkozunk és mikor megint meg látni őt a munkahelyen , odamenni hozzá meg csókolni. Bulizni menni és mindenkinek meg mutatni , hogy igen ő a szerelmem és szeretem. Ez csak egy buta álom ami sose fog meg történni.-mondtam szomorúan.
-Hey ilyet ne mondj! Egyszer úgyis egymásra fogtok találni.-mondta Jessie lelkesen.
-Nem fogunk egymásra találni soha. Jessie ő egy híres banda énekese, elfog felejteni . Ennyi volt.-mondtam elhaló hangon.
-Majd figyeld meg.-mondta fáradtan.
-Jó, fàradt vagyok. Aludjunk.-kapcsoltam le a villanyt.-Jó éjt.
-Jó éjt.
*Reggel*
Reggel morcosan keltem fel. Beálítottam az ébresztőmet nyolcra, mert össze akarok pakolni . Most jobban tudtam aludni, de egy két foszlány álom elő jött,már nem voltak olyan durvák. Ennek örülök is. Ránéztem az ágyra. Jessie már elment. Így rendesen betudok pakolni. Át mentem a szobámba , elővettem a nagy bőrőndömet . Aztán kinyitottam a szekrényet és ami volt ruha beletettem a bőrőndbe. Nagyon sok ruhát raktam el, ki tudja meddig fogok maradni. Pakolás után elmentem rendbe szedni magam. Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. A hajamat kiengedtem, kifestettem magam. Ez után meg rendbe szedtem a szobámat, rend rakás után előszedtem egy papírt és egy tollat. Megírom a bucsú levelet Jessienek. Azt nem írom bele , hogy hova megyek mert utánam jönne, és ezt nem szeretném. Most egyedül szeretnék lenni. Remélem meg fogja érteni. Itt kell hagynom mindent, és ez rossz. De már nem bírok itt maradni , itt csak fájna minden. Hiányozni fognak.
Letöröltem a könnyeket a szememből és levittem a cuccaimat. Most is nagyon gyorsan elment ez a nap. Mindjárt mennem kell. Hívtam egy taxit hamarosan itt lesz. Addig itt várok a nappaliban, bekapcsoltam a tv-ét. Nem volt benne semmi érdekes. Kapcsolgattam , és véletlenül egy zene csatornára kapcsoltam ahol a One Direction ment. Story of my life ment. Olyan szép ez a szám, az egyik kedvencem. Ahogy néztem a volt barátomat elkapott a sírás. Annyira hiányzik , hogy fogom én.kibirni nélküle? Sehogy . Nem fogom tudni őt elengedni, meg bocsájtani meg nem fogom neki. Tudom , hogy csak játszott velem. Itt hagyom őt is . Szeretni fogom mindig és nem tudom elfelejteni. Nem is fogom. Csöngettek , biztos a taxis az. Viszlát boldog emlékek.
*Jessie szemszöge*
Négykor végzek . Nem sokára négyóra, ezaz . Nagyon elfáradtam haza szeretnék már menni pihenni. Gyorsan elpakolok és már megyek is. Az a hülye főnököm mindig engem kér meg , hogy pakoljak össze. Nem halna bele ha egyszer ő pakolna össze. Bezárom az üzletet és megyek haza, mennék csak most jött be valaki. Nem hiszem el. Elküldöm.
-Elnézést de már zárunk.-mentem oda hozzá.
-Igen? Akkor már nincs is időd hozzám .-fordult meg Louis Tomlinson!! Mit keres itt és honnét tudja , hogy itt dolgozok , egyáltalán miért jött?
-Louis hát te , hogy-hogy itt?.-kérdeztem meg lepetten.
-Mikor hívtad Zayn , hogy a barátnőd kórházban van én meg gondolkoztam az nap , hogy rég találkoztunk és ma gondoltam meg látogatlak.-mosolygott rám.
A mosolyától össze rándult a gyomrom. Régen láttam már Louist, akkor meg elhajtott engem. Most meg itt van! Nagyon örülök neki hisz tetszik nekem. Csak mikor Brookeval ez a drogos sztori volt akkor nem nagyon gondoltam Louisra.
-Igen? Aranyos vagy.-néztem rá mosolyogva.
-Aranyosnak tartasz? Azt hittem utálsz.-nézett mélyen a szemembe én éreztem , hogy kezdek vörösödni.
-Mármint , szóval , izé , én...-dadogtam össze vissza. Jézusom de gáz.
-Zavarban vagy Jessie?.-mosolygott rám.
-Én? Dehogyis, csak meleg van meg minden.- beszéltem megint össze vissza.
-Igen? Ha például meg fogom a kezed így? -kulcsolta össze az ujjainkat.-Akkor se vagy zavarban?-nézett rám.
-Nem.-tettem a hülyét.
Közelebb húzott magához , majdnem össze ért az ajkunk. Ha nem tartana biztos összeesnék. Várjunk csak , mi ütött belém? Most meg jó vagyok neki?
-Mit akarsz tőlem?.-húzódtam el Louistól.
-Gyere el ma velem vacsorázni és mindent elmondok.-simitotta ki az arcomból egy hajtincset. Érintésétől kirázott a hideg.
-Rendben.-mondtam szinte suttogva.
-Akkor nyolcra ott leszek.-adott egy puszit az arcomra és elment.
Még mindig nem tudom felfogni azt amit csinált. Annyira hihetetlen , hogy gondolt rám. Nem is gondolkozok ezen örülök neki, hogy itt járt . Na akkor most már be tudok zárni. Alig várom , hogy elmondhassam Brookenak. Vagy lehet nem kéne elmondanom? Csak azért mert most szakított Zayn-el, nem akarom , hogy szomorú legyen. De lehet örülne a boldogságomnak. Majd meg látom , hogy elmondom-e. Boldogan sétáltam az utcánkban. Annyira boldog vagyok. Beléptem az ajtón.
-Meg jöttem!.-kiabáltam fel.
Nem érkezett válasz. Meg néztem a nappaliban meg a konyhában de nem volt sehol a barátnőm. Biztos a szobájában van. Felmentem a szobájába , itt se volt. Körül néztem és észrevettem egy fehér boritékot a párnáján. Feszülten nyitottam a ki.
Drága Jessie!
Sajnálom , hogy búcsú nélkül mentem el. Valószínűleg ha ezt olvasod én már máshol leszek, ne aggódj nem lettem öngyilkos. Csak tudod kell egy kis szabadság , már meg fojtott az ottani zűr. Ne haragudj rám , hogy elmentem de nem örökre mentem el hanem párhónapra . Nem fogok sokat írni vagy hívni , ne értsd félre, ha hallanálak vagy olvasnám az üzenetedet akkor újra összetörnék mert hiányoznál. Így is nehéz volt elmenni , majd én fogok írni neked, csak azt nem mondom el , hogy hol vagyok , ne félj nem fogok drogozni vagy kárt tenni magamba. Próbálok meg változni. Csak annyit szeretnék kérni , hogy ne haragudj rám. Hidd el egy idő után nem fogod észre venni , hogy nem vagyok ott. Még valami amit elszeretnék mondani neked vagyis két dolgot szeretnék mondani. Képzeld akkor tanultam meg a legtöbbet a szerelemről mikor véget ért. És akkor tanultam meg az igazi barátságról a legtöbbet mikor egyedül voltam. Köszönöm , hogy rossz napjaimkor is velem voltál , tudom , hogy hülyén viselkedtem de éreztem , hogy velem voltál . Amit még elszeretnék mondani neked. A legnagyobb szuperhős az az én barátnőm ...Segítettél nekem mikor mindenki ellenem fordult régen meg most is segítettél mikor összetört a szívem. Visszahoztál a szakadék széléről , helyre hoztad nagyjából az összetört szívemet, támaszt nyújtottál a bajban . Mikor egy világ választottál el egymástól minket azonnal egymáshoz siettünk, mert mi ketten örökre összetartunk. Szeretlek Jessica Zoe Gilbert!
U.I: Menj ma el a randira , és legyél boldog!
Utolsó szavakat már könnyezve olvastam el. Vajon hol lehet? Itt hagyott engem egyedül , ebbe a lakásba. Istenem már most hiányzik, hogy menjek el így bárhová is. De vajon honnét tudja , hogy ma randizok? Annyi mindent kérdeznék tőle. Mondta , hogy menjek el , de így nem akarok elmenni. Brooke kedvéért elmegyek . Mit vegyek fel? Át mentem a szobámba és nagy meglepetésemre ott volt az ágyamon egy ruha. Még erre is gondolta Brooke. Jaj istenem mi lesz velem nélküle. Gondolkoztam keservesen. Inkább elmegyek zuhanyozni. Levettem a ruháimat éa beszálta. Gyorsan lezuhanyoztam. Felvettem a barack színű ruhámat , ami a testemhez simult , a hajamat meg hullámos omlott a vállamra. Ahogy vettem fel a ruhát egy papír esett ki belőle.
,,Lehet nem látom rajtad a ruhát de biztos nagyon jól áll. Ne kövesd el azt a hibát amit én. Ne feküdj le vele először még ha úgy érzed. Azért mondom ezt mert velem ez történt. Ha kell többször randizz vele! Érezd jól magad! ,,
Nagyon jól esett ez a kis levél Brooketól. Azt akarja , hogy boldog legyek , meg fogadom a tanácsát.
Lementem a nappaliba és vártam. Ez így annyira borzalmas , hogy nincs a barátnőm. Itt vagyok ebbe a házba egyedül. Remélem minnél hamarabb haza jön. Lehet szólnom kéne Zayn-ek. Van joga tudnia. Gondolkoztam. Csengettek, ez Louis lesz, nagyon izgulok. Felvettem a magassarkúmat még utoljára meg néztem magamat. Vettem egy nagy levegőt és kinyitottam az ajtót. Várjunk csak még hat óra van és nyolcra jön. Akkor ki az? Kinyitottam az ajtót és Zayn volt az. Meglepődtem.
-Szia, zavarok?.-kérdezte.
-Nem zavarsz gyere csak be.-invitáltam be.
-Itthon van?.-kérdezte Zayn.
-Nem , elment. Mikor hazajöttem ezt a levelet találtam a szobájában.-adtam oda neki a levelet.
-Hova ment? Én utána megyek ha kell.-mondta ingerülten.
-Nem tudom hova ment , olvasd el a levelet.-mondtam.
Meg fogta és elkezdte idegesen olvasni a levelet. Meg vártam míg befejezi.
-Istenem . Azért jöttem , hogy beszéljek vele. Hiányzik nagyon , elfelejteni se tudom pedig már sokszor próbáltam , olyankor mindig bevillan az arca ahogy nézett rám . Láttam rajta , hogy szeret nagyon. Most már sose láthatom az arcát.-mondta keservesen Zayn.
-Nem örökre ment el Zayn. Kell neki egy kis szabadság.-mondtam
-Megértem , de akkor se kellett volna lelépnie. Ki tudja lehet egy fiúval ment el akibe már bele szeretett.-mondta mérgesen
-Brooke nem olyan , hogy bárkivel lelépjen ! Elment mert összetörted, és elmondom neked , hogy ugyan úgy imád téged. Azért ment el , hogy elfelejtsen.-mondtam mérgesen.-Most pedig menj el mert randim lesz.
Nem mondott semmit hanem mérgesen kiviharzott a házból. Még neki áll feljebb , ő miatta ment el a legjobb barátnőm aki olyan mintha a testvérem lenne. Most nem szabad , hogy ideges legyek. Vettem egy nagy levegőt és vártam. Újra csengettek. Kinyitottam és Louis volt az.
-Szia.-köszöntem.
-Csodálatosan nézel ki Gilbert.-mért végig.
-Te is jól nézel ki Tomlinson.-mondtam mosolyogva.
-Köszönöm. Örülök , hogy tetszek neked.-mondta pimaszul.
-Szerintem mehetnénk már.-tereltem és elindultam a kocsihoz. Mentem volna csak visszahúzott és megint olyan közel voltunk egymáshoz mint az üzletben. Közeledett felém, az ajkamnál megállt és rám nézett.
-Nem most terveztem be a csókot , de annyira csodálatos vagy ma , hogy nem tudom magam kordába tartani.-mondta halkan.
-Louis én nem olyan vagyok aki csak egy éjszakára jó. Nem szeretném elsietnie. Ha elsietnénk velünk is az lenne mint a barátnőmmel.- húzódtam el tőle.
-Ne félj nem fog az történni.-fogta meg a kezem és beültünk a kocsiba. Úgy érzem , hogy ez az este csodálatos lesz.
*Brooke szemszöge*
Új ország , új élet. Amikor megérkeztem nem mentem el rögtön Lisahoz. Körül néztem a városba , hisz olyan régen jártam már itt. De mára elég volt a város nézésből , elindultam gyalog . Hamar ide értem az unokatestvérem Lisa házához. Tipikus kis franci panel amin a falain borostyánok voltak. Bementem és meg kerestem Lisa ajtóját. Becsengettem.
-Bonjour .-köszönt egy szőke hajú kislány mosolyogva.
-Bonjour. Lisa Millert keresem.-mondtam franciául.
A kislány becsukta az ajtót és kiabált gondolom Lisanak.
-Bon...Brooke , te vagy az?.-váltott át angolul.
-Igen én vagyok az.-mondtam mosolyogva.
-Istenem de hiányoztál már.-ugrott a nyakamba Lis.
-Te is nekem nagyon.-öleltem szorosan.
-Anya ő kicsoda?.-kérdezte a kislány angolul.
-Connie ő itt az unokatestvérem Brooke.-mutatott be Connienak.
-Gyere be.-invitált be.
-Nem is tudtam , hogy van egy lányod.-csodálkoztam.
-Ugye milyen furcsa?.-kérdezte mosolyogva.-Annyira imádom.
-Nagyon szép. Hogy-hogy Connie lett a neve?.-kérdeztem , mert az én második nevem az Connie mint Cornelia csak én inkább a Conniet használom.
-Miattad adtam neki ezt a nevet, mert úgy tekintek rád mintha a tesóm lennél . Meg tudod nagyon hiányoztál meg a név is tetszett és Connie lett a neve.-mesélte boldogan.
-Annyira örülök , hogy ez a neve.-öleltem meg.
-Mesélj , hogy vagy? Hogy-hogy jöttél?.-kérdezte boldogan Lisa.
-Nagyon jól vagyok .-hazudtam. De Lisa az unokatesóm és elmondom neki , hogy miért jöttem.
-Bővebben?.-kérdezte nevetve.
-Elmondok mindent röviden.-mosolyogtam rá.
-Hosszú még az éjszaka Brooke.-mondta.
-Na akkor kezdem is.-mondtam
Körülbelül egy teljesen órán át meséltem Lisanak , és nem unta hanem figyelt nagyon. Hagyott beszélni . Néha hadonászva beszéltem , néha pedig majdnem elsírtam magam de tartottam magamba.
-Annyira sajnálom édesem.-ölelt meg.
-Nem kell , azért jöttem , hogy meg változzak.-néztem rá. -És Connie apukája hol van?.-kérdeztem .
-Hosszú .-legyintett.
-Na ha már te meg hallgattál akkor én is szeretném tudni.-tettem a sértődést.
-Jó elmondom.-nevetett kínosan Lisa.-Mikor Mike meg tudta , hogy terhes vagyok akkor azt akarta, hogy vetessem el , de én nem akartam. Egy idő után már beletörödött abba, hogy gyereke lesz és ő is lelkesedett , hogy milyen jó lesz majd apának. Aztán mikor beindult a szülés nem jött be a kórházba. Másnap bejött , meg nézte Conniet és utána közölte velem , hogy elhagy mert van valakije. Akkor nagyon rossz volt. Hamar túltettem magam rajta mert itt volt nekem Cornelia és ha csak ránéztem a kis arcocskájára jobb kedvem lett. Nem érdekelte már Mike mert a legfontosabb dolog az , hogy fel neveljem a kis lányomat. Most már ő a mindenem. -mesélte boldogan Lisa.
-Mekkora szemétláda ez a Mike. Connie már találkozott vele?.-kérdeztem.
-Persze , kéthetente nála van.-mondta Lisa.
-Hát akkor az jó.-mondtam .
-Aha.-mosolygott.-Nem vagy éhes? Hosszú volt az út.-nézett rám.
-Nem köszönöm. Lisa ugye nem baj , hogy itt vagyok? Mert ha zavarok elmegyek egy szállodába.-mondtam félénken.
-Hülye vagy Brooke? Annyira örülök , hogy itt vagy.-ölelt meg.-Legalább ha nem lesz itthon Con nem fogok unatkozni. Meg amúgy is régen láttalak. Maradhatsz ameddig csak akarsz.-nézett rám komolyan.
-Köszönöm szépen.-öleltem meg szorosan.
-De azt nem mondtad , hogy ki volt a barátod?.-kérdezte.
-Nem fontos, úgy se hinnéd el.-legyintettem.
-Na most már kíváncsi vagyok.-fogta meg a kezem.
-Ismered a One Direction igaz?..-kérdeztem.
-Hogyne ismerném, Connie imádja őket, állandóan táncol ha meg hallja a zenéjüket meg visítozik összevissza .-mondta fáradtan.
-Zayn Malik volt a barátom .-böktem ki.
-MI VAN?.-kiabált Lisa.
-Ne kiabálj már.-nevettem kínosan.
-Ez most komoly?.-kérdezte sokkosan Lis.
Elővettem a mobilomat és meg mutattam a háttérképemet mert még mindig én meg ő voltunk rajta. Most már meg kell változtatnom .
-És igaz. Mondjuk jobb , hogy szakítottál vele mert meg csalt és ha kitudott volna, hogy jártok mindenki rajtad csámcsogott volna. Szeretted?.-kérdezte.
-Még mindig szeretem nagyon.-mondtam szomorúan.
Lisa odajött hozzám és szorosan megölelt.
-Lehet még egymásra találtok.-nézett a szemembe.
-Nem . Elakarom felejteni , meg csalt.-suttogtam.
-Na ne legyél szomorú.-ölelt át.
-Nem leszek.-néztem rá mosolyogva.
-Na gyere fürdessük meg ezt a rosszcsontot .-ment oda a lányához.
-Anyaa nem akarok fürdeni. Hadd beszélgessek Connieval.-nézett rám.
Meglepődtem , hogy a második nevemen hívott , Soha nem hívott még úgy senki.
-Kicsim ő Brooke , csak a második neve az mint a tied.-vette fel a kislányát Lisa.
-Tudom anya , de nekem a Connie jobban tetszik.-mosolygott rám a kislány.
-Na gyere ide név rokonom.-mentem oda Corneliahoz.
-Hasonlítasz anyára, neked is zöld a szemed.-fogta meg az arcom a kis kezével.
-Te is nagyon hasonlítasz rá. Ugyan olyan gyönyörű leszel mint az anyukád.-néztem a Lisara.
kuncogott egyet és megölelt. Annyira kis apró volt a teste, rögtön a szívembe lopta magát ez a kislány.
-Gyere meg mutatom a szobámat.-húzott a szobájába.
-Kislányom majd Brooke vagyis Connie meg nézi majd a szobádat.-sietett oda hozzánk Lis.
-Most mi van?.-kérdeztem.
-Semmi , de majd megnézed.-beszélt furcsán Lisa.
-Most már érdekel a szobájába.-mentem be.
Mikor beléptem meg döbbentem. Mindenhol One Direction-ös poszterek lógtak. Olyan mintha engem néztek volna. A hideg is kirázott mikor meg láttam őket.
-Na most már érted?.-kérdezte Lisa.
-Elisabeth nem vagyok porcelánból , túlélem , hogy őt kell néznem egy képen. Úgy csinálod mint Zayn itt lenne ebbe a szobába.-mutattam be.
-Jó , megértem.-tette fel a kezét.
-Na milyen a szobám?.-kérdezte közben Connie.
-Nagyon tetszik.-simogattam meg az arcát.-Ki a kedvenced?.-hajoltam le hozzá.
-Igazából mindegyiket szeretem , de a két kedvencem az Zayn meg Harry.-mondta boldogan.-Neked ki a kedvenced?.-kérdezte izgatottan.
-Nekem Zayn.-mondta fájdalmasan.
-Na jó lányom most már késő jár , megyünk fürdeni.-fogta meg a lányát. Közben egy sajnálomot tátogott Lisa, de csak legyintettem.Remélem , hogy Párizs meg fogja változtatni az életemet és ha elég bátor leszek akkor visszamegyek Londonba. De addig itt maradok és helyre teszem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése