18.fejezet

            *Brooke szemszöge*

Körülbelül két hét telt el a szakítás óta. Azt még nem mondtam ki véglegesen, hogy vége. Ugyan úgy fekszek itt mint két hete, persze fürödni elmentem, de többre nem voltam hajlandó, nem voltam még hajlandó enni se. Nem volt étvágyam. A kokainról nem szoktam le, minden reggel szívtam és kiütve feküdtem egésznap. A munkahelyemről felmondtam, Jessie ment el helyettem. Nem érdekelt. 8:45 van, be kell szednem a mai adagomat, lehúzom egy kis borral is. Jessie már lemondott arról, hogy leszoktasson a kokainról, fájdalmasan nézi végig azt , ahogyan tönkre teszem maga. Nem érdekel az se. Zayn meg folyamatosan hívogat, egyszer felvettem de le is tettem, néha üzenetet is ír. Nem válaszólok rá. Így még fájdalmas ez az egész, nem engedi, hogy elfelejtsem mert szinte mindennap ír nekem vagy felhív. Persze kitörlöm őket, nem fogom még ezekkel az üzenettekel
fájlalni a szívemet. Minden egyes nap egyre borzasztobb volt, aludni és enni se tudtam, rémálmok majdnem minden este voltak. Enni meg végképp nem tudtam, egy falat nem ment le a torkomon. Egyre nehezebb volt a hiánya, hiányzott minden egyes porcikája. De ő már mással boldog, ebbe bele kell törődnöm valahogy. Egy újabb nap és kiszállni se tudok az ágyamból mert annyira be vagyok állva. Segítségre lenne szükségem, de elutasítom mindig, a barátnőm már azt se tudja, hogy segítsen.
Azt hiszem még tegnap mondta Jessie, hogy menjek el pszichológushoz mert lehet az segítene. Nem válaszóltam semmit, ránéztem és meg forgattam a szemeit , ezzel jelezve , hogy nem megyek el orvoshoz . Nem lehetne azt megérteni simán, hogy csak nyugalomra lenne szükségem? Úgy látom nem. Annyira elgondolkoztam, hogy nagy trappolásra lettem figyelmes.

-Brooke, lehet haragudni fogsz rám meg majd el küldesz engem melegebb éghajlatra. De ezt most muszáj meg tennem.-mondta Jessie zavartan, aztán kinyitotta az ajtót és intett valakinek. Két orvos jött be a szobámba, elakarnak vinni. Nem hagyhatom, nem vagyok bolond csak össze vagyok törve lelkileg, Jessienek ezt soha nem fogom meg bocsájtani. Közeledtek felém, félek.

-Engedjenek el! Ne érjenek hozzám.-kiabáltam , de erősebbek voltak az orvosok.
Kiabáltam mert meg rémültem az érintésüktől. Amikor meg fogtak rosszúl lettem és éreztem a gyengeségemet, szédültem, fájt a fejem. Aztán a szemeim lecsukodtak, a lábaim felmondták a szolgálatott és kiestem az orvosok fogásából.

*Jessie szemszöge*

Muszáj volt kihívnom az orvost, mert nem nézhetem tétlenül azt, hogy a barátnőm tönkre teszi magát lassan már két hete. Drogra rászokott és mellé még iszik is. Ebbe bele is halhat, mert ha egyszer túl adagolja magát, meg hal. Már túlzásba viszi az önpusztítását. Nem eszik , nem iszik esetleg csak piát iszik, nem alszik. Folyamatosan csak néz maga elé, most már elég volt, lépnem kellett. Ha utálni fog, utáljon én csak segítek neki. Csengettek, ez biztos az orvos lesz. Igen jól gondoltam, ketten voltak, .

-Jó napot , Jessie Gilbert.-fogtam kezet mind kettővel.

-Hol van  a beteg?.-kérdezte.

-Jöjjenek.-indultam fel.
Előre félek Brooke reakciójától.  Mrg mondtam az orvosoknak, hogy várjanak az ajtó előtt és majd intek ha jönniük kell. Kopogás nélkül bementem.

-Brooke lehet haragudni fogsz rám és elküldesz melegebb éghajlatra. Muszáj ezt meg tennem.-hadartam zavartan. Kinéztem és intettem az orvosoknak. Brooke mérgesen nézett rám. Nem érdekelt , már megint be van drogozva és ezt nem hagyhatom.
Megfogták mind két karját, láttam a félelmet a szemében. Aztán elkezdett kiabálni, nagyon sajnáltam, én csak segítek neki. Annyit láttam , hogy elesik és lehunnya a szemét. Lehet ez a vég? A drog elgyengítette. Megijedtem, hisz akár meghalhat. Oda futottam hozzá , ráztam a fejét, de semmi. Meg fogták és levitték az autóba. Mentem én is. Most mit csináljak? Fogtam meg a fejem sírva.

-Mi történt?.-kérdeztem szipogva.

-El van gyengülve, most kötöttem fel infúzióra. Evett valamit az elmúlt napokban?-kérdezte a férfi.

-Nem evett semmit, mindennap drogozott és ivott.-néztem a barátnőmre.

-Ez baj. Az volt a szerencséje, hogy nem adagolta túl magát.-mondta fáradtan a doki. -Be visszük és újra kap infúziót, attól talán meg jön az étvágya, kis ideig meg figyeljük az állapotát. Szüksége lenne egy pszichiáterre. -nézett rám.

-Rendben.-fogtam meg a fejem. Eszembe jutott valaki, tudnia kell róla , hogy kórházban lesz Brooklyn. Elővettem a mobilomat és tárcsáztam a számát.

*Zayn szemszöge*

Egy újjab nehéz nap, két hete, hogy már nem láttam Brooke-ot. Vajon jól van? Vagy még mindig drogozik? Nem tudom hiszen a barátnője nem enged a közelébe. Hiába hivom fel , kinyom. Megértem hiszen meg csaltam. De akkor is őt szeretem és borzasztóan hiányzik . Aludni sem tudok, azon jár az eszem, hogy vajon mit csinálhat? Hol lehet? Én is hiányzok neki? Biztos, hiszen Jessie mondta, hogy még mindig szeret. Csak elszúrtam nagyon, nem kellett volna titkolóznom, le kellett volna zárnom ezt az egészet. De most koncentrálnom kell a munkára, így is néha elszoktam szúrni a dalszövegeket.

-Zayn, csörög a telefonod.-hozta ide Louis.

-Köszi .-vettem el tőle.-Igen?.-szóltam bele.

-Zayn, Brooke kórházban van.-mondta Jessie sírva.
Úristen. Azonnal oda kell mennem. Meg kerdeztem, hogy melyik kórházban van és utána kinyomtam. Sietve álltam fel a helyemről. Valaki visszahúzott.

-Hova mész? Próba van. -mondta logikusan Louis.

-Brooke kórházban van.-mondtam ingerülten és újra elindultam. Most nem érdekel a próba. Siettem ahogy csak tudtam.
Beszálltam a kocsiba , gyorsan vezettem, nem érdekel ha meg bűntetnek. A szerelmem kórházban van, biztos a drog miatt. Istenem mit tettem? Kérdeztem magamtól keservesen. Ha bármi baja lesz én nem tudom, hogy mit csinálok magammal. Megérkeztem. Beszaladtam az épületben és meg kérdeztem, hogy hol van Brooke. El mondta hol találom, már szaladtam is fel. Kopogás nélkül nyitottam be. Azt hittem , hogy ájultan feküdni fog az ágyban, tévedtem. Törökülésben ült és nézett maga elé. Arca sápadt volt és vékony, szemei pirosak voltak gondolom az alvás hiány miatt. Vékony volt nagyon. Jessie meg az ablakon nézett ki. Mind a kettő felkapta a fejét az érkezésemkor.

-Te mit keresel itt.-szórt szikrákat a szeme Brookenak.

-Brooklyn!-szólt rá a barátnője.

-Fel hívott Jessie, hogy kórházban vagy én meg siettem ahogy tudtam. Féltem, hogy nagyobb bajod esett. -mentem hozzá közelebb.

-Mint látod jobban vagyok. Nem kell félned. Most már elmehetsz.-mondta hidegen. Rosszúl estek a szavai, miket hiszek én? Tudtam , hogy utálni fog.

-Na jó én magatokra hagylak.-ment ki Jessie.

Megakartam fogni a lány kezét , de elhúzta. Nem nézett rám. Úgy nézte azta a falat mintha kötelező lett volna.

-Brooke én sajnálom. Nem akartam, hogy ez legyen.-mondtam halkan közben néztem a reakcióját. Gúnyosan elmosolyodott és rám nézett.

-Remélem most már boldog vagy. Jó volt kihasználni? Tudod mit nem is érdekel. Sok boldogságot kívánok nektek.-mondta ingerülten Brooke.

-Nem használtalak ki. Szeretlek téged és ezt az egészet jóvá akarom tenni.-néztem rá.

-Ezt már nem leher jóvá tenni Zayn. Minnél előbb azon leszek, hogy elfelejtselek. Számomra ezen a napon meg szűntél létezni, ugyan úgy egy sztárocska leszel a szemembe mint régen.Végeztem veled, ennyi volt . Most pedig menj el mert nem vagyok kíváncsi a magyarázkodásaidra. Légy boldog Perrievel.-szavai rosszúl estek, mikor kimondta azt , hogy számára nem létezek meg semmisültem. Nem tudtam mit mondani mert sokkot kaptam. Fájt otthagynom őt a korterembe , de azt akarta, hogy menjek el. Folyosóra kiérve Jessiebe ütköztem bele.

-Na mi volt?.-kérdezte.

-Ennyi volt, vége.-mondtam elhaló hangon. Jobb lesz ha megyek. Viszlát Jessie.-búcsuztam el a lánytól.

-Talán majd egyszer újra együtt lesztek.-nézett rám Jessie.

-Talán.-mondtam szomorúan.
Sarkon fordultam és elmentem. Most már soha nem fogom látni azt a lányt akit teljes szívből szerettem.

*Brooke szemszöge*

Most már mind a ketten elfogjuk felejteni egymást. Hosszú napok vagy talán idők fognak eltelni, és akkor már elfelejtük egymást. Neki is lesz majd olyan szerelme aki majd elfogja felejtettni vele engem. Majd nekem is egyszer lesz olyan szerelmem aki majd fél elveszíteni, vagy talán olyan nem is lesz. Nekem Zayn volt a mindenem, tévedtem sajnos. Lehet igaza van Jessienek, majd jön valaki és szeretni fogom . Nekem nem kell más . Egyedül fogok meghalni.

-Le megy az infúziód és meg vizsgált az orvos akkor hazamehetünk.-jött be Jessie.

-Rendben.-mondtam hidegen.-Jessie én sajnálom, hogy ezt csináltam, hülyeség volt. -mondtam.

-Brooke tudod mennyire rossz volt látni téged úgy?.-lábadt könnybe a szeme.-El se tudod hinni, nekem is ugyan úgy nehéz volt. Nem tudtam rajtad , hogy segíteni mert ellöktél magatól. Elhiszem , hogy most ez fáj neked de engedd meg , hogy segítsek.-hadarta könnyezve a barátnőm.
Megértettem hisz csak segíteni akar. Nem lökthetem el Jessiet magamtól , még akkor se , hogy tudta. Szeretem a barátnőmet mert mindig mellettem volt.

-Hey , Jessie nyugi. Gyere ide .-tártam ki a kezeimet. Hosszan megöleltünk egymást. Mind a kettönknek egy ölelésre volt szüksége.

-Szeretlek Brooke és sajnálom.-fogta meg az arcom .

-Én is szeretlek Jessie. Nem haragszok.-mosolyodtam el halványan.
Aztán ezt a kis idillt az orvos törte meg. Levette az infúziót. Azt mondta , hogy bent kéne lennem erre az éjszakára mert mikor behoztak nagyon gyenge voltam. Persze tiltakozni kezdtem, saját felelőséggel mentem haza. Nem akartam itt maradni.
Utcára kiérve meg beszéltük Jessievel, hogy veszünk valahol ennivalót. Nem volt annyira étvágyam, de nem akarom, hogy Jessie megint aggódjon ezért enni fogok. A kórháztól nem volt messze annyira egy kis étterem szerűség, oda elmentünk és rendeltünk, nem ott fogyasztottuk el hanem elvitelre kértük. Ezek után hívtunk egy taxit és hazamentünk.

-Végre itthon.-tette le a szatyrokat Jessie. -Na gyere együnk.-mosolygott rám a barátnőm.
Bementem a konyhába , kivettem a rendeltem ennimet és neki álltunk enni. Azt hittem nem lesz étvágyam, annyira éhes voltam, hogy nem volt elég az amit vettünk. Nagyon sokat ettem , igaza volt az orvosoknak, azt mondta , hogy a gyógyszertől meg fog jönni az étvágyam és igaza lett. Evés után felementem a szobámba rendet rakni. Az nem állapot ami nálam volt. Kidobtam minden szemetet vele együtt a drogot is. Lehet szükségem lenne rá , de meg változok , nem leszek lecsúszott drogos. Annyira nem szoktam rá ezért nem is kívántam. Rend rakás közben észrevettem egy képet a falamon. Párizs volt rajta, sokáig elemeztem a képet és eszembe jutott valami. Elfogok költözni oda pár hónapra. Ezaz egész szituáció ami körbe vesz engem megfolyt, kis nyugalomra lenne szükségem , ami ezt a nyugalmat megadná az Párizs lenne. Az unokatestvérem ott lakik, hiányzik . Talán az ottani környék egy kicsit meg változtatna engem, egy kicsivel boldogabb lennék. Meg mindig is az volt az álmom, hogy egyszer Párizsban élhetnék. Most meg van rá a lehetőség. Egy kis bökkenő van, Jessie. Ha itthagyom akkor mi lesz vele? Haragudni fog rám, de nem örökre mennék el hanem pár hónapra. Remélem meg fogja érteni, most még nem mondok semmit. Viszont minnél hamarabb el szeretnék menni, ezért elővettem a laptopomat, rákerestem online repjegyekre. Holnap indulna egy járat délután , akkor még Jessie is dolgozik. Ahogy mondtam , minnél előbb elakarok innen menni.