6.fejezet

                                                                                           
Ezt a hívást muszáj fel vennem . Tudom , hogy ismeretlen szám de érzem ez fontos hívás. Mielőtt felvettem volna .Meg mondtam Harrynek , hogy holnap majd beszélünk erről . Megértette. Nem kezdett el nyavalyogni , gyorsan elköszöntem tőle és fel vettem a telefont.
-Halo.-szóltam bele a telefonba.
-Brookei?.-szólt bele egy ismerős hang.
A Brookei nevet nem más mint anya szokta mondani nekem. Jézusom anyu az . A szívem hevesebben dobogott. Nagyon régen láttam már anyukámat és annyira meghatottam , hogy el sírtam magam. Sose szoktam sírni de most úgy érzem , hogy muszáj sírnom . Annyira hiányzik már az anyai ölelése. Gyorsan bele szóltam a telefonba.
-Anyu ? .-mondtam sírva.
-Igen kicsim én vagyok az.-hallottam , hogy ő is sír.
-Hogy - hogy hívtál ? és miért?.-ekkor már patakokban folytak a könnyeim. Le kellett ülnöm . Nem azért sírtam mert nem örülök neki , hogy hívott hanem azért mert szörnyen hiányzik már.
-Azért hívtalak Brooke , mert azt se tudom mi van veled.-mondta anya sírva.
-Anyu jól vagyok , minden rendben van.-mondtam a lépcsőn ülve.
-Te hogy vagy ? Hogy van Elena?.-azt nem kérdeztem meg, hogy mi van az apámmal mert nem érdekelt.
-Jól vagyunk kicsim, itt is minden rendben van.-hallottam, hogy mosolyog. Annyira szerettem mikor mosolyog . Annyira szép nő az én édes anyám.
-Mond Brooke jól meg vagy Londonban?.-mondta anyu
-Persze épp most indultam volna haza csak hívtál és úgy éreztem, hogy muszáj fel vennem . Jól tettem , hogy felvettem.-mondtam megint sírva. Gyorsan letöröltem az arcomat. Nem szeretek sírni , nem vagyok az az ember aki kimutatja az érzelmeit. De ez most más volt. 1éve , hogy nem láttam anyut meg a húgomat és borzasztóan hiányoznak már.
-Milyen munkád van?.-kérdezte meg lepve anyu.
-Asszisztens vagyok egy menedzsernek .-mondtam mosolyogva. Egyszerűen nem bírtam abba hagyni a sírást annyira örültem , hogy hívott anyu.
-Ennek nagyon örülök Brookie.-mondta anya.
-Anyu és te , hogy vagy ?.-mondtam
-Jól vagyok kicsim. Nagyon hiányzol már. Hiányzik az a mosolygós gyönyörű arcod.-mondta sírva
-Anyu? Hogy van El?.-mondtam szaggatottan . Annyira bőgtem már, hogy alig kaptam levegőt. De nem érdekelt.
-Ő is jól van. Neki is nagyon hiányzol . Mindig meg kérdezi tőlem , hogy mikor jössz haza .
-Anyu légy szíves ne mond el neki , hogy hívtál. Nem szeretném azt , hogy veled veszekedjen . Felfogom hívni. Tényleg.
-Bocsánat, hogy nem hívtalak eddig. De muszáj volt összeszednem a gondolataimat , egyszerűen Liverpool meg fojtott és nem bírtam már ott maradni.
-Tudom kicsim, megértem. Én így is büszke vagyok rád . Tudom , hogy apád azt akarta menj el az Oxfordra. Úgy is jobb lett volna. El fogadom a döntésedet.
-Köszönöm, szeretlek.-mondtam
-Figyelj anya nekem most le kell tennem , mert haza kell mennem . Megígérem, hogy hívni foglak . Ha van rá esély akkor egyszer meg látogatlak titeket..-mondtam mosolyogva. Szerettem volna még anyuval beszélni , de így is hiányzik már nagyon. Megint össze kell szednem magam.
-Jól van Brookei. Én is szeretlek. Várom a hívásodat. Szia szeretlek.-mondta anya és le tette.
Ahogy letette itt szakadt el a cérna. Nem tudtam abba hagyni a sírást akár mennyire is szerettem volna. Annyira ,de annyira hiányzik anya. Sírtam és sírtam. Nagyn sokáig sírhattam , mert két kezet éreztem a hátamon. Nem érdekelt, hogy ki az . Tőlem lehetett volna egy pszichopata is. Úgy látom nem érdekelte , hogy nem nézek fel. Ott ült mellettem és a hátamat simogatta. Nagy erőt vettem magamon és megnéztem ki az . Annyira meglepődtem , hogy szerintem a szám is nyitva maradt.
-Zayn te mit keresel itt ? Nem fent kéne lenned?.-mondtam és durván letöröltem a könnyemet. Sose szerettem ha mások látják , hogy sírok.
-Hát igazából végeztem és haza indultam volna.Csak láttam , hogy itt kuporogsz a lépcsőn és sírsz. Nem akartam el menni. Brooke mi a baj?.-mondta és egy kósza hajtincset kiszedett az arcomból. Nem tudom de elkezdett hevesen verni a szívem. Ez nem jó.
-Semmi , csak....-mondtam de nem tudtam abba hagyni a mondatott . Nem tudtam mit mondjak . Azt meg szerettem volna elmondani neki , hogy miért sírok. Nagy levegő Brooke , ne sírd el magad megint.
-Igen hallgatlak .-mondta Zayn.
-Semmi tényleg, jól vagyok .-mondta kamu mosollyal.
-Ha jól vagy akkor miért sírsz?.-mondta
Na erre mit találjak ki . Gyorsan fel kéne állnom és ki rohanni az ajtón. Jézusom Brooklyn ne legyél már hülye.
-Nem szeretnék róla beszélni.-mondtam
-Mondhattad volna ezt legelőször is .-mondta mosolyogva.
Az a mosoly. Egyszerűen azzal a mosollyal meg tudd ölni. A kezeit még mindig nem vette le a hátamról , hanem magához húzott és megölelt. Én meg hagytam magam. Olyan jól esett megölelni őt. Be le fúrtam a fejem a vállába. Egyszerűen nem akartam őt elengedni. Szerintem egy jó darabig úgy ülhettünk mert rá néztem az órámra és hat óra volt. Most már muszáj volt elengednem. Nem zavarta ez az egész, még örült is mert mosolygott.
Szép lassan felálltam , a hátam még mindig fájt .
-Haza vigyelek?.kérdezte Zayn
-Köszönöm nem kell, most inkább egyedül mennék.-mondtam szégyenlősen.
-Jól van , de vigyázz magadra.-mondta mosolyogva.
-Rendben , szia Zayn. Köszönöm , hogy itt voltál .-mondtam mosolyogva neki.
-Ne köszönd meg . Megijedtem mikor megláttalak sírni.-mondta komolyan.
Mikor ezt kimondta , muszáj volt le néznem mert elpirultam. Jézusom szedd össze magad te hülye.
-Aranyos vagy mikor elpirulsz.-mondta mosolyogva.
Szerintem direkt csinálta mert az arcom láng vörös volt már.
-Ha-ha .-mondtam gúnyosan .
-Na jó szia Zayn.-mondtam végül.
-Szia Brooke , és vigyázz magadra-húzott magához és adott egy homlok puszit.
Meg fordult és vissza ment a stúdióba. Én meg ott álltam mint egy hülye. Úristen ez mi volt. De neki van barátnője. Akkor mért viselkedik így először. Velem ne szórakozzon . Én nem akarok iránta semmit érezni , nekem elég volt már egy csalódás .Több nem kell. Engem a szerelem nagy ívbe kerüljön ki. Gondoltam ezt a taxiba. Végre itthon. Ezt az egészet , hogy mondjam el Jessienek. Először meg fürdök . A gondolataimat helyre rázom és elmondom Jessienek.
-Megjöttem -.kiabáltam.
-Sziaaa.-Ugrott a nyakamba Jessie .
Muszáj volt kiabálnom mert fájt a hátam nagyon.
-Auuu.-mondtam üvöltve.
-Mivan mi történt?-kérdezte a barátnőm
-Elestem és fáj a hátam.-mondtam
-Figyelj Jessie .Gyorsan meg fürdök és beszélünk.
-Rendben.-mondta és be ment tv-ni
Alig vártam , hogy a kádba ülhessek.Szép csendben lehunytam a szemem és gondolkodtam ami ma történt.
Remélem a holnap jobb lesz. Gondoltam és kiszálltam a vízből. Felöltöztem , átmentem a szobámba . Hátamra feküdtem és újra lecsuktam a szemem és szép lassan el fogott az álom.